„Ebbe a világba én nem szülök gyereket" – lehet hallani néha. A kijelentés többek közt az anyagi bizonytalanságra is utal. Ebbe a világba, ahol nem tudhatja az ember, mit eszik holnap, lesz-e fedél a feje fölött... Vajon tényleg számít a pénz a boldoguláshoz? Mi van, ha túl sok van belőle? Szerencsésebb a gyerek, aki gazdag családba születik?
A pénz témájához számos mondás tapad, legismertebb persze a „pénz nem boldogít”, és ennek továbbfejlesztései, például „a pénz nem boldogít, csak megnyugtatja az idegeket”. Ez is mutatja, sokan szeretnék tudni, valójában boldogabbak lennének-e, ha megkapnák a vágyott fizetést, vagy éppen miért nem boldogok, ha az átlagnál többet keresnek. Ami a pszichológiai kutatásokat illeti, az derült ki, hogy bizonyos életszínvonal alatt, mikor a legalapvetőbb szükségletek kielégülése sérül, a szegénység valóban boldogtalansághoz vezet. Azonban bizonyos minimális szint fölött (ha van mit ennünk, meg tudunk melegedni), nem boldogabbak, akik magasabb életszínvonalon élnek.
Elveszett gyerekkor
A pszichológus hajlamos gyanakodni, mikor valaki anyagi helyzetével magyarázza, hogy nem vállal gyermeket. Szerény körülmények között is lehet boldog gyermeket nevelni, míg a gazdagság számos veszélyforrást rejt is magában. Egy gyermek kétféle módon lehet gazdag: vagy a családja az, vagy ha ő maga tesz szert valamilyen úton, például modellkedéssel vagy színészkedéssel vagyonra. Persze, ez a kivétel, de érthető módon ezek a csemeték később jelentős részben szörnyű gyermekkorról számolnak be. Ezért nem csak a vagyon, és az azzal való korai foglalkozás, hanem a hírnév, a munka, összességében az elveszett gyermekkor a felelős. Ennél jobb a helyzete annak, akinek „csak” a családja gazdag, azonban a gazdagság a legritkább esetben jelent nyugodt életet - bár éppen ennek reményében töltik ki annyian a lottószelvényeket. Hiszen rendszerint eleve stresszes munkával jutnak hozzá a szülők, másfelől bizonyos életszínvonal fölött állandó fenyegetettségben érzik magukat pénzük, és annak lehetséges elvesztése miatt.
A család boldogsága – mindig félni kell?
Ha egy átlagos családot nézünk, elhagyva a filmcsillagok és topmenedzserek világát, azt mondhatjuk, a család pénzhez való viszonya sokkal jobban meghatározza a gyermek nyugodt, boldog fejlődését, mint a tényleges fizetés, amiből élnek. Ha a családi értékrendben előkelő helyen szerepelnek az anyagiak, az rendkívül sérülékennyé teszi a szülők, így a gyermek lelki egyensúlyát is. Hiszen ebből az következik, hogy külső tényező függvénye az elégedettség, például azé, sikerült-e megvenni az új autót, emellett könnyedén elveszthető boldogság, amit anyagi javak birtoklásával szerez az ember. A gyermek azt tanulja meg, hogy mindig félni kell, hiszen ha anyu és apu kevesebbet hozna haza, valami fontos dolgot veszítene el a család.
A másik szempont, ami meghatározza az anyagiakkal való elégedettséget, hogy kihez hasonlítják magukat a szülők. Ha mindig azokhoz, akiknek jobban megy, akik többet birtokolnak, az örökös elégedetlenség forrása. Hiszen a felfelé történő összehasonlításból képtelenség győztesen kikerülni, az ember maga választ olyan személyt, akihez képest ő rosszabbul járt. Ez frusztrált légkörhöz vezet a családban, ami a gyermek mindennapjait is megmérgezi, nem beszélve arról, hogy a felfelé hasonlításra való hajlamot hamar megtanulja szüleitől.
Mit tegyünk, ha jót akarunk csemeténknek?
Tanuljuk meg értékelni azt, amivel már rendelkezünk, és jussanak eszünkbe azok is, akik hozzánk képest nélkülöznek. Ha olykor szánunk némi pénzt mások megsegítésére, egyszerre teszünk jót velük, és magunkkal is, hiszen átéljük (és a gyermek is megtanulja), hogy képesek vagyunk adni. A másik fontos szempont, amire érdemes figyelnünk, hogy állítsunk alternatívát az anyagi örömöknek. Ha örömet szeretnénk okozni a kicsinek, jusson eszünkbe, hogy új játék helyett élményt is adhatunk, például egy bábszínházi látogatást, vagy egyszerűen több vele töltött, csak rá fordított időt.
