Ha van egy jó szöveged, kiállnál, elmondanád, gyere! - Tízéves a magyar slam

A slam az a nagyon vagány és fiatalos dolog, amikor emberek felállnak a színpadra és felolvassák a saját versüket. Vagy fejből mondják. Vagy előadják egy kisebb performansz keretén belül. Mi az a slam pontosan, és miért van akkora sikere az egész világon? Hogyan lehet valaki slammer és mik a legmenőbb témák? Mit lehet tolerálni a színpadon és mit nem? Mikortól lett sikeres a slam Magyarországon, hogyan nőtte ki magát kis elzárt szubkultúrából akkorává, hogy már a tananyagba is bekerült, és mit gondol az érintett költő, Simon Márton, a Polaroidok című kötet szerzője arról, hogy volt már, aki belőle érettségizett? Mavrák Kata Hugee-val és MC Zeek-kel, aBudapest Slam Klub évek óta állandó házigazdáival a havi klubokról, a héten induló országos bajnokságról, és a szervezet kérdéseiről beszélgettünk, Simon Márton pedig a saját slam-pályájáról, mentori felelősségéről és aHadikos Slamtornánról osztott meg velünk részleteket.

Divany.hu: Tíz éve jelent meg a Slam Magyarországon. De hogyan? Meséltek a kezdetekről?

Németh Péter, Zeek: 2006-ban volt az első slam-esemény Budapesten, az első Budapest Slam a Műcsarnokban, ott én hoztam a rappereket. Úgy indult, hogy előtte még 2005-ben, a Szigeten beszélgettünk Petrányi Zsolttal, a Műcsarnok akkori igazgatójával, és kérdezte, hogy láttad azt a Slam-filmet Saul Williams-szel? Persze, feleltem neki, imádom. És akkor kérdezte Petrányi, hogy miért nincs ilyen Magyarországon. Én meg, hogy ezt tőlem kérded? Mégiscsak te vagy a Műcsarnok igazgatója. Aztán megcsináltuk az első Budapest Slamet a következő évben, ahol költők vs. rapperek volt a téma.

Dívány.hu: Ott hogyan definiáltátok a slam fogalmát?

Zeek: Sehogy. Közösen próbáltunk rájönni, mi az. Sőt igazából az, hogy "slam", csak a plakáton jelent meg. Mindenki felállt és mondta a szövegeit úgy-ahogy. Az volt a lényeg, hogy nekünk ilyen még nincs, de akarjuk, kezdjük el valahol. Az volt a rettenetesen vicces, hogy a költők nagyon a rap irányába mentek el, a rapperek meg próbáltak visszafogottak és költőiek lenni. Lett egy furcsa keveréke a stílusoknak.

Mavrák Kata, Hugee: Én sajnos nem voltam ott az első Budapest Slameken, mert csak 2007 őszén javasolta az egyik tanárom a BME-n házidoga témának a slam poetry-t. Utánanéztem, de hát mi volt még akkor erről a neten? Nézegettem amerikai videókat, a slam Wikipédiás meghatározását és feldolgoztam Szkárosi Endre egy hangköltészetről írt tanulmányát. Emiatt merült fel a nevem, amikor Prekónak (Prekopcsák Zoltán – a szerk.) és Titának (Fiáth Titanilla, a Ludditák zenekar tagja – a szerk.) eszébe jutott, hogy kéne egy havi slam klub.

Ez a Kőleves pincéjében kezdődött 2008 januárjában. Ott álltam 20 évesen a kis házidolgozatommal, és azt se tudtam, mi van. Aztán Prekó és Tita kikoptak a sok meló miatt, Matits Isti, aki szintén szervező volt, pedig egyre többet szeretett volna maga is slammelni, így én maradtam a szervezésben egyedül. Később összeálltam Stráhl Katiékkal, akik több Tilos Rádiós slamet szerveztek már, a Mika Tivadar Mulatóba már együtt költöztünk. Ott már együtt konferáltunk Zeekkel. Aztán átmentünk a Kolorba, és utána jöttünk az Anker't-be – ami végre nem pincehelyiség!

És amúgy mi a slam? És miben különbözik a költészettől? És mégis - miért költészet?

