Elég egyszerűek az emberek, beleértve engem is. Ha kiderül valakiről – mint mondjuk most rólam –, hogy gyereket vár, mindenki forrón gratulál, és aztán zavartan kutat téma után. Mi mást kérdeznének egy 10-12-14 hetes várandóstól: kislány? Kisfiú? Én is mindig ezt kérdeztem eddig. Mivel sokáig ez még tudhatatlan, adok tippeket, mit kérdezzetek inkább!
Bloghalálozási együttható
Visszatérő dinamika, hogy a nyárvégi felbuzdulás után szeptember-októberre teljesen eltűnök és megdöglik a blogom. A dolog a személyiségfejlődésemmel függ össze, és mindig gyerekekhez van köze: tavaly ilyenkor gyakorlótanítottam, most viszont a reggeli rosszulléteken kellett keresztülaludnom magam. Gyereket várunk.
Kinek mi
Nem babát várunk, legalábbis BiL előtt ilyet egyelőre nem lehet mondani, mert ettől frászt kap. Kisgyerek, az ő családjában így hívják a magzatot (még hasban), az újszülöttet (első pár hónapban), a kúszó-mászó és minden egyéb állapotú gyereket. Nálunk kölök, esetleg kurva kölök (a'lá Anyám). Én még nem találtam neki fix nevet, leginkább gyerekem, időnként Balázskának hívom.
Pár hete ugyanis kiderült, hogy nem egy elhúzódó másnaposság miatt kell folyton hánynom. Miután megtudtam, hirtelen az az érzésem támadt, hogy én meghalok, ha fiam lesz, hiszen mindig lányt akartam. Aztán ez a félelem rövidesen megszűnt, és maradt helyébe a bizonyosság, hogy kékben úszik majd a sok babaholmi. De hogy valóban kisfiú lesz-e, vagy csak én képzelem ezt, az még sokára derül ki. Függ a gyerek méretétől, az ultrahangos orvos ügyességétől, de attól is, hogy a magzatnak van-e kedve megmutatni az alfelét, vagy inkább kirúgja magát a képernyőről. (A legtöbb gyerek utálja az ultrahangot, iszonyú hangzavart csinál ott nekik.)
Ne a nemét
A nemi találgatásoknak se vége, se hossza. Némely lányos anyák szerint az erős rosszullétek bizonyosan kislányra utalnak; az én anyám három lánnyal egyszer se hányt. Kisfiús anyukák a hegyes hasra, ellaposodó hasra, enyhe fáradtságra, iszonyú migrénekre, állandó hányásra vagy épp a rosszullétek teljes hiányára esküsznek. Keményfejű várandósként szerintem az első pár hónap állapotváltozásait nem egy pici punci vagy fütyi csinálja, az anyukától függ, hogy ő hogyan éli meg.
Ha valaki közli, hogy gyereket vár, és ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy kérdezzetek valamit, ne a gyerek nemét firtassátok! Nyugodtan kérdezzetek, szép kifejezése ez az érdeklődésnek és az izgatottságnak, de kérdezzetek valami érdekeset inkább, ilyeneket:
– Hogy vagy/vagytok? Hogy érezted magad, mikor megtudtad?
– Mekkora most? Van már körme, szempillája? (Ez engem teljesen felvillanyoz, rengeteg ilyen könyvet fogyasztok. Már azt is imádtam, mikor még hosszú farka volt, és hámozott garnélarákra hasonlított. Most már kb. 12-13 centi, és több mint tíz deka!)
– Fáradtság? Hogy bírod a munkádat?
– Miket eszel? Mi esik jól? Nem kívánsz több húst, mint korábban?
(Bizalmaskodó hülyék rákérdezhetnek: Szorulás? Aranyér? Visszér?)
– Szoktad szólongatni? Volt már olyan érzésed, hogy üzen valamit?
– Milyennek képzeled?
– Van jó orvosod? Hogyan, hol akarsz szülni? Hogy gondolsz a szülésre? (Szüléssel kapcsolatos kioktatás tilos!!!)
Ezeket megkérdezhetitek az apáktól is, de visszafogottabb reakcióra számítsatok. Mivel ők közvetetten, a csajukon keresztül érzékelik a dolgot, teljesen egészséges, ha némi értetlenséggel személik az eseményeket. Őket érdemes a terveikről faggatni, meg arról, hogy hogyan változik a kapcsolat a gyerek hírének hatására.
Én például minden reggel kívánom a lágytojást.
