Vezéreljen a szeretet!

Az ördögűzés pedig komoly dolog, mert sosem tudhatjuk, mikor ül mellénk a metrón egy ördöngős. A hatalmas és színes keresztény egyházzal ismerkedünk meg Világvallások sorozatunk következő fejezetében.

A kereszténység középpontjában Jézus Krisztus élete és tanításai állnak, mégpedig abban a formában, ahogy az az Újszövetségben meg van írva. A világ legelterjedtebb vallása, hiszen több mint két milliárd követőt tart számon. A zsidó és iszlám vallással együtt a bibliai Ábrahámhoz visszavezethető egyistenhívő vallásokhoz tartozik.

Néhány felekezet kivételével azt is vallják, hogy az Egy Isten a Szentháromságot alkotó három személyben (Atya, Fiú és Szentlélek), mint az Isten szétválaszthatatlan lényegében létezik. A keresztények hite szerint Jézus az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás, aki azért jött, hogy az emberiséget megváltsa a bűntől. A kereszténységet számos, kultúránként változó vallásgyakorlat és különféle hitet valló felekezet színezi. Az elmúlt két évezredben kialakult keresztény felekezetek három fő tömörülésbe, a katolikus, ortodox és protestáns egyházakba csoportosíthatók.

Míg számos vallási rendszer azt várja a hívőktől, hogy bizonyos dolgokat tegyenek meg, más dolgokat pedig ne, addig a kereszténység az Istennel való személyes kapcsolatról szól, valamint az ebből az istenkapcsolatból fakadó szeretetről, amit az embertársaink felé tanúsítunk. A kereszténység annak a hite, hogy Krisztus meghalt a kereszten a bűneinkért és feltámadt. A bűn adóssága ki lett fizetve, és már közösségben élhetünk Istennel. Legyőzhetjük bűnre, kísértésre hajlamos természetünket, és az Istennek tetsző élettel jellemünk is fejlődhet. Ez az igazi, biblikus kereszténység. A kereszténység egyedülálló más vallásokhoz képest, mert inkább a kapcsolatról, mint a vallás gyakorlásáról szól. A tiltólistákhoz való ragaszkodás helyett fő célja az Atya Istennel való kapcsolat gyakorlása. Többek között ezért is népszerű és fogyasztható vallás. Az Istennel való kapcsolat Jézus Krisztus és a Szentlélek tisztító eljárása révén lehetséges.

Jézus üzenete mindenkihez szól

A keresztény vallásban Binder Anita MA diplomás, okleveles, római katolikus hittanár lesz segítségünkre:
„Úgy gondolom, Jézus üzenete mindenkinek egyéni. A mai rohanó világ emberét is ugyanúgy megérintheti, mint a szellemi gyakorlatokban jártas egyéneket. A kereszténységben nagyon fontos teret kap a személyes istenkapcsolat, ami elsősorban az imában bontakozik ki. Ezért azt, hogy mit üzen Jézus neki, mindenki maga tudja. A kérdés másik oldalát sem hanyagolhatjuk el: igenis vannak konkrét, tényszerű tanítások, amelyek általános érvényűek. A kereszténység nem áll meg az egyének különvallásánál. Ez az üzenet pedig egyértelműen a szeretet üzenete. Jézus legfőbb parancsa úgy hangzik, „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat" A mai rohanó ember is megfontolhatja ezt a parancsot. Persze ehhez fontos tudnunk, mit is jelent a valódi szeretet. A szeretet nemcsak azt jelenti, hogy érzelmileg kötődöm valakihez, szeretet például a türelem, a takarékosság, az udvariasság, vagy egyszerűen csak az áldozathozatal, és még sok olyan lelki tulajdonság, amely nekünk – a mai világ emberének – sokszor hiányosságunk. Mindent szeretetből tenni, ez a legfontosabb."

