A gyermekkori maszturbálás természetes jelenség. Annak ellenére, hogy az önkielégítést a kamaszkorban megjelenő tevékenységnek tartják sokan, a szexuális késztetés már újszülött korban, sőt, már a méhen belül is jelentkezik. Fontos, hogy a szülő ezzel tisztában legyen, és megfelelően kezelje gyermeke pszichoszexuális fejlődésének mozzanait egészséges fejlődése érdekében.
Az önkielégítésről és annak megítéléséről régen és most
Az önkielégítés kérdése már ősidők óta foglalkoztatja az embereket, viszont annak szükségességét, létjogosultságát, és azt, hogy nem bűn, hanem egészséges ösztönszükséglet-kielégítés, még napjainkban sem látja be nagyon sok ember. „Az ókorban nevetség tárgya volt, ha valaki maszturbált, úgy vélték, annak, aki magához nyúl, nincs elég pénze rabszolgára vagy prostituáltra. Ezzel szemben azonban az Istenek önkielégítését mágikus erejűnek tartották, az egyiptomiak például azt hitték, Atum isten maszturbálással teremtette meg az univerzumot.” – olvashattuk a Velvet hasábjain. A Bibliában megtaláljuk szegény pórul járt Onan történetét is, aki Júda és egy kánaáni lány fia volt. Onant megölte Jahve (Isten), amiért ő nem volt hajlandó sógorházasságot véghezvinni halott bátyja gyermektelen özvegyével, Támárral. Onan nem akarta megörökölni elhunyt fivére vagyonát, ezért „ontotta földre a magját”, amiért Isten halállal büntette. Azt azonban kevesen tudják, hogy az önkielégítést tévesen nevezik onanizálásnak, hiszen Onan ténylegesen szeretkezett fivére özvegyével, ám megszakított közösüléssel védekezett a nem kívánt terhesség ellen. A megvetés, a büntetés napjainkig jól bejáratott, és természetesen hiányos ismertekből származó reakció az önkielégítésére. Például Bienville szerint a maszturbálás megbetegíti az embert, szerinte egész biztosan elsorvad a gerince, és/vagy elmebeteg lesz az, aki maszturbál. „Az 1800-as évek végén a nyíltan antiszemita Richard Wagner a maszturbálást a zsidókkal azonosította, mivel azok szerinte komolytalan dolgokkal foglalkoztak, és a maszturbálást is ide sorolta. Majd amikor Wagner és Nietzsche összeveszett, Wagner levelet írt a filozófus orvosának, amiben azt taglalta, véleménye szerint a maszturbálástól betegedett meg addigi kebelbarátja.”– olvashatjuk szintén a vonatkozó Velveten megjelent cikkben. Thomas Laqueur kultúrtörténész Making Sex: Body and Gender from the Greeks to Freud című könyve megjelenése kapcsán készült interjúban Laqueur elmondta, hogy az önkielégítésnek a XVIII. századig nem volt morális tartalma. „A maszturbáció akkor vált fontossá, amikor e külső megszorítások kezdtek fellazulni. Mindez szorosan összefüggött a képzelet felértékelődésével, ami elsősorban a regény megjelenésében és népszerűvé válásában mutatkozott meg.”– hangsúlyozza Laqueur. 1712-ben jelent meg egy könyv John Martentől Onania címmel, melyben leírja Onan történetét, majd hozzáteszi, ma már nem Isten sújt le a maszturbálókra, hanem a természet, amitől a bűnös tevékenységet folytatók megbetegednek, és erre Marten kitűnő orvosságokat ajánlott. Szemléletbeli változás a maszturbációról csak Freud tevékenykedése után észlelhető, de ő is írt a témában ma már hülyeségnek számító tényt: véleménye szerint ahhoz, hogy egy nő normális felnőtté váljon, el kell hagynia a klitorális élvezeteket, és a nemi örömöket csak férfiakkal létesített szexuális kapcsolatban szabad megélnie.
Nem ritkán fordul elő, hogy aggódó szülők keresik fel a gyermekpszichológusokat azzal, hogy észrevették, óvodás korú gyermekük maszturbál. Nagyon sok szülő nem tudja, mit kezdjen ezzel a helyzettel, ami érthető is, hiszen erről a jelenségről eddig vagy nem hallottak semmit, vagy visszagondolnak saját gyermekkorukra, és eszükbe jut az, hogy őket ezért elítélték, szülői, nevelői, netán meg is büntették. Sokan nőttek fel úgy– elsősorban nők–, hogy a maszturbálás tiltott, bűnös, gusztustalan dolognak számított. Magyarországon a 70-es években két szakértőnek, Lux Elvira szexuálpszichológusnak és Veres Pálnak –, aki 1979-től válaszolt a fiatalok szexualitással kapcsolatos kérdéseire a Magyar Ifjúság hasábjain– köszönhetően megtudhatták a magyar fiatalok, hogy az önkielégítés nem bűn, és nem jár kórós következményekkel annak gyakorlása. Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus a következőket nyilatkozta a Velvetnek: „Az önkielégítés teljesen normális, akkor nem az, ha a barátságok rovására, a tanulás rovására megy. Felnőttkorban is van ilyen, hogy valaki nehezen ismerkedik, és itt éli ki magát, hazamegy és reflexszerűen nyomja be a gépet és keresi a pornót. Az önkielégítés akkor adekvát, akkor igazán megfelelő, ha a szexuális izgalmat, késztetést elégíti ki. Gond akkor van, ha ez már pótcselekvésként működik, például ha a fiatal srác fél az órától, hogy felelni fog, és egyfajta önjutalmazással vezeti le a feszültséget. Ekkor az agyban úgy áll be, hogy a szex az idegesség levezetője, nem pedig a vágyé.” Ugyanez a helyzet az óvodás korú gyerekek önkielégítésével kapcsolatban is a szakértők szerint.
