Buddha nem egy személy, hanem egy tudatállapot. Egyes irányzatok egyébként Jézust is buddhának tartják. Mindenki buddha, aki lerakta az elméjét, megszüntette egóját és felszámolta az „én és enyém" fogalmát. A buddhista terminológia több buddhát is jegyez, de akit történelmi buddhának nevezhetünk az Gótama Sziddhártha (i. e. 563- i. e. 483), az ő nevéhez köthető a buddhizmus megalapítása.
Gótama az Északkelet-Indiában, Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király fia volt, a mai Nepál területén, Lumbiniben született és páli nyelven beszélt. Huszonkilenc évesen hátrahagyta családját, és a tökéletes igazság nyomába szegődött. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, és nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott vele. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá" lett. Ekkor 35 éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva beszédeket tartott, és haláláig ezreket térített meg. Legfőbb tanításait a „Négy Nemes Igazság" foglalja össze: 1. az emberi élet lényegében boldogtalan; 2. e boldogtalanság oka az emberi önzés és vágyakozás; 3. az önzéstől és vágyakozástól való teljes megszabadulás állapota a „nirvána"; 4. a „nirvánához" az ún. „Nemes Nyolcrétű Ösvény" vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.
Egy idő után vége a szerepjátéknak
„Fontos már az elején tisztázni, hogy a Buddhizmus nem vallás, mint ahogyan itt nyugaton beskatulyázták, hanem a viselkedésünknek egy olyan - folyamatos - mozzanata, melynek célja saját magunk megismerése, megértése az állandó „befelé figyelés" és az önvizsgálat eszközével" - meséli Balogh Zsolt, a Karma Kagyüpa közösség tagja. „Például a tibeti nyelvben nincs is ilyen szó, hogy Buddhizmus, hanem a "Belső ösvény" kifejezést használják. Azoknak az embereknek, akik tudnak nem vallásként tekinteni a buddhista tanításokra, azoknak nagyon könnyű beépíteni a gondolkodásukba elméleti szinten, hiszen semmilyen korábban gyakorolt vallást, eszmei rendszert nem kell elutasítaniuk, feladniuk. A gyakorlati megvalósítás már kicsit nehezebb, hiszen a „folyamatos" figyelem a saját viselkedésünkkel kapcsolatban az út elején fárasztó lehet, illetve magunknak egy idő után már nem hazudhatunk és be kell ismernünk a gondolataink és szándékaink tartalmát. Egy idő után vége a szerepjátéknak. A tibeti Buddhizmus megértésének és hazai földbe történő átültetésének a „kulcsa" a Láma vagy más néven tanítómester. Ő az, aki megmutatja a példát a folyamathoz, Ő az, aki tisztázza például a buddhizmussal kapcsolatos félreértéseket, egyéni rávetítéseket, Ő az, aki megtanítja az „imákat", meditációkat és elmagyarázza a hozzájuk kötődő tanítások értelmét. És ezeket mind az anyanyelvünkön, magyarul. Ez hihetetlen lehetőség. Nem kell elutazni sehova, nem kell megtanulnunk egy új nyelvet anyanyelvi szinten, nem kell az új nyelv mögötti eszmerendszert megtanulni. Valószínűleg ez nem lesz örökké így. Mivel a Buddhizmusnak nevezett „belső ösvény" nem terjesztő vallás/útmutatás, ezért az elterjedés lehetősége az - önkéntesen - érdeklődők számától és hozzáállásától függ."
A belső ösvény nem pusztán filozófia, inkább gyakorlat-alapú világnézet, amely az i. e. 6. században vert gyökeret Indiában, elsősorban azoknak a körében, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak. A buddhizmus nagymértékben Gautama Sziddhártha tanításain alapszik, a felszabadulás útját járja, és a valóság legvégső természetét keresi. A buddhizmus két fő ága a Théravada („az idősebbek útja") és Mahájána („a nagy jármű"). Azóta számos irányzata van, melyek közül az egyik legegyenesebb ösvény már nálunk is meghonosodott a Karma Kagyüpa Közösségben.