A kereszténység történelmi kinyilatkoztatáson alapuló vallás. Alapítója, Jézus Krisztus a római uralom alatt élő zsidóság megváltót váró spirituális miliőjében lépett fel i.sz. 30 körül. Jézus üzenetét elsősorban (de nem kizárólagosan) a zsidókhoz, Isten választott népéhez intézte. Tanítása beilleszkedett az ószövetségi kinyilatkoztatásokba, de sok tekintetben forradalmasította, és túllépte azt. Jézus legfőbb parancsolata az Isten és az embertárs iránti szeretet volt. Isten országának eljöttét hirdette és megváltást ígért a bűnbánóknak és a megtérőknek. A keresztények hite szerint Jézus nem egyszerűen Isten küldötte volt, hanem maga a világot üdvözítő, megtestesült Isten. Krisztus az ősatyáknak megígért, és a próféták által megjövendölt Messiás, Isten egyszülött fia, aki az emberiség megváltásáért öltött testet, hogy bűneikért szenvedjen, meghaljon, és lehetővé tegye az üdvözülést. Jézus Krisztus kereszthalála után harmadnapra feltámadt, negyven nap múlva felment a Mennybe, s pünkösdkor az apostolokhoz elküldte a Szentlelket, akik megerősödve hitben és bátorságban, előbb Jeruzsálemben, majd a távoli országokban is hirdetni kezdték Jézus tanításait. Az apostolok halálával a keresztény kinyilatkoztatás lezárult.

Szerzetesség vagy család

„A krisztushívők két csoportba oszthatók – folytatja Binder Anita. – Vannak, akik részesültek a papi rendben (ordo), és vannak, akik nem. Egy másik megkülönböztetés szerint egyesek szerzetesek, mások nem. A papság kialakulása egy természetes folyamat volt az ókeresztény korban, a hívő nép egyes emberek köré gyűlt (fontos tehát, hogy a nép választotta vezetőit), akik később papi rangot kaptak. Ők Krisztus személyének képviselői a gyülekezetben (ahol alapmintánk Jézus és az apostolok közössége). A szerzetesség egy élethivatás, teljesen különbözik a papi rendtől. Vannak emberek, akik úgy érzik, arra hívja őket Isten, hogy egy rendben éljenek, így szolgálva őt, mások családot alapítanak, ezzel próbálnak Isten jelévé válni a földön. Személy szerint fontosnak tartom a papság és a szerzetesség közti különbséget, mivel úgy gondolom, idővel kialakult egy olyan különös nézet, mely a cölibátustól, illetve a szüzességtől tartja függőnek az egyes egyházi személyek iráni tiszteletet. Az ordo felépítése így néz ki felülről indulva: püspök, pap, diakónus. A Vatikánnal az egyénnek általában nincs kapcsolata, velük egyes püspökök tartják a kapcsolatot, ők a papokkal, a papok pedig velünk, hívőkkel. (A IV. századtól a II. Vatikáni Zsinatig a diakónusok állandó rendje eltűnt egyházunkból, a zsinat azonban újra felélesztette, azóta is ébredőben van.)"

A kereszténység lényege az Isten- és emberszeretet. A keresztény istenfogalom szerint Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Ő az egyetlen, öröktől fogva és mindörökké változatlanul, kizárólag önmagától létező, abszolút tökéletes lény, akitől minden függ. Személyes szellemi lény, aki mindenütt jelenvaló, mindentudó és mindenható. Végtelen tökéletességéből fakadó szeretetéből teremtette a világot, amit jóságával, bölcsességével és hatalmával irányít. Az embert Isten „saját képmására" teremtette. Ádám – az emberiség ősapja – azonban megszegte Isten parancsát így el kellett hagynia eredeti lakhelyét, a Paradicsomot. A keresztények hite szerint ezért minden ember eredendően bűnös, és mindenkire ítélet vár. Az egyedüli kiutat Isten kegyelmének elfogadása jelenti, az ember ugyanis nem képes pusztán önerejéből üdvözülni. Isten azzal, hogy Krisztusként emberré lett, helyreállította a bűnbeeséssel megzavart üdvrendet: megváltotta az emberiséget a bűntől és annak büntetésétől, az örök kárhozattól. A Krisztusba vetett hit tehát az egyedüli lehetőség arra, hogy valaki elnyerje az üdvösséget – de ez csak arra vonatkozik, aki hallott Krisztusról. Azokon szintén nem kérhetjük szánom, hogy nem hívők, akik csak ferdítve hallottak róla.

