Nem mondom, hogy pici gyerekkel nyaralni menni tévedés és öngól, és nagyobb összpontosítást igényel, mint egy jól összehangolt római hadművelet, de jó, ha van egy-két dolog, amire odafigyelünk, nehogy váratlan, megoldhatatlan szituációkban találjuk magunkat.
Mi az az ezer újdonság és nem várt körülmény, ami fogad majd, és ami sok sunyi csapdát rejteget biztonságos otthonunkhoz képest? Az ördög a részletekben rejlik.
Ha mindent összepakoltunk, nem késtük le a vonatot/buszt/repülőt, illetve megnéztük a guminyomást/olajszintet/hűtővizet/ablakmosót a kocsiban, és nem felejtettük el a cumit/cumisüveget/szúnyogriasztót/fontos plüssállatokat/hálózsákot/telefontöltőt betenni a bőröndbe, akkor kényelmesen hátradőlhetünk az ülésben, és végiggondolhatjuk, hogyan tesszük majd biztonságossá, gyermekbaráttá a nyaralás helyszínét, ha megérkeztünk. Tehát próbáljunk lazítani – legalábbis a következő pisiszünetig.
Ami otthon természetes, az lehet, hogy egy szállodai szobában nem
A legtöbb nyaralóhelyen, apartmanban, vagy szállodában van hűtőszekrény, és mobil gyerekágy, meg egy vízforraló, amivel elő lehet állítani egy reggeli kakaót, mielőtt kinyitna a konyha vagy az étterem. De nem biztos, hogy a harmadik emeleti erkényes szállás ugyanolyan biztonságos, mint a földszinti.
Lehet, hogy jó a kilátás, de ha az erkély korlátja mászókára hasonlít, nem túl előnyös: kivált, ha kétéves gyermekünk pont a mászókázásra van beindulva. Ugyanígy járhatunk tolóajtókkal, könnyen kinyitható ablakokkal, amelyek a felnőttek számára kényelmesek, a gyerekeknek viszont érdekes játéknak tűnnek. Ha jártunk már olyan helyen amit jól ismerünk, és szívesen megyünk oda még egyszer, akkor lehet, hogy az apróságokkal először inkább ide érdemes elmenni, mert tudjuk, milyen körülmények várnak ránk.
Kulcsra zárható fiók és konnektorvédő
Egy egyszerű és elég tágas szoba, ami esetleg kulcsra zárható szekrényekkel rendelkezik, ideálisnak tűnhet. Arról nem is beszélve, hogy néhány apró eszközt otthonról is magunkkal vihetünk. Ilyen a konnektorvédő, amiből tíz darab elfér egy uzsonnászacskóban, és ha nem felejtjük el betenni, akkor a nyugodt pihenés nélkülözhetetlen kelléke lehet.
Ha felmértük a terepet, ahol a következő pár napot, vagy hetet fogjuk eltölteni, jó, ha néhány dolgot egyből a végleges helyére teszünk, néhányat pedig száműzünk a szobából, amiről rögtön látszik, hogy nem a csemeténk kezébe való. Ilyen az asztalon álló váza, ami a gusztusos kis terítő segítségével tizedmásodperc alatt könnyedén lerántható. Fontos ellenőrizni, hogy nincsenek-e elérhető helyen tisztító-, vagy rovarirtószerek, amiket otthon már réges régen biztos helyre tettünk.
Steril hotelszoba és veszélyes víkendház
Persze ezerféle helyszín van, ahol nyaralás címén kiköt az ember, egy teljesen steril szállodai szobától kezdve a két hétre kölcsönkapott víkendházig. Ahogy az előbbit négy perc alatt át lehet fésülni, lehetséges veszélyforrások után kutatva, úgy az utóbbi leellenőrzése kicsit tovább tarthat (előny, ha esetleg kisgyermekes családé a helyszín, így valószínűbb, hogy nem kell az összes dísztányért és dekoratív tejesköcsögöt azonnal bedobozolnunk, illetve a padlásfeljáró nem egy mozdulattal zuhan a fejünkre, miután gyermekünk a megfelelő zsinórt tekerte pont le.) Mik vannak a konyhában és a fürdőszobában az alsó szekrényekben és fiókokban? Hol tartják a varrókészletet és aszintetikus higítót kedves ismerőseink? Hol laknak a kerti szerszámok? Remélhetőleg hét lakat alatt.
Ha van nálunk egy öntapadós gyerekzár, akkor az összes veszélyes holmit betehetjük egy helyre, amit be tudunk zárni. A gyerekzárat pedig végül nyom nélkül el lehet távolítani. Ha a gyermek már kommunikatív, jó esetben az is elég, ha elmagyarázzuk, mit nem szabad. (És ilyenkor a szomszéd kerítésnél ugrándozó pitbull megsimogatásáról se feledkezzünk meg.)
Pánikra azonban semmi ok!
