Ugyanaz a nő próbált meg bejutni több, 13. kerületi iskolába, oviba és bölcsibe, és próbált meg onnan gyerekeket elvinni - figyelmeztették a szülőket a kerület egyik általános iskolájának szülői értekezletén. A nő ebben az intézményben is próbálkozott, azt mondta a gyereknek, hogy logopédiai foglalkozásra vinné, ám a gyerek, akire szemet vetett, hangosan sikoltozni kezdett, mire a nő elmenekült. A szülőknek azt mondták, a nőről több intézményben is személyleírást tudtak adni, a rendőrség keresi, az intézményekben fokozott a figyelem.
A Hunyadi Mátyás Általános Iskola igazgatója a Dívány kérdésére elmondta, az ő iskolájukba még a múlt héten ment be egy nő, az épületbe azzal az indokkal, hogy a gyerekét szeretné beiratni az iskolába. Elmondása szerint a nő nagyon furcsán viselkedett, zavart volt, remegett. Elkapott egy kisdiákot, és azt mondta neki, hogy különórára kell mennie. A kollégák észlelve, hogy idegen tartózkodik az épületben, a biztonsági szolgálattal kikisérte a nőt az épületből. Az eset után értesítették a rendőrséget, és tájékoztatták diákjaik szüleit az esetről. Arról nincs tudomásuk, hogy másik iskolába is próbálkozott volna az elkövető, a rendőrséget csak négy nappal később értesítették a történtekről, legalábbis ez derül ki a rendőrség válaszából.
"Az ön által említett általános iskolába 2013. szeptember 2-án egy ismeretlen nő ment be azzal, hogy különórára kell vinnie gyerekeket. A láthatóan zavartan viselkedő nőt az iskolából kikísérték. Az esetről az intézmény fenntartójának képviselője szeptember 6-án tett bejelentése a Budapesti Rendőr-főkapitányság XIII. kerületi Rendőrkapitányságán. A rendőrök azonnal az iskolába mentek, a helyszínen azonban kiderült, hogy az eset 4 nappal korábban történt. A nyomozók a helyszínen adatgyűjtést végeztek, az ismeretlen nőt személyleírása alapján a kerületi járőrök keresik, elszámoltatása érdekében" – válaszolta az ORFK Kommunikációs Szolgálata.
De ez az eset még inkább ráirányítja a figyelmet arra az ijesztő eredménnyel zárult brit kísérletre, amely során kilenc 5 és 11 év közötti gyerekből heten legfeljebb három perc után elsétáltak egy játszótérről egy vadidegen emberrel.
“Amerikában történt állítólag: egy 8 éves kisfiút leszólított az utcán egy idegen, azzal a szöveggel, hogy a gyermek anyukája küldte, azonnal menjen vele, mert az édesanya bajba került. A fiú erre megkérdezte: mi a jelszó? Az illető zavarba jött, a kisfiú, ezt kihasználva, elszaladt. A mamájával ilyen esetekre megbeszéltek egy jelszót. Lehet, hogy a fiúcska életét mentette meg ezzel az édesanya.”
Ez az a történet, ami mostanában terjedt a facebookon és bár lehet, hogy azt hiszi, hogy az Ön gyereke nem állna szóba idegenekkel, hát téved. Legalábbis a brit kísérlet ezt állítja. Azt tesztelték ugyanis, hogy el tudja-e csalogatni a gyerekeket egy idegen a szüleiktől, amikor fényes nappal a játszótéren játszanak.
A brit ITV műsorában leadott felvételen többek között az alábbi jelenet játszódott le:
Egy öt éves kisfiú kedvesen mosolyog a játszótéren egy idegenre, amikor az megkérdezte tőle, hogy “akarsz segíteni megkeresni az elveszett kutyámat? Maxie a neve”. A kis Jack boldogan segített, és mivel ő maga is szereti a kutyákat, torkaszakadtából kiabálni kezdte, hogy “Maxie, Maxie”. A férfi leguggolt a kisfiúhoz és mesélni kezdett a kutyájáról: “A neve Maxie. Egy fehér kis kutyuska, és most elveszett”.
A zsebéből közben elővett egy fotót egy aranyos kutyáról és megmutatta a kisfiúnak, majd egy teniszlabdát adott a gyereknek és azt mondta: “Megpróbálhatjuk visszahívni Maxie-t, ha a kedvenc labdáját dobáljuk neki. Segítesz, ugye?” A kisfiú sugárzott a boldogságtól, hogy segíthet ennek a kedves, mosolygós embernek megtalálni elveszett kutyáját. Abban reménykedett, hogy talán még azt is megengedi majd neki a férfi, hogy megsimogassa a kutyust, ha együtt találják meg. Így Jack, pillanatnyi tétovázás nélkül már el is indult az idegennel.
Annyi idő tehát, ami alatt Jack anyukája épp csak levette a szemét a kisfiúról, és elintézett egy sürgős munkahelyi hívást, az idegennek elég volt arra, hogy megbarátkozzon a kisfiúval és rávegye, hogy vele menjen.