Rettegünk attól, hogy kitárjuk szívünket
„Vizsgáld meg saját elméd! Nyitott és űr, ám nihilista szemlélet nélkül; magától született, alapvető bölcsesség, eredeti, tiszta tudatosság. Magától született és magától ragyogó, olyan, mint a Nap lényege. - Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! A tudatnál-lét alapvető bölcsessége bizonyos, hogy sosem szűnő. A szüntelen tudatnál-lét olyan, mint a folyó sodra. - Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! A szétszórt csapongó gondolatok bizonyos, hogy meg nem ragadhatók. E megfoghatatlan szétszóródás olyan, mint a ködös ég. - Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Ismerj fel minden tüneményt, mint magától feltűnőt. A maguktól feltűnő jelenségek olyanok, mint képek a tükörben. - Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd! Minden jel eltűnik saját állapotában. Magától feltűnő, magától eltűnő, olyan mint égen a felhő. - Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!" (Kiapadhatatlan belső gazdagság)
Mindannyian rendelkezünk egy mélyebb bölcsességgel, amely tudatunk természetes, tiszta állapota, és meghalad minden fogalmat. Mi azonban még csak nem is tudunk róla. Görcsösen ragaszkodunk az önmagunkról, képességeinkről és lehetőségeinkről alkotott képünkhöz, amelyet énünknek tartunk, és a bölcsességről alkotott fogalmunkat is ennek a szűkös korlátain belül alakítjuk ki. Ez a kép azonban felszínes és hamis. Nem tartalmaz semmi valódi tudást vagy igazságot, hanem csak egy megalapozatlan véletlenszerűségekből és közhelyekből fércelt, hiú szeszélyeink csapongásától függő, esetleges és örökké változó csalárd tákolmány. Mindannyian rendelkezünk egy mélyebb szeretettel is. Ez a szeretet lényünk velejéből fakad, és feltétel nélküli. Mi azonban önzők vagyunk. Rettegünk attól, hogy kitárjuk szívünket, és szabadjára engedjük ezt a kiapadhatatlan áldásos erőt, mert a mi képzeteink a szeretetről egészen mások. A mi „szeretetünk" csak néha lobban fel, és csak bizonyos lények felé, s hamar kialszik. Rettegünk attól, hogy egyszer csak kimerül, vagy visszaélnek vele, és végül pórul járunk.
A buddhizmus és a nők
A Szabadító egy női istenség, és ugyanakkor egy nő, aki istenséggé lett. A nők szerepe a buddhizmusban gyakran alacsonyabb rendűnek tűnik a férfiakénál. Például Bölcsesség Holdja - a későbbi Szabadító - történetében a szerzetesek minden tétovázás nélkül őszintén azt tanácsolták neki, arra törekedjen, hogy következő életében férfiként születhessen újjá. Azonban, ami egykor, a fennálló körülmények függvényeként érvényes volt, az nem sokat ér ma, ezen körülmények megszűntével. A valóságban - és ez napjainkban, ha lehet még inkább érvényes, mint valaha - a buddhizmus nem tesz különbséget férfi és nő között, mindkettőnek azonos szellemi adottságokat tulajdonít, és ugyanolyan képességeket a megvalósításhoz.
„A közösségünk nagyobb része nő - folytatja Balogh Zsolt. „Mivel nincs tagnyilvántartás, ezért nem tudok pontos számokat mondani, de a tanításokon és meditációkon résztvevők - legalább - 60-70%-a különböző korosztályú nőkből áll. A nők viselkedésében már alapvetően létező empátia, megértés, kedvesség és szeretet lehet a magyarázat arra, hogy aktívan érdeklődnek a „buddhista" tanítások iránt, hiszen a Dharma - Buddha tanításai - pont ezeket a tulajdonságokat erősítik, illetve hozzák a felszínre. A tibeti buddhizmus nem tesz különbséget a férfiak és nők között. Talán ismert az a tény, hogy Tibetben számtalan női kolostor működik, hasonló módon az Európában ismert apácazárdákhoz. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy minden embernek ugyanúgy meg van a lehetősége a megszabadulásra, megvilágosodásra, függetlenül attól, hogy - ebben az életében - férfi vagy nő.
A nők életében van még egy nagy lehetőség, amivel a férfiak nem rendelkeznek, ez pedig az anyaság, az anyai szeretet. Ez a feltétel nélküli szeretet az, ami példa minden érző lénynek a mindannyiunkban már létező, - de egyelőre még nem mindig egyértelmű - gyöngédség képességre. Fontos lenne minden érző lényhez olyan szeretettel viszonyulnunk, mint saját gyermekünkhöz. Ez egy nagy lehetőség a nőknek, hiszen Ők már természetszerűleg rendelkeznek ezzel a képességgel."