Zeek: Azt mondják hogy a költészetben nagyon fontos a technikai tudás – hát, bizonyos szempontból meg pont nem. Én pontosan azt szeretem a slamben, hogy ahhoz, hogy érvényes legyen, picit vissza kell hoznunk az irodalom őszinteségét, emberi oldalát. A szájhagyomány túlélt már annyi mindent. Egyszerűen álljunk ki a hordóra és mondjuk.

Hugee: Leginkább a hangköltészettel áll kapcsolatban.

Zeek: A hangköltészetnek Szkárosi Endrén és Ladik Katalinon keresztül van egy gyökere itthon, amit valahogy még mindig furcsállnak az emberek. Ez a vonal ugye a dadaizmusból jött, a posztháborús korszakból. A slam poetry atyja Marc Smith amerikai költő: ezt mindig így szoktam magyarázni, hogy nagyon szerelmes volt (ezt azért át lehet érezni)...  szóval nagyon szerelmes volt, írta a verseket, közben építkezéseken dolgozott, és elment ilyen flancos irodalmi estekre, de unta az egésznek a hangulatát és azt mondta, hogy nem ez a lényeg. Hanem hogy mondd, ahogy érzed. Van egy aranyszabálya a slamnek: egy rosszabbul megírt, de jól előadott vers sokkal nagyobbat tud ütni slamen, mint egy jól megírt, de rosszul előadott.

Hugee: Sokkal erősebb egy nagyon őszinte és természetes szöveg, mint amikor valaki összeszedi az éppen trendi témákat, felüti egy kis politikával, kis Simon Marci idézettel, és belöki a közönségnek. Az őszinteség egyébként annyira adódik a korukból is. Sokan már 14 évesen kiállnak a színpadra. Augusztusban pont egy 14 éves slamszűz (aki életében először áll slam-színpadon – a szerk.) lány lett a második helyezett a klubban, egy pofátlanul kezdő és szemtelen slammel.

Zeek: Nagyon örülök, hogy jönnek a fiatalok, öröm figyelni őket, ahogy néhány év alatt beérnek az írásaik. Van persze azért lemorzsolódás is. De korosztályban egyre inkább a fiatalokat fogjuk meg.

A fiatalok körében a slam kifejezetten menő lett, nem?

Zeek: Az, hála istennek.

Hugee: Szerintem, ha valaki szerelmet vall egy levélben és odaadja a csajnak, a haverjai kiröhögik. De ha csinál ebből az egészből egy slamet, eljön a klubba, kiáll több száz ember elé és elmondja, az iszonyú menő. Pedig ugyanarról van szó: megvallotta az érzéseit, őszinte volt, felvállalta saját magát.

Mióta van maga a szervezet?

Hugee: Nincs igazi, jogi értelemben vett szervezet. Van egy erős és odaadó stáb, a Facebook-oldal, a honlap, és a havi klubok szervezői, koordinátorai, fotós, grafikus, sajtós, stb. Mindezt Budapestre értem, mert természetesen nem csak a főváros létezik, nagyon sok városban van rendszeresen slam est! De mi nem menedzseljük a slammereket úgy, ahogy pl. a stand up-osoknál van, nem folyik át rajtunk senki gázsija, pályázni sem tudunk... de persze segítünk a fellépések szervezésében, ha hozzánk fut be ilyen kérés.

Mik az állandó rendezvényeitek?

Hugee: A havi klub és az évi két országos bajnokság, az egyéni és a csapatos. Emellett ha kérik, szervezünk fellépéseket is. A tízéves évfordulóra készülünk egy kis meglepetéssel az Országos Bajnokság elődöntőjére, a szülinap alkalmából pedig kétnapos rendezvényt szerveztek a szegediek. Bár ha nagyon hűek akartunk volna lenni, februárban volt 2006-ban a Műcsarnokos slam, annak az évfordulójáról már lecsúsztunk.

Kik jelentkezhetnek fellépni hozzátok?

