Azt hiszem, meg fogok őrülni, ha még egyszer fel kell olvasnom a Kipp-Kopp a fűben-t. Pedig az egyik kedvenc gyerekkönyvemről beszélünk, csakhogy másfél éves lányom még nálam is jobban szereti. Annyira, hogy hónapok óta naponta kétszer-háromszor, kevésbé eseménydús napokon ennél többször is odahozza és nem tágít, amíg végig nem olvasom neki. Persze, már rég nem olvasom, fejből fújom az egészet, álmomból felébresztve tudom folytatni bárhonnan.
Sajnos muszáj kitartanom, a gyerekek ugyanis szeretik az ismert szövegeket és az ismétlődést, emellett pedig nem is gondolnánk, milyen sok szempontból előnyös, ha már nagyon korai életkorban is hangosan olvasunk nekik.
Nagyobb szókincs, több élmény
A hangos olvasás elősegíti a korai nyelvi fejlődést már jóval a beszéd megjelenése előtt. A gyermekek szókincse egyébként is függ attól, hogy csecsemőként mennyi szót hallanak: egy kutatás szerint minél több szót használnak a szülők a gyermek nyolc hónapos korában, annál nagyobb lesz a gyerek szókincse három évesen.
Emellett a kutatások szerint a gyermekek kíváncsisága, felfedezőkészsége, motivációja és memóriája is javul, ha olvasunk nekik. Fejlődik az odafigyelés és hallgatás képessége is, amely később, az óvodai, iskolai évek alatt igencsak kulcsfontosságú lesz.
A gyermekek az olvasás élményét így a szülő jelenlétével, figyelmével, közös, kellemes élménnyel kötik össze, így később is pozitívan viszonyulnak az olvasáshoz.
A nemzetközi adatok szerint egy rossz szociális helyzetű gyermek átlagosan 1,5 millió szót hall az iskola megkezdése előtt, míg az iskolázott szülő gyereke 8 milliót. A szókincs részben a szülők szókincsének függvénye, ugyanakkor részben a gyereknek való olvasástól is függ, hiszen az olvasott szövegben gyakran olyan szavak is előfordulnak, amelyet az ember a hétköznapi nyelvben nem, vagy csak keveset használ – ez az egyik különbség a meseolvasás és a fejből mesélés között.
Egyáltalán nem kell ritka, furcsa, vagy idegen szavakra gondolni: vannak kifejezetten mesékben gyakori, esetleg régies szavak (kisvártatva, fondorlatos), de én például olyanokat is ritkán mondok élőszóban, hogy „a rét ékességei, a lepkék”, „halk neszezéssel szitált az eső”, „arra baktatott egy sündisznó”. A mesék hétköznapitól kissé eltérő szóhasználata a felolvasás által értelmezhetővé válik, beépül a gyermek szókincsébe, így az a gyerek, akinek sokat olvasnak, iskoláskora kezdetére nagyobb szókinccsel, fejlettebb nyelvi készségekkel rendelkezik.
A közös olvasás során a kisgyermekek még az olvasástanulás megkezdése előtt felismernek néhány betűt, megtanulják, hogy a nyomtatott szöveg milyen viszonyban van az élő beszéddel (azaz, hogy a papíron lévő betűk hangosan kimondható szavakat jelölnek), természetessé válik számukra, hogyan kell tartani egy könyvet, melyik az eleje, hogyan lapozunk. Az olvasott szöveg a nyelvtani szabályok elsajátítását is javítja, gyorsítja.
Hamarabb megtanul olvasni
A fentiektől kissé különböző készség az úgynevezett fonológiai tudatosság, ami az olvasástanuláshoz szintén szükséges: minél jobb egy gyermek fonológiai tudatossága, annál ügyesebben fog olvasni. A kifejezés a szavak belső szerkezetéhez való tudatos hozzáférést és a szavak eltérő méretű egységeire (a magyarban szótagokra és hangokra) történő bontás képességét jelenti. Ezt a készséget a felolvasás mellett a mondókázás, verstanulás is fejleszti: a 3-4 éves gyerekek által ismert mondókák mennyisége előrejelezte, hogy kisiskolás életkorban mennyire képesek felismerni a szövegben a rímeket, alliterációkat (az az alliteráció, amikor több szó vagy sor ugyanazzal a betűvel kezdődik).
