Sokan elutasítják, hogy a meddőséget betegségnek nevezzék, mert attól tartanak, hogy ez sértő lehet az ilyen problémákkal küzdő nők számára. Emellett számos kritika éri a mesterséges megtermékenyítési eljárásokkal foglalkozó szakembereket amiatt, hogy egy év után felállítják a meddőség diagnózisát, mondván, hogy ennyi idő alatt lehetetlen bármit is megállapítani. Többek között ezekről a témákról kérdeztük Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endoszkópos specialistát. Meddőségi interjú, első rész.
Mikor nyilvánítanak egy nőt meddőnek? És egyben: betegség-e a meddőség?
A WHO kritériuma szerint ha egy nő rendszeres szexuális élet mellett védekezés nélkül nem fogan meg, akkor beszélünk meddőségről. Régebben ez két év volt, de ma már ezt lerövidítették. A meddőség betegségnek számít, bár tudom, hogy ezt sokan nem szeretik. Nem gondolom, hogy ez pejoratív jelző lenne, hanem inkább úgy vélem, hogy ez egy megoldandó testi és lelki probléma, amit nem szabad elhanyagolni, sőt a kellő időben a megfelelő és szükséges lépéseket meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyermekáldás létrejöhessen.
Nagyon jelentős eltérések vannak abban, hogy egy pár milyen gyakran él szexuális életet, sőt sokszor ami az egyik számára gyakori, az a másik számára ritkának számít. Mi számít orvosi értelemben vett rendszeres szexuális életnek?
Ha egy pár hetente 2-3 alkalommal él szexuális életet, az rendszeresnek számít. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ezt védekezés nélkül tegyék, és azzal a céllal, hogy gyermeket szeretnének. Ha nem szeretnének gyermeket, akkor nem áll fenn a meddőség diagnózisa, hiszen annak az egyik kritériuma, hogy a pár tagjai gyerekvállalási szándékkal legyenek együtt.
Miért változtatta a WHO a meddőség megállapításának kritériumát két évről egy évre?
Ez egy jó döntés volt a részükről, a statisztikák is ezt támasztják alá. Minden egyes ciklusban 25-30%-os esély van ugyanis a spontán terhességre. Tehát 4-6 hónap rendszeres együttlét során elvileg megfogan a gyermek, ha egészséges párról beszélünk. Erre elegánsan fél évet rászámolt a Világszervezet, azonban a két év tényleg soknak számított. Ha fennáll a meddőség diagnózisa, például a petevezetők elzáródtak, abban az esetben felesleges két évre „parkolópályára” állítani a párt, hiszen akár sokkal előbb is létrejöhetne a terhesség, ha időben kezelnénk a problémát. Egy 40 év feletti nő esetében egy év igenis sokat számít testi és lelki szempontból egyaránt.
Mi állhat a meddőség hátterében?
Az okok közé tartozik a petefészkek, illetve a petevezetők problémája, a méh anatómiai rendellenességei, endokrinológiai, illetve genetikai problémák, de akár a stesszes életmód is ide sorolható. Férfi oldalról pedig a spermiumtermelés zavarai állnak leggyakrabban a háttérben. Nagyon sok oka lehet annak, ha egy nő nem képes megfoganni és kihordani a gyermekét, és a probléma hátterében ugyanolyan eséllyel állhat a pár férfi tagja is, éppen ezért nagyon fontos a pár mindkét tagját részletesen kivizsgálni, hiszen így sok felesleges beavatkozást és lelki megterhelést megspórolhatunk a pácienseink számára. Hiába stimulálunk egy nőt, és ültetünk be egy egészséges embriót, ha a méhben egy olyan mióma, méhsövény, vagy egyéb rendellenesség található, amely megakadályozza a megtapadást.
Hol érdemes elindulni az okok felkutatásában?
A tünetek mindig nagy segítséget nyújtanak a meddőség okának felderítésében, így az anamnézis iránytűként szolgál az orvosok számára. Ha például egy nő még soha nem fogant meg, akkor máshol érdemes elindulni, mintha például folyamatosan korán elveszítené a magzatát. A test egy dinamikus és folyamatosan változó biológiai rendszer, ezért mindig gondos és naprakész problémafeltárás szükséges ahhoz, hogy megfelelő eséllyel tudjuk indítani a kezelést.
Sokszor arról is hallhatunk, hogy egyre nehezebben fogannak meg a nők napjainkban, igaz ez?
Igen, létezik egy ilyen tendencia, és pontosan ez a másik oka annak, hogy egy évre csökkent ez az intervallum. Napjainkban ugyanis kimutatható, hogy a fogamzási képesség folyamatosan csökken mind a férfiak, mind a nők esetében. Erre egy konkrét példa, hogy a férfiaknál az 1900-as években az átlag spermium szám 100 millió/ml volt, míg manapság az átlag 15-20 millió/ml, ami első ránézésre soknak tűnhet, azonban természetes körülmények között egy együttlét során ez az arány sokszor alacsony a megtermékenyüléshez, hiszen a spermiumoknak rengeteg akadályt kell leküzdeniük. Emellett nemcsak a spermiumok mennyisége, hanem a minősége is számít. Ez a romló tendencia a nők esetében is fennáll.
Mi az oka annak, hogy romlott ez az arány?
Minden valószínűség szerint a termékenység romlásának hátterében társadalmi változások, a nők helyzetének, családfenntartásban betöltött szerepüknek változásának is szerepe lehet. Az oktatás, egzisztenciateremtés, párválasztási nehézségek miatt a gyermekvállalás időpontja lényegesen kitolódott. Sajnos a technika vívmányainak széleskörű elterjedése, és a kényelmesnek tűnő életvitel jelentős hátrányokkal is jár. Az ülő életmód, mozgáshiány, gyorsan elkészíthető, de rossz minőségű ételek és a mindezek hatására létrejövő túlsúly, illetve a fokozott stressz szintén károsan befolyásolják a reprodukciós készséget.
Hogyan változik a termékenység az életkorral?
A női test a korai életkorban kevésbé termékeny, a lombikbébi programok sikeressége érdekes módon a nemzetközi gyakorlatban is 18-20 év alatt alacsony. A legfiatalabb páciens 14 éves volt, aki felkeresett engem ebből a célból, de én természetesen nem végeztem el a beavatkozást, hiszen testi és lelki szempontból még éretlen volt. A gyakorlatban persze általában 35 év felett, vagy évek óta tartó próbálkozás után keresnek fel minket. Mi pedig igyekszünk szakmailag és lelkileg is támogatni őket, hiszen az elszántságuk és a kitartásuk minden támogatást megérdemel.
(Az interjú második részében arról kérdezzük Dr. Vereczkey Attilát, hogy mit nyújthat egy pár számára egy meddőségi centrum, és mire számíthat, aki ilyen módon szeretne gyermeket vállalni.)