Ahogyan azt már cikkünk elején írtuk, a gyermekkori szexuális örömszerzés teljesen természetes dolog, egészséges velejárója annak, hogy a gyermek megismerje saját testét és a világot. Abban Vekerdy Tamás pszichológus, Buda Béla pszichiáter és Fáklya Mónika gyermekgyógyász is egyet ért, hogy a gyerekek már nagyon korán felfedezik a saját nemi szerveiket, mivel természetes kíváncsiság él bennük a testükkel kapcsolatban. A gyerekek arra is hamar rájönnek, hogy ezen testrészek ingerlésével kellemes élményhez juthatnak, ami szintén természetes és nem elítélendő dolog. Az ovis korú gyerekek szülei nem egyszer szembesülnek azzal, hogy a gyerekük pl. elalvás előtt, vagy tévézés közben a takarót a lába közé szorítja, és ütemesen ringatózik, vagy kezével izgatja magát. Azaz maszturbál.
Vekerdy Tamás a gyermekkori maszturbálásról
Vekerdy kiemeli a Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek - Az élet című könyvben, hogy mind a gyerekkori, mind a felnőttkori maszturbáció akkor egészséges, ha csupán a testi örömökre koncentrál, és nem válik feszültséglevezető rutingyakorlattá. A pszichológus szerint a gyermekkori önkielégítés ugyanolyan természetes dolog, mint az ujjszopás. Mindkettő örömet okoz a gyermeknek. Ugyanakkor Vekerdy azt mondja, addig nincsen gond, amíg a gyerekek diszkréten elvonulva, egyedül fedezik fel saját testüket. Akkor már érdemes figyelni a gyerekre, ha az önkielégítés már szokássá válik. A pszichológus szerint családi feszültségre, szeretethiányra vezethető vissza az, ha a gyerek sűrűn, mások előtt is maszturbál. Ebben az esetben a gyerek pusztán feszültséglevezetés gyanánt akar újra és újra örömet okozni magának. Vekerdy praktizálása során nem egyszer találkozott olyan esettel is, melyben a gyerek azért végzett szülei előtt önkielégítést, hogy felhívja magára a figyelmet, jelezve: foglalkozzon már végre vele is valaki. Ebben az esetben családterápiát javasol a kényessé vált helyzet megoldására. De mit tehet a szülő, ha véletlenül rajtakapja gyerekét maszturbálás közben? Magyarázza el neki, hogy ezt nem szabad? Vekerdy szerint nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani ennek, legjobb, ha úgy teszünk, mintha észre sem vettük volna.
Buda Béla a gyermekkori önkielégítésről
Buda Béla pszichiáter megjegyzi Szexuális viselkedés című könyvében: „A gyermekkori önkielégítés nagyon gyakori, de általában múló, rövid életű viselkedésforma, később normálisan fejlődő fiatalok között is. Elmúlása annál valószínűbb, minél kevésbé veszik azt észre a szülők, és minél kevésbé reagálnak rá.” Buda szerint az a lehető legrosszabb megoldás, ha leszidjuk, megbüntetjük a gyereket, mivel így a gyerekben bűntudatot keltünk, amiért ő joggal gondolja azt, hogy szégyenletes dolgot tett, bűnt követett el. Ez hatalmas frusztrációt kelt benne, ami rányomhatja bélyegét felnőttkori szexualitására. Tele lesz elfojtásokkal és gátlásokkal, talán úgy, ahogyan az a szülő, aki tele van félelmekkel, és aggodalommal, aki ezt nem tudja elfogadni.