A közösség egyik fontos küldetése a Tudatépítés
„Mondhatni, hogy ez a szó sokkal pontosabb a tibeti buddhizmus megítélésében, kategóriába sorolásánál, mint a vallás" - folytatja Balogh Zsolt. „A vallások általában „központosított" tanításait kell mindenkinek magára erőltetnie (tisztelet a kivételnek), szemben a „buddhizmus" útmutatásaival, ahol mindenkinek - a tanítások alapján - magának kell megtalálnia az utat önnönmagához. A tudatépítést, mint elterjedt, divatos fogalmat, a tanítások úgy pontosítják, hogy a tudatot nem kell felépíteni, hiszen azzal, hogy minden reggel felébredünk, a tudatunk egy megmagyarázhatatlan módon újra felépül, visszaépül, és ott tudjuk folytatni az életünket, ahol előző nap abbahagytuk. A tudatépítés helyett a tudat megismerés fogalmat használjuk, ahol a már létező folyamatot ismerjük meg, saját tudatunk működését, végső soron saját magunkat. A tudatunk működése vagyunk mi magunk. Ha nem ismerjük a tudatunk működését, nem ismerjük saját magunkat. És mivel nem ismerjük saját magunkat, a zavaros álmodozásaink miatt valamilyen szerepet veszünk fel, amelynek az eljátszása szenvedést okoz elsősorban saját magunknak. Ehelyett a szerepjáték helyett, ha elkezdi az ember megismerni saját magát, akkor már nem lesz szüksége - hiánypótló - szerepekre. Minden helyzetben figyeli saját magát. Így később már engedékenyebb lesz másokkal szemben is, mert felismeri, hogy mindannyian hasonlóan működünk, hasonlóak vagyunk. Mindannyian szeretnénk elkerülni a szenvedést és mindannyian boldogok szeretnénk lenni."
Mennyire zavaros a magyarok tudata?
„Nem hinném, hogy a magyarok tudata zavarosabb lenne más nemzetek polgáraiénál. A zavarodottság nem faji, vagy nemzeti alapú, hanem pontosan saját magunk nem ismerésén alapul. Természetesen nagyon könnyű szerepeket adni, manipulálni olyan emberek tömegeit, akik nem ismerik fel a bennük lévő óriási lehetőséget. A felvett külső szerepekkel is csak a boldogságot keressük, és mivel a „szerep" nem belülről fakad ezért időről -időre meghasonulhatunk, belefásulhatunk, és egy újabb, egy jobb szerepet keresve folytatjuk a rohanásunkat az életünk mellett. De ha végre a saját szerepünket játszanánk, és nem szeretnénk mindenáron „hősök" lenni, akkor nem elrohannánk az életünk mellett, hanem átélnénk és „kiélveznénk" az ebben rejlő lehetőségeket. Az is tény, hogy a nagy városokban sokkal több a "csábítás" lehetősége, és könnyebb nem észrevenni magunkat. Olyan információ halmazt kap az ember nap, mint nap, hogy nem marad ideje saját magára. Ezért is léteznek az elvonuló helyek ( például a tari Körősi Csoma Sándor Emlékpark), ahol az ember rádöbbenhet az előzőekben leírt igazságokra és új irányt adva az életének, egy idő után a nagyvárosban is meg tudja azt valósítani."
Miért mondjuk, hogy az elménk természete isteni? Azért, mert túl van minden szenvedésen, mentes minden zavarosságtól, és lényege a legmagasabb, tiszta boldogság. Ez a boldogság más, mint a mi közönséges boldogságunk. Nem átmeneti boldogság, amely a dolgok függvénye, és az „én" és a „más" viszonyaira alapul, hanem olyan boldogság, amely az elme természetes sajátja, minden kettősségen túl. Ezt a boldogságot nem befolyásolhatja semmilyen félelem vagy szenvedés. Ez a valódi és rendíthetetlen boldogság maga az istenség.
„A közösség távlati tervei közt szerepel, biztosítani a lehetőséget minden érdeklődő számára, hogy észrevehesse az igazi lehetőségeket az életében. Ennek e célnak megfelelően szervezünk tanításokat, elvonulásokat, nagy "Buddhista" rendezvényeket, amelyeken mindenki a maga módján tud kapcsolódni, illetve részt venni ezeken az eseményeken. Ennek megfelelően építünk egy új, nagy, tibeti stílusú templomot, mely az egyetemes női energiát képviseli „buddhista köpenyben". Terveink szerint a „Szabadító Buddha Anya" templom az év szeptemberében készül el és nyílik meg az érdeklődők számára."