Ezek a készségek elősegítik az írás-olvasás megtanulását, aki pedig kiskorában jól megtanul olvasni és szöveget értelmezni, az később is ügyesebben, gyorsabban és ezért szívesebben is olvas. Az olvasás és a szövegértés képessége pedig felnőttkorban nem csak műveltségi kérdés, hiszen nem csak regényeket olvasunk, hanem tankönyveket, újságcikkeket, használati utasításokat és a lakáshitelünk szerződését is.
Akkor mi is pontosan a teendő?
Reméljük, hogy olvasóink maguktól is tudják, hogyan kell mesét olvasni egy gyereknek. Ha esetleg elbizonytalanodnánk a módszerben és a technikában, a Wikihow-on összegyűjtötték számunkra a dolog mikéntjét. Így olvassunk mesét gyermekeknek, tíz pontban:
- Válasszunk olyan történetet, ami 10-15 percre leköti a gyermeket. Nagyobb gyerekek húsz percig is képesek figyelni. Még nagyobb gyerekeknek hosszabb könyveket is felolvashatunk fejezetenként, de ez esetben is osszuk 15-20 perces szakaszokra a szöveget. Természetesen sok függ az egyéni adottságoktól is: ha a gyerek még érdeklődve figyel, nem kötelező negyedóránál abbahagyni.
- Fussuk át a történetet, mielőtt elmeséljük a gyereknek.
- Üljünk úgy, hogy a gyerek is lássa a képeket a könyvben.
- Először olvassuk fel neki a mese címét.
- Több szereplős történeteknél, párbeszédeknél használjunk különféle hangszíneket a szereplők elkülönítésére.
- Bátorítsuk a gyereket, hogy a történetben szereplő ismétlődő vagy hangutánzó szavakat ő is mondja velünk.
- Ha a gyerek figyelme elkalandzik, a hangutánzó, hangfestő szavak segítségével (bumm, krakk) újfent megragadhatjuk.
- Tegyünk fel kérdéseket is a gyereknek közben, például „szerinted mi fog történni ezután?”
- Ha a gyerekünk már olvasni tanul, mutassuk neki a betűket, szavakat a szövegben, vagy kövessük az ujjunkkal.
- Hangsúlyozzunk bátran, mutassuk meg, hogy a papírra vetett szavakban is van élet.
Szerintünk még néhány dologra érdemes odafigyelni: a gyerekek gyakran preferálják a rímelő történeteket, ezért ha sima prózával nem megyünk semmire, keressünk versbe szedett mesét. Érdemes olyat választani, ami valamilyen módon kötődik a gyerek élményeihez, például szerepelnek benne kedvenc állatai (vagy ha az autókért rajong, akkor azok).
A kicsi gyerekek elveszik tőlünk a könyvet, véletlenül akár el is szakítják, esetleg megrágják, ezért érdemes keménypapírra nyomtatott könyvet beszereznünk, vagy legalább olyat, amit nem féltünk nagyon: a csodálatosan illusztrált, de drága és féltett könyvvel is csak frusztrációt okozunk, ha folyamatosan amiatt kell küzdeni, nehogy megérintse a gyermek. Legyenek neki egészen kicsi korától kezdve saját könyvei, és saját, akármilyen picike könyvespolca, ahonnan ha akarja, napjában huszonötször is leszedheti a könyveket – így lehet, hogy nem a legjobb állapotban látjuk őket viszont, ugyanakkor nem érdemes azt sugallni a gyereknek, hogy a könyv tiltott, érinthetetlen dolog.