Ahhoz, hogy „biztosítsuk a helyszínt” nem kell sok idő, ha előre átgondoljuk a dolgot, esetleg felírunk néhány fontos óvintézkedést. Előny az is, ha már elég tapasztalatunk van, mert mondjuk a nagyi lakását egyszer már áttanulmányoztuk, elég biztonságos-e, hogy hétvégére nála hagyjuk a csemetét. Itt sincs más dolgunk, mint ezt a néhány dolgot leellenőrizni. Megnyugtatásként ezért meg kell jegyeznem, hogy van olyasmi, ami nem jutna elsőre az eszünkbe. Ilyen például a szúnyoghálós ablakkeret. Nyissuk tehát ki az ablakot, főleg, ha emeletről van szó, és bokszoljunk bele néhányszor a szúnyoghálóba. Ha a helyén marad, akkor minden bizonnyal a kíváncsi gyermekkezeknek is ellenáll majd.
Vannak olyan helyszínek, ahol csak néhány éles követ, illetve kiálló ágat kell arrébb dobni. Itt az őstermészet közelsége a fő attrakció, nincs gond a szállodai koszttal, vagy a megoldhatatlan esőprogramokkal, mert már az ottlevés maga is kaland. Ilyen az ismerősi körömben nagyon kedvelt Dunaparti kempingezés, ami a régi - még „gyermekmentes”- vízitúrák családos, egy helyben táborozó verziója. Ideális, ha olyan társasággal megyünk, ahol több gyermek is van, de gyermektelen ismerőseinket is nyugodtan invitálhatjuk, jó esetben lelkes babysitterek lesznek (ez voltaképpen a nyaralásnak minden ágára igaz, hogy némi valódi pihenésben is részünk lehessen, amikor a gyerekek a többi gyermekkel, vagy kreatív barátainkkal töltik az időt.)
Tábor, sátor, kempingágy. Kullancsriasztó.
A táborozás nagyon költséghatékony nyaralási forma, de van itt is olyan civilizációs elem, amit nem szabad otthon felejteni. Semmiképp sem szabad elindulni szúnyog- és kullancsriasztó nélkül (amelyet lehet kapni kifejezetten gyerekbarát, bio kiszereléstben is), a naptej sem hiányozhat a gyógyszeres csomagból (50es!), amit érdemes biztonságos, zárható dobozkába tenni, mert a csomagkáoszban könnyen a gyerekek kezébe kerülhet.
Elkerülhetetlen a napozó kalap, a kis karúszó és úszógumi, meg a műanyag papucs, amely elég vastag talpú, valamint a lehetőség szerint vízálló. Gondolni kell arra is, hogy a kicsik nappali alvása megoldható legyen, akár kint, akár bent a szobában, vagy a sátorban kerül rá sor. Fontos kelléke a sziesztának a szúnyogháló, illetve a kis napozósátor, amit ide oda pakolgatva bárhol kellemes árnyékot varázsolhatunk.
Fontos, hogy a szálláshelyen ugyanúgy el lehessen játszani, mint otthon, ha épp semmilyen aktív program nincs. Ehhez jó, ha van egy elég vastag, akár alul műanyag borítású pléd, amit nyugodt szívvel leteszünk a földre. Ide lehet aztán pakolgatni a napközben gyűjtött kavicsokat, kagylóhéjat, miegymást. Ha sátortáborról van szó, akkor érdemes a családi sátrat úgy elhelyezni, hogy minél távolabb essen az esti tábortűz helyétől és némi önfeledt énekléstől ne egyből ébredjen fel a gyerek. Felnőtteknek és kicsinyeiknek is hasznos, ha a sátorcölöpökre és feszítő zsinórokra egy figyelemfelkeltő törölközőt dobunk, este pedig elemlámpával, vagy fejlámpával közlekedünk. (szállodában és apartmanban pedig (az akár kölcsön kapott) bébiőr tehet jó szolgálatot, hogy a panzió bárjában lézengve is meghalljuk, ha a szobában történik valami.)
Ahhoz, hogy sikeresen záruljon a nyaralás, nem árt megtenni az óvintézkedéseket, de legalább olyan fontos, hogy elgondolkodjunk azon, a gyerekeknek mi lehet az izgalmas. Nem biztos, hogy jól tűrik, ahogy mi tetszhalottként fekszünk a fövenyen egész nap, egyik kezünkben sörrel, a másikban pedig érintetlen keresztrejtvénnyel, úgyhogy már az elején érdemes kitalálni ki mikor, és milyen programot vállal be a gyerekekkel, és mi az, amit az egész család együtt tud csinálni. Így jó esetben apu és anyu is jut majd egy két szabad órához, amíg a másik fagyizni, vagy strandlabdázni kíséri a porontyokat.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy vélem, a legbiztonságosabb, és leggazdaságosabb mégis az, ha a nagyszülőket is magunkkal visszük. Persze, csak ha tényleg nyaralni szeretnénk, és már rezisztensek vagyunk a sok jótanácsot illetően...