Az élő hit és a Da Vinci kód

A keresztény egyház kialakulása Kr. u. 600 körül ért véget, és a vallási tanok véglegesítése Gergely pápával lezárult, de mindig napvilágra kerül egy-egy új elmélet. Megkérdeztük szakértőnket, hogy mennyire ad az egyház a Da Vinci kód fejtegetéseire, Júdás evangéliumára, vagy a Holt-tengeri tekercsekre: „Ezek az elméletek érdekesek, misztikusak, könnyen felkeltik az érdeklődést, de tudományosságuk valójában ennyivel ki is merül. A hitrendszer tudománya rendkívül szépen felépített, és logikus. Olyan, mint a matematika vagy a biológia: kutatásaink során csodálatos összefüggéseket bukkanhatunk. Innen szemlélve a teológia is kőkemény tudomány, a szó szoros értelmében véve, nem csupán kitalált áltanítások összessége. Egy ilyen rendszert többé-kevésbé átlátva könnyen észrevehetjük, hogy kerek egész, és teljesen lezárult. A biológusok tudják, hogy az újonnan felfedezett sejtrészecskék működésükben bele fognak illeszkedni az egész sejtbe. A teológia is változik a világgal, ráébredhetünk újabb válaszokra, de azok is bele fognak illeni a nagy egészbe. A Da Vinci kóddal és a többi érdekességgel kapcsolatban is ugyanez a helyzet. Fikció, ha az nem illik bele a nagy egészbe, hiszen akkor önmagát zárja ki onnan. Nincs baj azzal, ha egy történetben a keresztény egyház szerepel – az író pedig szinte dogmatörténészként lép fel – csak akkor az legyen hiteles. Ha egyszer ehhez a témához nyúl, értsen is hozzá. Sajnos Dan Brown nem igazán látja át a katolikus hit rendszerét... Nem a fikcióval van a baj, hanem azzal, hogy csúsztat. Ha írt volna az egyházról egy érdekes, izgalmas, de korrekt sztorit, nagyon örülnénk neki."

Hasonló a helyzet a Júdás evangéliummal is. Nagyon szépen látszik mindez a patrisztikában (ókeresztény irodalomtörténet tudománya) a különböző ókori eretnekségek vizsgálata közben. A különböző tévtanok rendkívül logikusnak hangzottak ugyan első hallásra, de komolyabb vizsgálódás után kiderül, hogy ha igaznak tartjuk őket, a gondolatmenetünk akár oda juthat, hogy még a megváltást magát is kétségbe vonhatjuk. Az ember a transzcendensbe vetett hit nélkül, a puszta tudományt vizsgálva is erre a következtetésekre jut. Ha élő hit is kapcsolódik mindehhez, amely nemhogy hátráltatná, de hajtóerejévé válik, lélekkel telíti meg a teológiát. A Holt tengeri tekercsek egy úgynevezett esszénus közösség, egy zsidó vallási szekta könyvtárának másolatai, melyek közt szerepelnek a Szentírásnak egyes részei is. Felbecsülhetetlen régészeti lelet a keresztényeknek – annyiban fontos, hogy bizonyítja, milyen nagy gonddal másolták a szent könyveket. Összevetve más régi szentírás-kéziratokkal alig mutatkozik némi eltérés."
Az egyház életébe való bekapcsolódás a szentségeken keresztül történik. A keresztségben megszentelő kegyelem által a megkeresztelt új életre születik és tagja lesz az egyháznak, amely Krisztus testét jelképezi. A keresztény egyház legfőbb szentsége az eucharisztia (a szentáldozás), melyet Krisztus kínszenvedésének előestéjén, az utolsó vacsorán mutatott be. Ez az Isten és az ember közötti új szövetség megpecsételése. Isten az anyagi világon kívül szellemvilágot is teremtett. Az angyalok szolgáló szellemként Isten akaratát hajtják végre. Egy részük azonban gőgtől elvakultan a Sátán vezetésével elfordult Istentől, ők a gonosz szellemek (ördögök), akik az embereket kísértésekbe viszik és bűnökre csábítják. A keresztény tanítás szerint a lélek a halál után elkövetett tetteinek megfelelően elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. Az igazak örök életre mennek, a bűnösök pedig a pokolba kerülnek. Egyes keresztény felekezetek szerint azok, akiknek halálukkor bocsánatos bűnük volt, a tisztítótűzbe (purgatórium) kerülnek, hogy ott szenvedéseik révén megtisztuljanak. Az idők végezetén Isten feltámasztja majd a halottakat, a lélek ismét egyesül korábbi testével és eljön az utolsó ítélet napja. A világ vége szoros összefüggésben áll Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelével, a parúziával. A régi világ megszűnik, és egy új világ kezdődik, melyben Isten uralkodása alatt igazság, szeretet és béke lesz a Földön.