(Az idegent eljátszó férfi egyébként maga is apa, nagyon jól ért a gyerekek nyelvén, így tökéletesen tudta manipulálni őket, miközben az anyukák - akikkel a kísérlet szervezői előre megbeszélték, hogy hogyan viselkedjenek - úgy tettek, mintha telefonálnának és fokozatosan távolodtak a gyermeküktől, míg végül hallótávolságon kívülre kerültek, és csak messziről látták, mi történik).
Minden, a kísérletben részt vevő anyuka meg volt győződve róla, hogy nagyon jól megtanította a gyermekének, hogy idegenekkel nem szabad szóba állni, mert az veszélyes és biztos volt benne, hogy a saját gyermeke nem fog sehova menni egy idegennel. Ennek ellenére, a kilenc kísérletbe bevont -5-11 év közötti – gyerek közül hét kötélnek állt és elsétált az idegennel. Csak két gyerek - egy 8 éves fiú és egy 8 éves lány - volt gyanakvó annyira, hogy visszautasítsa a férfi kérését. (A férfi másik, csaliként használt kitalált története az volt, hogy azt mondta, a kislányával bújócskáznak és a kislányt keresi).
Volt, akit 33 másodperc alatt rábeszélt az “idegen”, de a leghosszabb idő is mindössze 3 perc volt. A kísérlet tanulsága a TV-műsor szerint az, hogy az utóbbi időben a szülők főleg az Internet és a Facebook általi veszélyek miatt aggódnak, és kevesebb figyelem jutott az ilyen típusú gyermekrablásokra, zaklatásokra, pedig például Nagy Britanniában 1 év alatt 273 gyereket raboltak így el.
A kísérlet azonban nem csak hasznos, de lehangoló is volt. A résztvevő anyukák zokogtak a történtek után, volt, aki azóta sem tudta kiheverni a sokkot. Valószínűleg sokakban felmerül a gondolat a műsor láttán, hogy vajon a saját gyermekük is bedőlne, és segítene szeretni-e a barátságos “bácsinak”, annak ellenére, hogy ezerszer megbeszélték, hogy nem szabad? Megesik, hogy egy pillanatra eltereli a szülő figyelmét valami a gyerekekről, és hiába tanította meg, hogy tilos idegenekkel szóba állni, mégis megtörténhet ilyesmi?
A kis Jack anyukája, a 40 éves Natasha, aki férjével együtt egy számítástechnikai vállalkozást üzemeltet, azt mondta: “A történtek óta nem aludtam. Soha többé nem veszítem szem elől Jack-et. Megtanultam, hogy nem bízhatok abban, hogy a gyerek nem dől be egy ravasz, alattomos felnőtt trükkjeinek. Tényleg úgy gondoltam, hogy mindent megtettem, hogy biztonságban tudjam a kisfiamat.
Ismeri a Portugáliában eltűnt, (nagy médianyilvánosságot kapott kislány), Madleine történetét is, és arra is figyelmeztettem, hogy vigyázzon, mert lehetnek olyan emberek is, akik hazudnak azért, hogy elcsalják tőlem. Még a kísérlet napján is mondtam neki, hogy ne álljon szóba idegenekkel, így biztos voltam benne, hogy nem fog kötélnek állni. De ahogy meglátta a kutyáról a képet, elgyengült. Minden szülőnek látnia kellett volna, milyen könnyen megingatták. Amikor az eset után megkérdeztem, miért csinálta, azt mondta, “Anya, ő nem idegen, van egy kutyája”. Nekünk is van kutyánk, és amikor együtt sétáltatjuk, mindig szoktunk köszönni más kutyásoknak. Egy felnőtt tudja, hogy az, hogy köszönünk egy másik embernek, akinek kutyája van, még nem jelenti azt, hogy barátok vagyunk, de egy gyerek ezt még nem érti.”
Azt hihetnénk, hogy ha valaki, akkor az 5 gyerekes, 41 éves Naomi biztos pontosan tudja, mit kell mondani a gyereknek, hogy elkerülje az ilyen helyzeteket, de még az ő 7 éves kisfia is elment az idegennel kutyát keresni. Élete egyik legrosszabb pillanata volt, amikor látta, hogy az ő gyermeke is bedőlt az idegennek. Ahogy a többi anyuka, ő is a tervnek megfelelően szépen lassan látótávolságon kívülre került, miközben telefonálást színlelt. Egy ideig még látta, ahogy a kisfia keresi a tekintetét, de ahogy kikerült a látóköréből, egyszerűen elsétált az idegen férfival.
Ráadásul a kisfiú úgy gondolta, semmi rosszat nem csinált. Ahogy később elmondta anyukájának, azért ment el az idegennel, mert a férfinak szüksége volt a segítségére. Ő csak segített valakinek, aki elvesztette a kutyusát. Mivel a férfi kedves és barátságos volt, a kisfiú nem tekintette idegennek. “Mint más dolgozó anyukák, én is szeretnék 100 dolgot csinálni egyszerre, de ez a kísérlet most rávilágított, hogy bármennyire is nagyfiúnak tűnik, egy pillanatra sem veszíthetem szem elől”.
