Ha nincs mit olvasnia a pihenés alatt, vagy csak unja a könyvtár felhozatalát, olvassa el, mit ajánlanak a kiadók. Három merőben eltérő könyv, három világ.
Ennél zöldebb nem lesz - biztat a szerző, Farkas Lívia új könyvének borítóján. A blogger, akinek ez az első könyve, kivételesen nem egy újabb, hiánypótló szingliregényt írt, hanem egy kapd össze magad, és kezdj valamit az életeddel könyvet.
Ha nem tudná, miért érdemes komolyan venni épp az ő tanácsait, akkor csak azt mondanánk: ő a Fly Lady vagy zónázás program itthoni meghonosítója, amiért elég sok nő ad hálát. Ezzel ugyanis a káoszból kozmoszt tudott teremteni, miközben sikerül egyedi stílusban rávilágítania arra, hogy mi az amit érdemes végiggondolni, és megtenni ahhoz, hogy a terveink teljesüljenek. Nem kis dolog ez, pedig nincs benne semmi extra. Le vannak írva a feladatok (mint a többi száz önfejlesztő könyvben), melyeket ajánlott kipróbálni. Ebben az olyan alap gyakorlatoktól elkezdve, hogy mi akartál lenni gyerekkorodban, milyen munka lenne megfelelő számodra, vagy mi a legnagyobb vágyad, olyan jóval praktikusabb dolgokat is meg lehet tanulni, mint az időkezelést, a csúcsidő megismerését, vagy azt, hogyan érheti el az ember a célját, és mit kell ahhoz tenni, hogy ne forgácsoljuk szét magunkat.
Nem nagy dolgok ezek, nem is irgalmatlanul újszerű felfedezések, viszont jól tematizálva az ember még apróságokra is rácsodálkozik, hogy valóban, miért is nem jutott ez korábban az eszébe, és miért kell ehhez egy könyv, hogy megmondja a tutit. Azoknak is jól jönnek a könyvben leírtak, akik állandóan hallogatnak, nem tanultak meg nemet mondani, vagy rosszul viselik a kritikákat. Nem negédes, nem anyáskodó: egyszerűen megmondja, mit lenne érdemes tenni ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat magunkkal.
"A kíméletlen őszinteségével feltűnést keltett Apácabordély szerzőjének új regénye thriller, orvosregény, szerelmi história és lélektani dráma. A Halálgyár lélegzetelállítóan izgalmas történet, amelynek hátterében egy szörnyű titok rejtőzik.
A történet szerint Leventét kirúgják előző munkahelyéről, ahol nőgyógyászként tevékenykedett, és vidékre küldik, hogy "megjavuljon". Persze nem sikerül neki, sőt rájön, hogy mi folyik a nőgyógyászaton. A dilemma adott, beszélni - és elbukni az egzisztenciát, vagy hallgatni, és morális fertőbe kerülni" - ígéri a kötet ajánlója. Ezzel szemben a történet nem annyira izgalmas, mint első pillanatra tűnik, bár Czeizel Endre utószavából kiderül, hogy a történet valós adatokon nyugszik. Arról azonban még így sem derül ki túl sok minden (néhány homályos utaláson kívül), hogy miért és hogyan történt a szocializmusban a "szörnyű titok" – sajnos, pedig szívesen olvastam volna róla.
A stílus és a történet egyaránt az ötvenes-hatvanas éveket idézi, annak nehézkességével, nyögvenyelősségével, amitől pont a dráma nem tud működni. Olyan, mintha Pergel nem tudna érzelmeket, lelkiállapotokat körülírni, miközben a történet értelmezéséhez és a beleéléshez pont ez kéne. Ha választani kell, és mindenképp krimit olvasna a strandon vagy a tengernél, válasszon inkább az Athenaeum új krimijei közül. Kivéve persze, ha szereti Moldova stílusát, mert akkor Önnek ez a kötelező olvasmány.
Igazi hiánypótló mű született Kőváry Anett rádiós-műsorvezető tollából. Nem fogják kitalálni, mit írt az íróvá avanzsált rádiós: igen, bizony, szingliregényt. A hiánypótló mű 495 oldal, és az alaptörténet szerint egy rádiós (Végvári Vanda) valahogy belekeveredik az autóversenyzésbe, mindezt huszonévesen, két válással a háta mögött. Egy lánycsapat tagjaként versenyezget a ki tudja, milyen autójában (amire persze a Királylány matricát tették a cuki szerelő fiúk!!) miközben a pasik döngicsélnek körülötte, de ő nem tud dönteni, és bár mindegyikben gyermekei leendő apját látja, ez az érzés néhány nap, rosszabb esetben néhány hét alatt elmúlik.
Végvári művésznő szellemi nagyságát mutatja, hogy csak a könyv 310 oldala körül döbben rá arra, hogy őt bizony nagyon kihasználják, és csak azért kell a versenyző csapatnak, hogy reklámozza őket, meg persze mert jól mutat a plakátokon. A főszereplőt sikerült olyanná formálni, hogy legszívesebben folyamatosan ütnénk, amiért ilyen hülye: tudják, az a típusú, harminc közeli nő, aki mindenen picsog és semmi nem jó neki. Nehéz így azonosulni a főszereplővel, a helyébe képzelni magunkat, amikor arról ír, hogy ő bizony még sosem járt BKV-val, és amikor ez mégis bekövetkezik, az mekkora élmény számára (bár nem feltétlenül lehet követni, hogy a keveset fizető munkaadója mikor hajlandó taxicsekket adni neki, és mikor kell a néppel együtt utaznia).
Nehéz úgy olvasni egy könyvet, mely első szám első személyben íródott, hogy a főszereplővel nem lehet azonosulni. Nincs meg benne Bridget Jones kétbalkezes szerencsétlenkedése, Kéki Kata humora, de még csak Fejős Éva hőseinek pergő élete sem, pedig ő képes volt 4 év alatt 12 lányregényt letenni az asztalra.
Kőváry egyébként azt mondta a könyvbemutatón, hogy nem akar senkire hasonlítani, ő se nem Rácz Zsuzsás, se nem Carrie Bradshaw-s, hanem Kőváry Anettes.
A főszereplő és az író sorsa egymásba fonódik, mindkettő rádiós, mindkettő versenyez, bár a főszereplőnő számos olyan szituációba belemegy, amibe megálmodója csak szeretett volna. Az egyéb szereplőkre állítólag rá lehet ismerni - már ha valaki otthonosan mozog az autóversenyzés világában -, és a kiadó szerint "a könyv pallérozottabb, mint a műfaj amit képvisel".
Az nem derült ki, hogyan landolt az Ulpiusnál a kézirat, ha Kőváry - saját bevallása szerint - nem a nagyközönségnek szánta. Az viszont igen, hogy már jön is a következő könyv, amire már kevés ideje van az írónővé avanzsált rádiósnak, mert hamarosan szül, de ugyanakkor megnyugodhatunk, hogy sokadik szingli írónknak is bekötötték a fejét. Azt, hogy mindezek ellenére mekkora érdeklődés kíséri a napokban megjelent könyvet, jól mutatja, hogy a Rukkolán máris 20-an happolnák, míg Fejős x+5. regényét csak 13-an.
Olvasson bele a könyvbe, itt!