Hugee: Bárki. A klubokra és az országos bajnokságra is. Ha van egy jó szöveged, kiállnál, elmondanád, gyere! Csak és kizárólag a gyorsaságon múlik. Vannak olyan versenyek, ahol előszűrik a szövegeket, de mi nem. És ez így van az országos bajnoksággal is, egy kis bátorság persze kell hozzá, de bejutott már slamszűz országos bajnokságra is! A havi klubokra e-mailben kell jelentkezni minden hónap elsején éjféltől, húsz hely van a versenyre és hét hely az Open Mic-ra (verseny nélküli fellépés), de érdemes konkrétan éjfélkor ott ülni a megírt levéllel. Öt perc alatt betelnek a helyek, van, aki ébresztőt állít be, meg ilyesmi, szóval helyzet van. Nincs se korhatár, se témamegkötés. A csapatbajnokságon maximum 4 perc 15 mp, az egyéni bajnokságon illetve a klubban max. 3 perc 15 mp hosszú szöveggel lehet jelentkezni. Sajnos ezt szinte mindenki szereti a végletekig kihasználni, pedig sokszor egy rövidebb szöveg sokkal ütősebb tud lenni.

Ezek a programok nagy presztízst vívtak ki maguknak az elmúlt években.

Hugee: Az OB döntőket a Trafóban szoktuk rendezni, és ott mindig teltház van – ez 450 főt jelent évente kétszer. De egy sima havi klubra is eljön 3-400 ember, megtelik az Anker't. A presztízs meg fura kérdés: egyre szerteágazóbb a megjelenése a slamnek, egyre többen ismerik, most már reklámkampányban is felhasználták, ennek megfelelően sokan szeretik, sokan utálják.

A tíz év alatt mennyire cserélődött le a slammer közönség? Mindenféle korosztályból vannak.

Hugee: Hát 2008-ban 20-an, 30-an voltunk, most meg vagyunk 300-an, úgyhogy nem beszélnék lecserélődésről. Ezt nem tudom, de azt látom, hogy van mindenféle korosztály, egyre fiatalabbak vannak a közönség és a fellépők között, nagyon más a világuk, ezt mindig meg kell állapítanunk. A slam nagyon adhoc, a szövegeket és a zsűrit illetően is. Utóbbi tagjait a közönségből választjuk, egyszerűen aki felteszi a kezét, az lehet zsűri. Lehet, hogy sose hallott még slamet, lehet, hogy minden tetszik neki, lehet, hogy semmi, lehet, hogy semmi szépérzéke, de a többi négy zsűritaggal együtt ő reprezentálja a közönség ízlését aznap este. A bajnokságok kivételt képeznek, olyankor szakmai zsűrit hívunk az előválogatóra és a döntőre is, de ilyenkor is van 1 vagy 2 fő közönségből kiválasztott zsűritag és közönségszavazás is. A slam nagyon demokratikus műfaj.

Volt olyan, esemény, amit sorsfordítónak éreztél a slam hazai megítélése kapcsán? A 20-30 nézőből csak eljutottatok a 300-400-ig. Milyen fordulópontjai voltak ennek?

Hugee: Ha szakmailag is nézem, nekem személy szerint nagyon fontos volt, amikor a Kőleves pincéjében megjelent Tengler Gergely, alias Napherceg, és behozott egy új performatív stílust. Bohócnak festette ki magát, meg késsel hadonászott, majd lecsapta az asztalra, és hasonlók. Csak néztünk, hogy ezt így lehet…? Mert inkább a költészet vagy a rap felől jöttek az emberek, ez pedig adott egy másfajta dimenziót a dolognak. Média szempontjából a metropol magazin első cikke volt fontos, aztán nagyon sokat számított az első, 2012-es Pilvaker. Akkor még nem volt benne a Petőfi Rádió, Petőfi Tévé, csak a Redbull. Kiválasztottak 6 slammert, és azt mondták, írjatok amit szeretnétek. A VAM design centerben voltunk, jött 6-700 fő, kacskaringós sorok voltak az utcán, de jó, ha a közönség tíz százaléka tudta, mi az a slam. A többség a rapért jött. És aztán az volt a visszajelzés, hogy a slam minősége magasan fölötte volt a rapnek.

Zeek: Kérdezte egy haverom a rendezvényen, hogy mi ez, mit csinálunk itt, én meg mondtam hogy mi csak ilyen kiegészítő szekció vagyunk, slammel jöttünk, a fő profil mégiscsak a rap. Amikor mi voltunk, akkor tele volt az egész VAM, ahogy pedig jött a rap szekció, kezdtek lemorzsolódni. Ez a közönség őszinte reakciója volt. Az volt a legjobb az egészben hogy egy jó rendes talapzatot kapott a slam, amire mindenki, a közönség és a média is felkapta a fejét.