Egy harmadik anyuka, aki részt vett a kísérletben elmondta, hogy ő abban hibázott, hogy eddig mindig csak arra figyelmeztette a gyermekét, hogy mit tegyen, ha valaki fizikai erőszakkal próbálja elrángatni. “Mindig arra tanítottam, hogy ilyen esetben próbálja megrúgni a támadóját, sikítson, de arra soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe is kerülhet, hogy önként, jóhiszeműen elsétál egy vadidegennel.”
Egy másik anyuka szintén meg volt győződve róla, hogy gyermekei át fognak látni a férfi trükkjén, mivel sokszor megbeszélték, hogy idegenekkel ne álljanak szóba és ne fogadjanak el senkitől ajándékot. Kislánya mégis bedőlt az idegennek, a szomorú történet az elveszett kutyáról nála is bevált és nem akart “goromba lenni”. Bár ez a kislány végül elszaladt, amikor a parkból is ki akart vele sétálni az idegen férfi, maga az eset az ő szüleit is megijesztette. “Senki nem szeretné, ha a gyereke durva/goromba lenne az idegenekkel, de ha ez az ára a biztonságuknak, akkor inkább legyen az” - mondta az édesanya.
A műsor következő adásában egy újabb kísérletet is bemutattak ugyanebben a témában: 5-11 év közötti gyerekeknek mutattak fényképeket olyan emberekről, akiket még soha életükben nem láttak, és utána megkérdezték őket, hogy melyik ember volt idegen. Habár valójában minden képen látható ember idegen volt, a gyerekek többségét teljesen megtévesztette például egy fiatal fiú képe, aki ránézésre akár egy fiúbanda tagja is lehetett volna. Rá többen is azt mondták, hogy “ő nem idegen, ő egy tini”. Ahogy egy szakértő mondta: “ez minden szülő rémálma, hogy a gyerekek szerint az idegenek ijesztő külsejűek. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy bárki, bármilyen korú, kinézetű ember lehet rossz ember, lehet veszélyes idegen. “
Hat egyszerű, de hatékony szabály, ami segíthet az ilyen helyzetek megelőzésében:
1. Ki kicsoda? Meg kell tanulnia a gyerekeknek, hogy egy kedves ember is lehet veszélyes. Játék közben is gyakorolhatjuk ezt: kérjük a gyerektől azt, hogy rajzoljon le egy idegent. Ha ijesztő külsejű embert rajzol, akkor tudatosítsuk benne, hogy más, szép, kedves, barátságos ember is lehet idegen, lehet veszélyes.
2. Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy soha ne kockáztassanak. Soha ne álljanak szóba idegenekkel, ne fogadjanak el édességet, ajándékot idegenektől, és ne menjenek sehova idegenekkel. 5-8 éves kor között a legsérülékenyebbek a gyerekek, később pedig azért kell fokozottan figyelmeztetni őket a veszélyekre, mert egyre több időt töltenek egyedül, a szülők nélkül.
3. “Ne menj, mondj nemet!” Ezt az egyszerű mondatot tanítsuk meg a gyerekeknek. Ha egy idegen megkörnyékezi őket, hangosan nemet kell mondani, hogy mások is hallják és odafigyeljenek rájuk.
4. Készítsünk tervet arra az esetre, ha nem tudunk például értük menni az iskolába. Pontosan mondjuk el a gyerekeknek, hogy ki megy értük helyettünk, és hogy csak azzal a személlyel menjenek haza, senki mással. Mindig legyen a gyereknél a munkahelyi és mobilszámunk!
5. Gyakoroljunk! Képzeljünk el különböző forgatókönyveket, és játszunk “Mi lenne ha?” játékot. Tanítsuk meg neki, bárki mondhatja azt, hogy mi küldtük, hogy logopédushoz viszi, hogy a kiskutyát kell megkeresni, nem számít a történet, ha nem jó ismerős az illető, soha ne menjen vele!
6. Tudatosítsuk a gyerekben, ki az idegen. Attól, hogy valaki köszön, hogy kétszer már láttuk a zöldségesnél, hogy kutya/gyerek van vele még idegen. Alaposan beszéljük vele végig, kik számítanak jó, közeli ismerősnek, ki tartozik abba a körbe, akivel elmehet.
Jelszó?
Jó ötletnek tűnik a jelszavas megoldás, de ennek is vannak hátulütői. Főleg kisebb, 5-6 éves gyerekek esetében nem bízhatunk abban, hogy a gyerek képes lesz tökéletesen titokban tartani a jelszót, és nem meséli el például az ovis barátoknak, tőle kedvesen érdeklődő felnőtteknek, hogy náluk van jelszó, sőt, esetleg még azt is, hogy mi az.
