Mire egy pár eljut arra a pontra, hogy örökbefogad, többnyire hosszú idő telik el. (Itthon még aránylag ritka az, amikor a szülők előre tudják, nem csak vér, de szív szerinti gyereket is szeretnének.) Az odavezető út pedig többnyire igen kanyargós... Így volt ez eheti cikkünk főszereplőinél is.
Mindkettőjüknek van saját, vér szerinti gyermeke, a közös csemetére azonban hiába vártak, csak nem akart jönni. Andrea és német társa, Holl a koruk miatt nem engedhették meg maguknak, hogy sokáig próbálkozzanak sikertelenül. A most 46 éves asszony és 52 éves férje fél év után mesterséges megtermékenyítést kért. Ennek immár négy éve.
- Végül egyik beültetés sem járt sikerrel - mesélte Andrea. - Volt, amikor annyira túlstimuláltak, hogy majdnem belehaltam. A végső döfés az volt, amikor azt mondták, üres a petezsák, meg kell műteni. Megoperáltak, pár nappal később megnézték ultrahangon, minden rendben van-e és kiderült, csak nem volt üres a petezsák. Mivel azonban a ,,kaparás" miatt sérülhetett a magzat is, el kellett vetetni. Ennél a pontnál adtuk fel. Azt mondtuk, annyit nem ér, hogy a házasságunk, az egészségünk rámenjen. Hogy ne merjek meginni egy pohár bort egy fogadáson, mert mi van, ha... Hogy állandóan azon izguljunk, mit mutat a teszt és ha pozitív, akkor minden rendben lesz-e. Érdekes, amikor először voltam terhes, eszembe sem jutott, hogy baj lehet. De azóta már eltelt 19 év. Most viszont a felnőtt gyerekeink hihetetlenül drukkoltak nekünk. Az én lányom 19, Holl fia 24 éves.
Az örökbefogadás szabályai szerint legfeljebb 45 év korkülönbség lehet a szülők és a gyerekek között. Egy a szerencse, hogy a pár fiatalabb tagjának az életkora számít, így a házaspár beadhatta kérelmét. Andrea 46, Holl 52 éves. Három-ötéves gyerekre adták be a kérelmüket, bár hivatalosan akár egy kisebb gyerek is belefért volna. Ugyanakkor de Holl jogosan tartott attól, látja-e felnőni, érettségizni a legkisebb fiát vagy lányát is.
- Mivel Holl nem beszél magyarul, csak alapszavakat ismer, a tanfolyam izgalmas volt. Az ügyintézők viszont nagyon rugalmasan álltak a dolgokhoz, igaz, mi is. Nekik tolmácsot kellett volna biztosítaniuk, amire nem futotta a keretből, így én fordítottam le minden este a férjemnek az aznap hallottakat. Holl pedig végigülte a 21 órát úgy, hogy egy kukkot sem értett. De valamit valamiért. Sőt, egy gyerekért ez a legkevesebb. Úgy tervezzük, hogy két nyelven beszélünk majd hozzá: magyarul is, németül is megtanul majd. Az még a jövő zenéje, hogy melyik országban élünk majd hosszútávon. Eleinte mindenképpen maradunk itthon, hogy a gyereknek ne okozzunk még nagyobb traumát. Az örökbefogadás ugyanis nekünk sikerélmény, neki azonban szorongással is jár, be kell illeszkednie, meg kell szoknia, hogy nem adjuk vissza, még akkor sem, ha rosszat csinál. De mint mindent, ezt is megoldjuk majd. Másfél éve várakozunk, szerintem idén már együtt karácsonyozunk. Igaz, tavaly is ebben reménykedtem.
- Sokáig töprengtünk, hogy hol fogadjunk örökbe, Magyarországon vagy Németországban. A német szabályok több tekintetben nem ennyire szigorúak, de a várakozás még hosszabb - mondta Holl. - Amikor érdeklődtünk, hét-kilenc évet mondtak, míg nálunk csecsemő esetén is ,,csak" négy-öt év az átlag. Mindkét országban ismerek örökbefogadó szülőket. Míg Németországban odaadják a gyereket és utána leveszik a családról a kezüket, addig itt jobban követik az eseményeket, ha kérdés merül fel, segítséget tudunk kérni. Erre persze azt lehetne mondani, hogy bármelyik pszichológus alkalmas, de nem így van. Ez külön terület, ehhez sem ért mindenki. Ez olyan, mintha egy gyermekorvost arra kérnénk meg, hogy vezessen le egy szülést. Biztosan meg tudná oldani, mert tanult róla, látott is már ilyet, de mégsem ez a szakterülete, nincs annyi rutinja, mint a szülésznek.
A dán gyerekparadicsom
A Dán Királyság autonóm tartományához tartozó Feröer-szigeteken minden évben 10–15 külföldi – indiai, dél-koreai, vietnami, etiópiai, kínai, dél-afrikai – gyereket fogadnak örökbe, arányaiban négyszer annyit, mint Franciaországban. A 48 ezer lakosú tartományban több hagyományra is visszavezethető a szokás. Az egyik ok, hogy ha egy-egy sokgyerekes családapa odaveszett a tengeren, az egyedül maradt anya néhány kicsinyét gyermektelen pároknál helyezte el. A világrekord fő oka azonban a gyermekkultusz. A statisztikák szerint a Feröer-szigeteki nők átlagosan 2,6 gyereket szülnek, ami világviszonylatban igen magas termékenységi ráta, mégis sokan vannak az örökbefogadók is. A helyi civil szervezetek jól lobbiznak, azt is kicsikarták a dán államból, hogy 50 ezer koronára, azaz 1,6 millió forintra emeljék fel a külföldi gyerekek örökbefogadásáért járó fejenkénti támogatást. Az ügy azonban így sem a pénzről szól, hiszen ez csak az eljárási költségek egyharmadát fedezi, de ott mindenki gyereket akar. A sokszínűségnek köszönhetően pedig ismeretlen a rasszizmus.