Dr. Fáklya Mónika gyermekgyógyász a gyermekkori maszturbációról
Vekerdyhez és Budához hasonlóan Fáklya is egyetért abban, hogy a gyermekkori maszturbáció teljesen természetes és nem elítélendő dolog. A Webbeteg.hu-n a következőket írja: „A legjobb az, ha a szülő nyugodt marad, és nem kelt bűntudatot a gyermekben. Ha ez a tevékenység nem a mindennapi játék helyett fordul elő, alkalomszerű, nincs ok az aggodalomra.Tulajdonképpen ez a normális fejlődés részjelensége. Ha rákiáltunk a gyerekre, vagy bűntudatot keltünk benne, az a későbbi pszichoszexuális fejlődésére is hatással lehet. Így ezt semmiképpen ne tegyük! Szerencsére a legtöbb szülő manapság már elég felvilágosult és nem tekinti bűnnek ezt a dolgot, így a gyermeket sem bántja érte. Amikor a gyermek a maszturbációt nyilvánosan, mindenki előtt végzi, nyugodtan, de határozottan el kell neki magyarázni, hogy ez nem mások szeme elé való, inkább csak a hálószobába, akkor, amikor egyedül van.” Fáklya is arra figyelmeztet, amire Buda Béla és Vekerdy Tamás is felhívta a figyelme: akkor van gond, ha a gyerek önkielégítése olyannyira gyakorivá válik, hogy a gyerek már részt sem vesz a napi tevékenységben, inkább választja a feszültségoldó örömszerzést. Amennyiben a szülők ezt tapasztalják, akkor valami komolyabb gond lehet a háttérben. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Fáklya is a családon belüli viszályokra, válásra, halálestre, kistestvér születésére, esetleg költözésre vezeti vissza a gyakran maszturbáló gyerekek tudatalatti késztetését, hiszen ezek a történések komoly zavart okozhatnak a gyerek lelkében. A doktornő azt javasolja, hogy először fordítson a szülő nagyobb figyelmet gyerekére, beszélgessen és játsszon vele többet, éreztesse vele, hogy mennyire szereti őt. Amennyiben ez nem segít, akkor forduljon a szülő szakemberhez, ám sokszor a fent említett szülői praktikák is elegendőnek bizonyulnak a probléma megoldására, melynek eredményeképp a gyermek lelki egyensúlya helyre áll.
Óvőnők az óvodai kínos pillanatokról
„Az második csoportomban volt egy kislány, aki nagyon sokszor– mind a csoportszobában mind az udvaron– maszturbált. Mindezt úgy tette bent, hogy ráült a hintalóra, az udvaron pedig a rugós játékra, és nagyon sokáig ringatózott rajta. Hogy mit tehet egy óvónő ebben az esetben? Igyekszik többet foglalkozni a gyerekkel, megpróbálja bevonni olyan játékokba, amik elterelik a figyelmét a maszturbálásról. Ha ez kezdetben nem vezet célra, akkor nagyon finoman el kell neki magyarázni, hogy ugyan semmi rosszat nem csinál, ám ezt mégsem szoktuk mások előtt csinálni. Ha már tarthatatlanná válik a helyzet, akkor természetesen be kell hívni a szülőket egy elbeszélgetésre, és meg kell nekik mondani, hogy gyerekük szakértő segítségére szorul. Ez így elméletben mind szépen és jól hangzik, ám a szülők vagy nem vesznek tudomást a bajról, és nem viszik el szakemberhez a gyereket, vagy –ami még ennél sűrűbben előfordul– leszidják gyereküket, aki ezután még szorongóbb lesz, és tovább folytatja a maszturbálást.”–mondta el Edina, aki 5 éve dolgozik óvónőként egy budapesti állami óvodában.
Mindenképpen szerettem volna megkérdezni a témával kapcsolatban egy másik óvónőt is. Olyat, aki már legalább 20 éve dolgozik óvodapedagógusként. Így felkerestem Marikát, aki 33 éve dolgozik egy kisvárosi óvodában. Először kicsit zavarba ejtette a kérdésem, majd elmondta, hogy ők annak idején nem tanultak arról, mit is kell abban a szituációban tenniük, amikor látják, hogy az egyik gyerek csoporttársai előtt maszturbál. Elmondta, hogy már többször találkozott ezzel a jelenséggel, és minden alkalommal félrehívta a gyereket, és elmondta neki, hogy ezt nem szabad csinálni. Megkérdeztem tőle, hogy előfordult-e már olyan, hogy a maszturbáló gyerek szüleivel elbeszélgetett, jelezve, valami probléma lehet. Marika azt mondta, hogy egyszer fordult elő ilyen egy olyan kislány esetében, akiről tudta, szülei pszichológushoz viszik hetente, így kérte a szülőket, ezt is említsék meg a szakembernek. „Tudja, nálunk ilyet nem szabad. Mi szólunk a gyereknek, hogy rossz az, amit csinál, de büntetjük meg.” Kérdés, hogy azzal, hogy felhívják a gyerek figyelmét arra, hogy rossz az, amit csinál, mennyire rondítanak bele a gyerek egészséges pszichoszexuális fejlődésébe.
Konklúzió
A gyermekkori maszturbálás tehát természetes dolog, a szülőknek ezt el kell fogadnia. Nem szabad szidni és bűntudatot ébreszteni a gyerekben, hiszen rossz hatással lehet felnőttkori szexuális életére. Amennyiben zavaróan gyakorivá válna a gyerek önkielégítése, akkor igyekezzünk nagyobb figyelmet szentelni gyermekünkre.