Hugee: Akkoriban a Mika Tivadarban voltak a klubestek, és az azt követő klub rogyásig volt. A plafonról lógtak az emberek.

Zeek: És ezt innentől kezdve meg is tartottuk. Volt olyan, hogy nem kaptunk levegőt a konferálás közben, volt, hogy Hugee 150 ülő embert mozgatott előre székestül, hogy hátul beférjenek az állók, meg, hogy előre tudjon jönni a fellépő. A pincehelyiségekben ez eléggé gyakori volt, aztán átjöttünk ide az Anker't-be.

Ti már nem is slameltek?

Zeek: Hú, ez milyen undorító és igaz kérdés...!

Hugee: Hát én pont most indultam Simon Marci és Závada Peti versenyén, a Hadikos slamtornán, és be is jutottam a döntőbe, szóval Hugee is back., De amúgy régóta nem slameltem.

Zeek: Én is vissza-visszatérek, de például nyáron nem tudok, mert akkor van a fesztiválszezon a Brains-szel, Palotaival is csináljuk a bulisorozatot, egyszerűen nincs rá idő. Nagyon szeretnék visszatérni, és valószínűleg lesz egy slam-albumom is, több nyelven, németül is fogok slamelni…

Vannak nemzetközi szervezetek, versenyek? Vagy hogy megy ez, hogy kapcsolódtok hozzájuk?

Hugee: Vannak Eu-bajnokságok, ahova ki szoktuk küldeni az országos bajnokot, mindig más ország szervezi, voltunk már pl. Antwerpenben, Litvániában. De vannak ilyen más szervezésű nemzetközi fellépések is, például 2009-ben volt Berlinben egy nagy rendezvény,ahova mi Matits Istit kísértük versenyezni, Katiék meg Ponzát, Zeeket, Saidot és Závada Petit, akik az Amoeba-val tartottak workshopot, ott találkoztunk először.

Milyen a magyar slam stílusa a nemzetközi slamhez képest?

Zeek: A nemzetközileg elismert slam stílus egy kicsit ilyen beledőlős, megmondós, talán didaktikusnak is nevezhető. Van egy vonalvezetés ami megfigyelhető egész Európában, ugyanazt a stílust hozzák. Magyarországon nem annyira egységes, nem a tipikus amerikanizált versmondást hozzuk, ami amúgy elvileg a „slam” lenne. Mi ennél egy kicsit megengedőbbek vagyunk, mindenki azt hoz, amit akar.

Hugee: Ne felejtsük el, hogy nekünk itt van maga a magyar nyelv, ami egy kincs...

Milyen a magyar slam szervezettsége, közönsége az európai slamhez képest?

Hugee: Olyan háttér nincs mindenhol, mint nálunk. Nem azt mondom, hogy amit mi csinálunk, az egy követendő álom, mert egyelőre pl. még nincs szervezeti háttér, bár van szervezésre, koordinációra emberünk. De máshol még ennyi szervezettség sincs. Nincsenek állandó slamestek. Amikor az EB-n voltunk Antwerpen-ben, ott nem volt akkora közönség, mint nálunk egy havi slamesten. Szóval ha Magyarországra hozzuk… hoznánk az Eb-t…

Tervben van?

Hugee: Hát, erősen fontolgatjuk…. Meg kell neki ágyazni szervezetileg, de közönségileg már nem. Nagyon jó közönségünk van, mi egy sima országos OB-döntővel meg tudjuk tölteni a Trafót.

Zeek: Amíg úgy érzem hogy Európához képest hozzánk minden tíz évvel később jön el, pont a slamben nagyon up-to-datek vagyunk, folyton jön a fiatalabb generáció, itt nőnek fel előttünk. És közben meg vannak komolyan megírt, jó szövegeik. Szörnyű.

Van egy nagy felelőssége a konferálásnak...

Hugee: Ez nagyon igaz, de egy messze vezető kérdés. Én például nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az, amikor valaki kiáll egy vállalhatatlan eszmeiségű szöveggel, hogy akkor mit kell csinálni.

