Egy közelmúltban született tanulmány szerint a brit gyermekeket még mindig inkább a hagyományos játékok vonzzák: az ugrókötelezés, az éneklős-tapsolós és a fantáziára épülő szituációs játékok - írja a Reuters. A mobiltelefonok, a számítógépek és a tévé hatása inkább úgy jelentkezik, hogy a játszótéri mókákhoz új témákat adnak.
Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy az iskolaudvarok hagyományos kedvenc játékai elveszhetnek a modern média-alapú szórakozási lehetőségek miatt. Valójában jól megfér egymás mellett a modern és az régi. Sőt: kölcsönhatásban vannak.
Játszótéri Michael Jacksonok
A tudósok két évig vizsgálták, hogy az angol gyerekek miket játszanak az órák közötti szünetekben. Arra jutottak, hogy a mai srácok is ugyanazokat dalokat éneklik, amiket már szüleik és nagyszüleik is gyerekkorukban. Igaz, néha beleszövik egy-egy mai popsztár vagy tévés karakter alakját.
A tánc is megmaradt az egyik kedvenc játszótéri időtöltésnek, de a változás itt is tetten érhető: a gyerekek legtöbbször Michael Jackson mozdulatait vagy a High School Musicalből ellesett figurákat utánozzák.
A mai gyerekeket is a már régóta ismert játszótéri mulatságok mozgatják meg: a fogócska, az ugrálókötelezés, az éneklés és tapsolás, a mondókák, az elképzelős játékok. De reneszánszát éli a hullahopp-karika is.
Popsztárok és valóságshow-hősök a gyermeki folklórban
"A média megkerülhetetlen és fontos része a mai gyerekek életének, de emellett tovább él a játszótéri kultúra széles repertoárja is" - mondják a kutatók.
A tanulmány azt is megállapította, hogy bár a gyerekek nagyon is használják az őket körülvevő médiaeszközöket, de kreatívan saját céljaikra formálják őket. Az új média gazdagítja a gyermeki folklórt azzal, hogy időszerű témákat szolgáltat a fantázia-alapú játékokhoz.
A popvilág és a tévés valóságshow-k figuráit a gyerekek nem csak lekopírozzák, hanem a saját képzeletükhöz igazítják őket. Például amikor az Angliában oly népszerű tudományos-fantasztikus sorozatból, a Dr. Who-ból választanak karaktereket, hogy aztán a figurákkal szabadon improvizáljanak.
A kutatás vezetője szerint a történet-kitalálós játékok még mindig virágkorukat élik.
"A gyerekek mindig is szerettek az otthoni vagy az iskolai életükön alapuló történeteket eljátszani ugyanúgy, ahogyan teljesen kitaláltakat is." - nyilatkozta.
Sajátos adaptációk
A tanulmány készítői szerint a számítógépes játékok a játszótereken is visszaköszönnek, de a gyerekek nem csupán utánozzák, amit a képernyőn láttak, hanem inkább olyan általános elemeket másolnak, mint a lopakodás vagy a fegyverek. Fatörzseket használnak mágikus konzolokként, az összeszedett botokkal pedig úgy hadonásznak, mintha fénykardok lennének. A számtógépes játékokról sokszor mondják, hogy miattuk egyre kevésbé mozdulnak ki a gyerekek a szabadba játszani. Ezzel szemben a valóság inkább az, hogy a képzelet erejét használó játékok még gazdagodnak is ezekkel az új elemekkel.
A kutatás eredményeit úgy lehetne összefoglalni, hogy a számítógépes játékok adják az óraközi szünetek játékainak a szabályait, míg a tévéshow-k és a filmek a történet-elmesélési módozatokat és a szereplőket.
