Életének 93. évében elhunyt Jancsó Miklós filmrendező. 2012 decemberében került utoljára kórházba, idén novemberben pedig iskolásokat zsűrizett volna az Országos Középiskolai Filmszemlén. A család a hírt ma reggel közölte a sajtóval.
Jancsó Miklós 1921-ben született Vácon, és bár jogi egyetemet is végzett, végül mégis a Filmművészeti Főiskolán kötött ki, ahol 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett, vizsgafilm rendezése nélkül, mert akkoriban arra pont nem volt pénz. Jancsót nem véletlenül mesterezi mindenki, aki valamilyen szinten érdeklődik a filmművészet iránt, hiszen egyike volt azon (nem is olyan kevés) filmrendezőnknek, aki igazi világhírt tudhatott a háta mögött. A hatvanas-hetvenes években tíz filmjét vihette ki Cannes-ba, ahol rendezői- és életműdíjat is kapott – de más neves filmfesztiválon, sőt a tengerentúlon is sikert arattak filmjei. Háromszor nősült, utolsó felesége Csákány Zsuzsa vágó, de korábban tíz évig élt Olaszországban Giovanna Gagliardo olasz újságíró és forgatókönyvírónővel.
Első nagyjátékfilmje, A harangok Rómába mentek rögtön berobbant a köztudatba, bár a nemzetközi áttörést a Szegénylegények hozta számára, Jancsónak ugyanis kivételes érzéke volt ahhoz, hogy filmjeit a szakma mellett a közönség is elismerje. Hernádi Gyulával az ötvenes évek végén ismerkedett meg, és egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig együtt dolgozott. Védjegye a meztelen nőábrázolás mellett a lovak, és a magyar puszta lett.
Kései filmjeiben (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, az Anyád! ... a szúnyogok vagy az Utolsó vacsora az arabs szürkénél) előszeretettel dolgozott forgatókönyv nélkül, és nagyon jól kijött a fiatal generációval, egy Index cikkben amúgy is hülyéskedésnek hívta, amit csinálnak, de az ő szájából hangzott el az is, hogy olyan érdekes munka az övé, mint a rendőröké és a maffiózóké.
