Mondik Noémi paintművészete 2012-ben robbant be a köztudatba, akkor rögtön a Cool-lista élén találta magát és azóta is igazi Tumblr-sztár. És annál sokkal több. Az egyszerre realista és néhol elég szürreális alkotások humorral teszik elviselhetővé a pesti életet, a nyomort, ami nap mint nap szembejön velünk is – Mondik gyakran azokat a jeleneteket ábrázolja, amikor az ember inkább elfordítja a fejét. A gifekben és PNG fájlokban viszont szembejön a nézővel a valóság, jobban mondva annak átszínezett, meseszerűen, vadregényes verziója.
A Paintmámor képeiben van valami, amitől a szürkeség egyszercsak csodássá válik, amitől a szart csipegető galamb nem szimplán gusztustalan, hanem vicces, amitől a kispesti villamosmegálló nem lehangoló, hanem érdekes, inspiráló hely. Nemrég ért véget Mondik Noémi és Kovács Orsi közös kiállítása, az Itt élni nem rossz és itt élni nem jó a Godot galériában, ennek kapcsán beszélgettünk a Paint-művésszel terveiről, munkáiról, kedvenc képeiről.
Miért pont Painttel kezdtél dolgozni? Tervezel technikai/stílusbeli váltást a közeljövőben?
Nem tudatos döntés volt. Unatkoztam, végigpróbáltam az alapértelmezett játékokat és kellékeket, így a Microsoft Paintet is. Elég nyomott volt a hangulatom, magától értetődő volt, hogy a mindennapi problémáimat fogom lerajzolni. Azóta sok idő telt el, technikailag is fejlődtem, és a témáim is változtak. Nem terveztem a váltást, szerintem ez egy természetes folyamat. Persze amúgy még mindig a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakos hallgatója vagyok, így elég sok a hagyományos grafikai eljárással készült munkám is.
Úgy tudom, számítógépes játékot is tervezel készíteni a képeid alapján, mikorra várható ez és mi fog történni benne?
A kispesti otthonomból kell eljutni egy kiállításmegnyitóra a Király utcába úgy, hogy út közben nem koszolod össze magad. Természetesen minden és mindenki akadályozni próbál ebben. Jellegzetes, felismerhető épületek, tipikus budapesti karakterek, dolgok tűnnek fel benne. A párom írja a programot, én pedig a vizuális részén dolgozom, közben együtt ötletelünk. Kevés a szabadidőnk és először csinálunk ilyesmit, ezért sajnos nagyon lassan haladunk. Három pálya készül, jelenleg az első pályán végezzük az utolsó simításokat, ami a Határ út metrómegállóig tart.
Hogyan választasz témát? Azonosulsz a szereplőkkel a képeken, vagy nem érdekelnek igazán?
Nem azonosulok velük, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek. Mindig valós élményekből indulok ki, ha nem érdekelnének ezek az emberek, nem fordítanék órákat az ábrázolásukra. Képmutatónak tartanám, ha nem olyannak ábrázolnám a valóságot, amilyennek megtapasztaltam. Igyekszem nem idealizálni.
Nem tervezed, hogy elköltözöl a lakótelepről? Egy költözés hatással lenne a képeidre is?
Nemrég költöztem el. Hatással van a képekre, soha nem éreztem még ilyen jól magam, nincs miről panaszkodnom.
Milyen hatással van az életedre, hogy egyre ismertebb vagy?
Hát, igencsak pozitív hatás, hogy nem kellett évekig szórólapokat gyártanom és kisarculatot terveznem ahhoz, hogy olyan grafikai megbízásokat kapjak, amiket élvezek csinálni. Ismertség nélkül alulról kellett volna kezdenem, amihez lehet soha nem lett volna elég türelmem, főleg nem egyetem mellett.
Mikor lesz a következő kiállításod? A nemrég véget ért, Godot-ban tartott kiállításnak milyen visszhangja volt?
Év elején lesz a következő kiállításom, Zalaegerszegen. A Kovács Orsival közös kiállításra meglepően sokan eljöttek, és elég nagy volt a visszhang. Több pozitív és bátorító visszajelzés érkezett, mint negatív kritika.
Megvásárolhatók a képeid? Ha igen, hogyan? Azaz, mondjuk akkor van eredeti „Mondikod”, ha a kép szignózott és sorszámozott?
Még régebben kinyomtattuk pár képem viszonylag nagy méretben és nagyon szép minőségben. Ezek sorszámozott példányok, és van még belőlük pár.
Mit tekintesz elkészült műalkotásnak, a kinyomtatott képet, vagy az elmentett fájlt?
A "bgdbfd" mappámon belül "sssflsgmmmh"-nek és hasonlóknak elnevezett png-fájlokhoz valamiféle bizarr érzelmi kötődés fűz, ami megszűnik, ha másolom és átnevezem őket, úgyhogy talán ezeket tekintem eredetinek. Elkészültnek viszont azt nevezném, amit feltöltöka blogomra, mert publikáláskor adok címet, és ezeken már utólag nem változtatok. Műalkotásnak pedig talán azt érzem, ami ki van nyomtatva kiállítható minőségben.
Láttam, hogy volt a Vodafone-nal egy közös munkád, azokra a képekre mennyi időd volt? Te választhattál témát a beküldöttek közül?
Kb 10 napom volt rájuk. 6 kép készült, egy képen pedig 3 napot dolgoznék kényelmes tempóban, így eléggé sietnem kellett. A többi művésszel együtt én is megkaptam a teljes kívánságlistát, és ezekből szemezgethettünk. Azokat valósíthattam meg végül, amik a legjobban tetszettek, nagyon élveztem ezt a munkát.
Mikor végzel a Képzőművészeti Egyetemen? Mi lesz a diplomamunkád?
Negyedikes vagyok most, másfél évem van még hátra. Nem tudom mi lesz a diplomamunkám, bőven van még időm kitalálni.
Melyik az a képed, amin olyan dolgot ábrázolsz, amit szeretsz?
Ezzel a képpel nagyon elégedett vagyok, tetszik ahogy vibrál a fű, a kerítés, és rajta a piros. És nagyon szerettem ezt a lila rövidnadrágot, mert elöl egy neonrózsaszín és egy neonsárga szívecske alakú gomb volt rajta.