Igen, ezt akartam is kérdezni, hogy eléggé körbehatárolható a közönségetek bizonyos szempontból…

Zeek: …egyértelműen toleráns. De volt amúgy hasonló példa, volt egy slam, ami szörnyű és borzasztó és uszító gyűlöletszöveg volt, nagyon jól megírva. Vártunk, közbe kell-e lépni, végül nem léptünk közbe. Nézd, én erre azt szoktam mondani, hogy a slam van annyira demokratikus műfaj, hogy gyere, hozd a szöveged, mondjon mindenki, ami akar. Legyen meg a szabadság. De a közönség ítélni fog, és hidd el, nagyon jó érzékkel meg fogja húzni a határt, hogy mi oké és mi nem. Nem nekem kell szétszednem, nem nekem vagy Hugee-nak kell reagálnunk rá. Hatalmas a bizalmunk a közönségben, Müller Péter Sziámi használta egy szóként, hogy közönségízlésbizalom. Ez abszolút megvan. Hozzánk nőtt a közönségünk, szeret minket, mi pedig megbízunk benne.

Simon Márton: a Pilvakertől a Slamtornáig

Dívány.hu: Mikor kerültél a slam közelébe? Már az első Budapest Slamen?

Nem, jóval később. Akkor már kijött az első kötetem, a Dalok a magasföldszintről. A Corvin tetőn volt az esemény, mondták, hogy jöjjek, mert költőket is meghívtak, és mivel érdekelt a feladat, elvállaltam. Ez 2011-ben volt, az első vagy talán a második Margó fesztiválon. Aztán később, nyáron volt egy Millenáris piknik, oda is hívtak, meg időnként még egy-egy hasonló, ahogy lassacskán elkezdett beindulni a dolog. Az igazi áttörést az első Pilvaker jelentette 2012-ben.

Igen, ezt Hugee-ék is mondták...

De nem hiszed el, hogy mennyire. Emlékszem, ültünk egy kocsmában másnap a Horváth Kristóffal, és egymás után futottak be a gratuláló sms-ek, levelek, felkérések is, abból 1-2 nap alatt vagy egy tucatnyi. Csak ültem és néztem, hogy mi van. 

Jött a Polaroidok, és többször is léptetek fel együtt a Librinél szintén akkor megjelenő Pion Istvánnal, Závada Péterrel, sőt-egykét fellépés erejéig Sirokai Mátyás is csatlakozott hozzátok, akinek szintén akkor jelent meg ott kötete.

A Librinek szerintem akkoriban nagyon jó választásai voltak, és ezek mögé jó szervezői hátteret tudtak tenni. Elég sok felállásban jártunk fellépni már előtte is, szóval a szintén Libris Závada Péterrel és Pion Istvánnal már egy összeszokott csapat részei voltunk, bár ekkor mi még többségében csak slameket adtunk elő, kivéve a Petit, aki már akkor is ragaszkodott hozzá, hogy szinte kizárólag verseket olvasson fel. Ez egy elég sűrű időszak volt.

És akik azóta jelentek meg költő-slammerek a Librinél, mint például Szabó Márton István, vele mennyire léptetek fel együtt, csatlakozott hozzátok?

Voltak közös alkalmak vele is, de újabban már egyre kevesebb. Nekem még akkor, 2013 áprilisában kezdődött el a Polaroidokkal valami, amiből aztán külön zenés est lett, szóval egy idő után már egyedül is jártam.

És hova, mivel hívnak? Versekkel, vagy slammel?

Nagyon sokfelé, könyvtártól kocsmán át gimnáziumokig, mindenhova szívesen megyek. Van, ahova kifejezetten a Polaroidok kapcsán, de persze ez főleg akkor volt gyakoribb, mikor frissebb volt, azóta már kicsit elcsitult. Mostanában gyakrabban szoktam úgy csinálni, hogy viszem mindkét kötetet, felolvasok belőlük, mondok ezt-azt a szövegekről, aztán a végén még pár slamet.

Te fontos figurája, sőt példaképe vagy a legfiatalabb korosztálynak. Megkeresnek téged, mint mentort?

Hát, kapok rendszeresen leveleket szövegekkel, amikre több-kevesebb sikerrel próbálok is válaszolni. Ha van alkalom középiskolákban fellépni, az pl. elég hasznos, mert ez élőszóban azért gördülékenyebben megy. És igen, a felolvasásainkon, estjeinken nagyon sok kamaszt látni, ami egyrészt baromi jó érzés, másrészt kegyelmi állapot. Ami meg a Tumblr-en és hasonlókon történt egyébként a Polaroidokkal, az életem legjobb élménye volt, akkor is, ha az első hónap után kb. teljesen függetlennek éreztem magamtól, de ettől még nagyon örültem neki.

