Rögtön az elején eláruljuk, mi van Bodzsár Márk W. úr üzen című rendezésének. Hangulata. Olyan hangulata, mintha felskiccelt volna egy filmet a színpadra, amit - mint azt nekünk is pedzegette - majd egyszer le is akar forgatni. De az általa írt történetnek addig még nagyon, nagyon hosszú utat kéne bejárnia, hogy ne csak egy újabb Tarantino-koppintás legyen.
W. úrnak (Börcsök Enikő) rendkívül jól áll a színmű plakátján is látott fekete-fehér szerelés, esetleg ha valaki például nővel akarná eljátszatni a Blues Brothers-t, gondolhatna rá, de kinek is jutna manapság ilyesmi az eszébe. Tudjuk persze, hogy a Blues Brothersnek semmi köze se Tarantinohoz, sem pedig a film noirhoz, ami Bodzsár rendezésében – és némiképp írásában is – fel-felüti a fejét, mégis: olyan a hangulata...
Aztán ott van Malkin (Ötvös András), akinek szintén pont olyan a hangulata, mint egy bármilyen magánnyomozónak, megspékelve némi hasisfüggéssel, ami gyakorta durva hallucinációkat okoz nála (mely ötlethez ezúttal is gratulálunk). Ezek a hallucinációk a színpadon is megjelennek, zene és tánc-látomás következtében, de még ennél is nagyobb baj, hogy pont ott ér véget a darab, ahol kezdődnie kéne.
Hogy érthető is legyen, spoileres meg ne, eláruljuk: egy viszonylag békésen lezajló maffiaháborúról van szó a történetben, amibe belecsöppen a már emlegetett hasisfüggő magánnyomozó. Az egymással szemben álló felek W. úr és Bifsztek (Szabó-Kimmel Tamás), a moderátor Malkin, a vágy titokzatos tárgyai az ikrek, Viv és Bambi (Stork Natasa), a folyamatos (kellemes) meglepetéseket pedig Monaként vagy Has Istennőként Szabó Emília okozza. Ja, igen és Rába Roland is játszik a darabban, a zsaroló Bonnie-t, kicsit kidolgozatlan karakterként hozza a megszokott színvonalat, mégsem tud besimulni a történetbe, mintha csak a bonyodalom kedvéért volna annak szereplője. De neki is jó a hangulata.
Stork Natasát álmodta az ikrek szerepére Bodzsár, de a túlzott merevséggel a színésznő ellene játszik a végzett asszonya szerepnek, amitől sokszor teljesen értelmetlennek tűnik a viselkedésre is, az meg még inkább, hogy mitől szeret bele a főhős, ha egyáltalán beleszeret. Börcsök Enikő W. úrként elegáns haldokló, de egyedül a teljesen veszélytelen ellenfél miatt tűnhet úgy, hogy van bármiféle esélye megnyerni a háborút. Az ellenfél, a buta, kokszfüggő Bifsztek magától értetődően meg akarja hágni legádázabb ellenségének leányait, Szabó Kimmel Tamást pedig igazán jó nézni ebben a szerepben, mert iskolapéldáját hozza az egydimenziós szerep ezerszínű kibontásának.
A párbeszédek rendben vannak, az emberek a nézőtéren nevetnek, és cselekmény pörög, még jó, hogy túl sok idő nincs a gondolkozásra. Ötvös András motivációi nem mindig jönnek át, de hát ő be van szívva ugye, és nem is ő tehet róla, hogy nincs honnan hová eljutnia, mintha az előadás nemcsak egy film lenne, hanem rögtön egy menő tévésorozat első része is egyben.
