Július közepén robbant a hír, hogy Robert Galbraith The Cuckoo's Calling című krimijét valójában J. K. Rowling írta. A klasszikus krimik nagy rajongójaként borzasztó büszke lettem volna, ha most azt írhatnám, hogy már az előtt elkezdtem olvasni a könyvet, hogy ez kiderült, de persze nem így volt.
Amikor viszont kiderült az igazi szerző, visszaolvastam a goodreaden, mit írtak a könyvről azok, akik még a titok kipattanása előtt értékelték a könyvet, anélkül, hogy Rowling személye akármelyik irányba befolyásolta volna a véleményüket. Meglepően sok szimpatikus értékelés született, úgyhogy duplán kíváncsian álltam neki a könyvnek. Amit - hogy előre lelőjem a poént -, ajánlok mindenkinek, aki szereti a hagyományos krimiket.
Egyelőre nem találtam nyomát annak, milyen magyar címmel adják majd ki a regényt, de hogy itthon is ki fogják adni, abban biztos vagyok, különösen azután, hogy a szerző valódi énjének lelepleződése után pillanatok alatt a bestsellerlisták élére katapultált.
A The Cuckoo's Calling igazi, régimódi krimi, Agatha Christie és Sherlock Holmes (a regénybeli!) hangulatában. Van egy kissé különc magánnyomozónk, neki van egy segítője, aki érdemben többet gondolkodik önállóan, mint Hastings vagy Watson. Van egy rejtély, egy furcsa körülmények között elhalálozott szupermodell, ahol az esetet a rendőrség öngyilkosságként lezárta, és ahol persze korántsem ez az igazság. Van sok-sok talpalás, az érintettek végigjárása, sok beszélgetés és mindez végre DNS-analízis és tengerészgyalogos-osztagok nélkül.
Ahogy az igazán élvezetes krimikben, itt is minden tény, minden fontos mozzanat az olvasó előtt is ismert, tehát a megoldást sem úgy rántják elő a kalapból, mi magunk is rájöhetnénk tulajdonképpen.
A valódi szerző személye azt is érthetővé teszi, mitől olyan meggyőző a paparazzók által hajszolt hírességek, a luxusvilág, az üresfejű és kevésbé üresfejű celebek, és az ő hírnevükön élősködni próbálók leírása: Rowling íróból lett celebként maga is közvetlen közelről rendelkezik tapasztalatokkal ezen a téren.
A hülye nevű főhős, Cormoran Strike, és titkárnője, Robin egyaránt szerethető figurák, akikből egyáltalán nem bánnám, ha könyvsorozat-hős válna. Rowlingtól a Harry Potter után mindenki minimum egy irodalmi Nobel díjas mélységű regényt vár, ehhez képest az Átmeneti üresedés című, sötét humorú társadalomkritikus művével teljesen más irányba indult, de azt is jól csinálta. Most pedig biztosan tényleg felszabadító lehetett számára álnéven írni egy semmilyen szépirodalmi babérra sem törő krimit. Azt úgysem fogjuk megtudni, nem a kiadó szivárogtatta-e ki a szerző valódi nevét, hogy felpörgesse az eladásokat, de ez mindegy is: olvassák el, mert jó!
