"Hogy miért vágtunk bele az örökbefogadásba? Mert belefáradtam a sok-sok vizsgálatba, abba, hogy sehova nem jutunk az inszeminációkkal és lombikokkal. S mert 38 évesen már nem lett volna kockázatmentes a szülés sem. Ma már nem gondolkodom azon, hogy vajon milyen lett volna az a kisfiú vagy kislány, aki kettőnk sejtjeiből születik"- mondta Anna.
Valóban a szülés teszi nővé és anyává a nőt? Vagy meg lehet azt is tanulni? És hogyan lehet kezelni az örökbefogadással járó összes előítéletet? Anna és Péter története következik.
Amikor örökbefogadásra vártunk, sokan kérdezgették, jól meggondoltuk-e, tudjuk-e mit vállalunk, hiszen nem saját gyerekről van szó, aki mellett minden körülmények közt ki kell tartanunk. Egy ideig bosszantottak a kétkedők, majd nevettem rajtuk. Nem szívből és boldogan, inkább keserű kuncogás volt ez.
Anna és Péter történetén megdöbbentem
Tudtuk, hogy mindketten akarjuk, és azt hittem, ez mindenkinél természetes. Amikor meghallottam Anna és Péter történetét, és hogy ők mennyit tétováztak, egy kicsit megdöbbentem.
Azon meg még inkább meglepődtem, hogy Péter nyomta az örökbefogadást, Anna meg a féket, holott éppen az asszonynál volt a ,,hiba".
"Hiba? Persze ezt is nehéz megfogalmazni De mit lehet erre mondani: bibi, gond, baj, betegség, probléma?"- mondta Anna. "Mondjuk mi ne szóljunk egy szót sem, mi a homokba dugtuk a fejünket és nem akartuk tudni, mi nem stimmel. Nem a másiktól tartottunk, hiszen tudtuk, hogy a másik, az egészséges, a nem hibás, a nem beteg társunk mindenben támogat majd. Saját magunktól tartottunk, hogy hogyan tudunk azzal a gondolattal együttélni, hogy magunkhoz kötjük az egészséges társunkat, aki biztosan vér szerinti gyerekre vágyik és akinek lehetne is.
De, mint sok év alatt kiderült, egyikünk sem ragaszkodott a saját genetikai állományának továbbörökítéséhez."
Átéltem a fájdalmat
Anna viszont igen, pontosabban nem is csak a vérvonal miatt aggódott, hanem szerette volna megélni a szülést. Mert az ő szótárában a szülés teszi nővé a lányt.
"Végül is átvitt értelemben megtudtam, milyen a szülés, hiszen ott voltam, amikor a fiam kibújt. Tudom, hihetetlen, de magam is átéltem a fájdalmat, főleg lelkileg, hiszen ott szenvedett az orrom előtt a gyermekem és a nő, aki világra hozta, én meg nem tehettem mást, mint fogtam a kezét és borogattam a homlokát. De amikor megláttam a kisfiam feje búbját, majd az egész arcát, a vállát, végül a testét, az felbecsülhetetlen élmény volt.
Nem bírtam abbahagyni a sírást, akkor szakadt ki belőlem az elmúlt sok-sok év feszültsége. Azért az elmúlt hónapokban egy pszichodráma csoportban többször lemodelleztük, milyen lett volna az, amikor fizikailag is nővé válok és nemcsak lelkileg. Nem is mondtam még le róla, hogy lehet másik babánk is."
Ez hogy lehet? Anna nem is volt terhes
Péter nem érti, hogy Annának ez miért olyan fontos. Elárulta, számára a szülés kicsit a mészárszékre emlékeztet: sok-sok vérrel és fájdalommal jár, még akkor is, ha egy csodának lehetünk tanúi. Örül, hogy a feleségének nem kellett ezt végigcsinálnia. Amikor hazaértünk a babával, a szomszédok csak füleltek, hogy honnan jön a sírás" - mondta Péter.
"Azt hitték, Balázska csak vendégeskedik nálunk. Aztán amikor már hetek óta nem változott a helyzet, sőt már sétáltunk is vele, elkezdtek kíváncsiskodni amiatt, hogy nem is látták Annán, hogy terhes. Meg hogy végre megszületett a várva várt trónörökös. Csak egy szomszédnak árultuk ez igazságot. Ő meg persze még egynek, így gyorsan elterjedt a hír."
Na, itt a zabigyerek
Egy idős asszony meg is jegyezte, amikor találkoztunk a lépcsőházban hogy na, itt a zabigyerek. De többnyire pozitív visszajelzéseket kapunk, sokan mondják, mennyire hasonlít ránk Balázs. Mellesleg valóban. Két és fél éves és ugyanazzal a hanghordozással beszél, ugyanazokat a kézmozdulatokat használja, mint mi. Nem véletlenül persze, ebben nőtt fel. Azért Balázs más, mint a testvérem vele egykorú kisfia, Gergő. (Egy hónap különbséggel születtek.)
Balázs soha nem erőszakos, nem követel, csak kér. Sokkal több szeretetre vágyik, mint Gergő. Ha megszidjuk, mert rosszat csinált, szinte maga alá zuhan, míg Geri nevetve túllép a történteken. Balázs sokkal többet eszik, szinte habzsol."
Manócska éhezett magzatkorában
Anna mindezt arra vezeti vissza, hogy az anyja sokáig nem is akart tudomást venni a terhességéről, a családja előtt titkolta, hogy szül és nemhogy egészséges ételekre nem volt pénze, de még kajára sem nagyon. "Így Manócska is éhezett a pocakban"- mondta.
Anna nagy bánatára nem ismerhette meg a szoptatást sem. "Múltkor, amikor Bazsi egy ismerősünk babáját látta szopizni, nem is értette, hogy mi történik, kérdezte, hogy a nénire fel van szerelve a cumisüveg? "
A szülők úgy döntöttek, a fiú mielőbb ismerje meg történetét. " Az örökbefogadásról már mesélünk neki. Korábban úgy képzeltük, hogy majd két születésnapot tartunk, de mivel pár hetesen hoztuk haza a kórházból a kisfiúnkat, így nagyon egybeesne a dátum a szülinapjával." Anna arra nem tért ki, hogy fia hogyan reagált, végül inkább arról beszélt, hogy miért is döntöttek amellett, hogy az örökbefogadással együtt járó procedúrát vállalják a várakozás helyett.
Ma már nem gondolkozom azon, milyen lett volna a saját gyerekünk
"Hogy miért vágtunk bele mégis az örökbefogadásba? - tette fel saját magának a kérdést Anna. "Őszintén? Mert belefáradtam a sok-sok vizsgálatba, abba, hogy sehova nem jutunk az inszeminációkkal és lombikokkal. S mert 38 évesen már nem lett volna kockázatmentes a szülés sem. Ezért. De egy pillanatig sem bántam meg Balázst. Sőt, ma már nem gondolkodom azon, hogy vajon milyen lett volna az a kisfiú vagy kislány, aki kettőnk sejtjeiből születik."
Az elkövetkezendő hetekben utánajárunk annak, mire kell számítania annak, aki belevág az örökbefogadásba. A nyílt és titkos örökbefogadásról is szó lesz, és mindenről, ami megnehezíti, és ami remélhetőleg könnyíti a majdani szülők helyzetét.