Új szövegeket írsz slamestekre, vagy régieket viszel?

Régebben ragaszkodtam hozzá, hogy mindenhova vigyek egy új szöveget, aztán rájöttem, hogy ez marhaság. Most jó ideje úgy látom, ha elmegyek Bátorterenyére felolvasni, nem az a lényeg a helyi közönségnek, hogy külön ez alkalomból összehozzak nekik egy ilyen-olyan, de legalább vadiúj szöveget, sokkal inkább az, hogy esetleg tényleg egy jó/jobb szövegeket hallhassanak, normálisan előadva. Ne vicceljünk, nyilván nincsen heti kétszer friss, fontos, lényegi mondanivalóm, akkor meg nem kell erőltetni, mert csak tré lesz. Inkább írok egy évben kevés de használható, működő, jól előadható szöveget, de azok olyanok legyenek, hogy megérje rendesen betanulni, begyakorolni és készre kalapálni őket. Másfelől pedig ez kicsit olyan, mint amikor egy zenekar turnézik, vannak az embereknek kedvencei, és ha nem hangzanak el, kicsit még meg is sértődnek.

Ezt a mentor szerepedet a Hadik-beli Slamtorna szervezésébe is továbbvitted.

Talán, kicsit. Az elvárást, hogy jó szövegeket szeretnénk hallani, nem csak viccelődést, mindenképp. És nagyon szeretem azt a projektet. Idén tavasszal indult az első sorozat, most zajlik a második, az őszi, ketten raktuk ezt is össze a Závada Petivel. A lényege, hogy van egy hónapokon keresztül tartó „slamtorna“: az első válogató alkalmával kiválasztunk hat slammert, akiknek minden hónapban új szöveget kell írniuk egy előre megadott feladat kapcsán, az így szerzett pontjaik összeadódnak, a végén pedig hirdetünk egy győztest. De az előválogató után minden hónapban, mielőtt a slamtorna résztvevői fellépnének, van egy külön havi verseny is, külön havi győztessel. Újdonság volt az is, hogy előzsűriztük a tornára jelentkezők szövegeit.

Mennyire jelenik meg szerinted a zsűrizésben, hogy a slamtornára jellemzően a slam feltörekvői mellett a slam nagy „bölényei” is megjelennek és esetleg az őket ismerő zsűri felpontozza őket?

Bár ez méreteiben pl. az SPB kluboknál mindenképp kisebb rendezvény, azért itt sem ismer mindenki mindenkit. Amikor zsűrit választunk a közönségből, szerintem gyakran akadunk olyan zsűritagra-tagokra (hála istennek), akiknek még új(abb) ez a közeg, így talán a preferenciáik is kevésbé szilárdak. Ez gyakran látszik is, mert nem annyira elnézőek, ha hibázol, sőt. Meg igaziból a színpadon állni eléggé radikálisan tiszta helyzet az itt-és-most szempontjából: tökmindegy, hány tízezres nézettségű videód van YouTube-on, ha éppen szar vagy, azon semmi nem segít.

Úgy tudom, egyike vagy azoknak a slammereknek, akikből már volt érettségi tétel.

Ja, hát igen, ez egyszerre fantasztikus és teljesen szürreális, de volt ilyen, mert a „választható kortárs“ érettség tételeket a tanárok a diákokkal együtt határozzák meg, és volt olyan, ahol a slam, vagy én, vagy akár a Polaroidok bekerült így a tételek közé. Ez tényleg hihetetlen érzés, és nagy öröm, de azért igyekszem a teljesítményemet nem az ilyen „boldogító túlkapások“ alapján mérlegelni. Bár azért vicces. Egyébként konkrétan két emberről hallottam, aki engem húzott. Az egyikőjük megúszta egy kegyelem kettessel, a másik állítólag azért drukkolt, hogy engem húzzon, szóval ő saját elmondása alapján ötösre vizsgázott. Az nem rossz, nem?

Mint slammer és mint költő, mik a terveid?

Szeretnék néhány új slamszöveget írni, mert megyünk stúdiózni októberben és csinálunk télre valami -  remélem - betegesen állati jót. Aztán ha jól mennek a dolgok, jövőre kész leszek egy új verseskötettel. Minden alakulóban van épp. Meglátjuk.