Rézfúvós zenekart ne vigyünk misére

„Azt gondolom, színes egyház vagyunk, az uniformizálást igyekszünk elvetni, a túlzott egyénieskedést szintén. Próbáljuk megtalálni ezen belül az arany középutat. Ma már szinte mindenki találhat magának megfelelő lelkiséget az egyházon belül. Vannak, akik karizmatikus közösségekbe járnak, egyesek inkább a „sima orgonás" misét részesítik előnyben. Ugyanez jellemző a szerzetesrendekre is, egyik ilyen, másik olyan lelkiséget képvisel. Vannak missziósok, akik a világ másik végére utaznak, ott töltenek akár 40-50 évet, mások egy zárdában imádkozzák végig az életüket. Az egyházunk olyan, vagy legalábbis igyekszik olyan lenni, hogy mindenki megtalálja benne a személyiségéhez passzoló témákat. És mindez a világegyházban is megmutatkozik. Afrikában például elengedhetetlen népi hangszer a dob. A liturgikában léteznek kikötések, arra vonatkozóan, milyen hangszerek nem segítik az elmélyülést és az áhítatot, szentmisén nem ajánlatos használni őket (például rézfúvósok). Nem biztos, hogy jó öltet egy amatőr és hangos zenekart bevinni a misére... abból nem sok áhítat lesz. Eleinte ide tartozott a dob is, európai szemmel nézve, amikor azonban az afrikai misszió tágult, az afrikai katolikusok felmentést kaptak a pápától, így nem kell elveszíteniük népi identitásukat. Az afrikai miséken (akárcsak a temetéseken) táncolnak, dobolnak az emberek. Ők így tudják leginkább kifejezni magukat. Egyébként Magyarországon egyes missziós rendekben is jellemző ez. Az emberek hozzák magukkal saját kultúrájukat, és a különböző kultúrák sokszínűségéből nem káosz, hanem egymást megértő és becsülő közösség alakulhat ki. Érdemes ilyen miséken részt venni legalább egyszer, ilyen például a lélekemelő keresztény Virrasztás. Egy átlagos Virrasztás úgy néz ki, hogy emberek csendesen beülnek a templomba, és imádkoznak az Oltáriszentség előtt. A verbiták (Isteni Ige Társasága) honosították meg Magyarországon a „bulisabb" virrasztásokat, amelyekben az elmélyült imádság mellett helyet kaphat a beszélgetés, az éneklés, sőt még a tánc is. Az érmének mindig két oldala van: fontos hangsúlyozni az abszolút egységet. Az ember bármelyik földrészen is járjon, ugyanaz lesz minden - például a mise szövege. Ez fontos, hiszen ebben mutatkozik meg igazán a liturgikus egység. A liturgia tulajdonképpen a szeretetben élő közösség leképezése. Mindannyian mások vagyunk, mégis a szeretet egységében élünk. Vagy legalábbis ennek a megvalósítása a feladatunk. Ami a papi hivatás népszerűségét illeti, egyházmegyés papokból, mint tudjuk, hiány van, hittanárokból viszont többet is képzünk, mint kellene. Szerzetesrendek terén különböző a helyzet: egyes szerzetek gondban vannak az utánpótlással, míg mások virágzanak."

A kereszténység első gyülekezetei az i.sz. I. század közepe táján keletkeztek Palesztinában, amelyek hamarosan egyházzá szerveződtek. A kereszténység ezt követően elterjedt az egész Római Birodalom területén, majd az idők folyamán különböző felekezetekre szakadt. A XI. században bekövetkezett egyházszakadás következtében nyugaton a katolikus (latin) egyház lett egyeduralkodóvá, keleten pedig az ortodox (keleti) egyházak szilárdultak meg. A XVI. században a polgári fejlődéssel egyidejűleg új, reformált, protestáns keresztény egyházak jöttek létre, majd később megjelentek ezek elágazásai is. A kereszténység világvallásként: világértelmezés (hit), magatartásmodell (erkölcs), istentiszteleti mód (liturgia) valamint szervezeti és közösségi forma (egyház). A kereszt, mint vallásos jelkép, Jézus Krisztus kereszthalálának állít emléket. Krisztus szenvedésének, a bűn és halál feletti győzelmének szimbóluma. Mivel Jézus kereszthalállal váltotta meg az emberiséget, a kereszt jelenti Jézus halálának hitben való elfogadását is, amelynek szentségi megalapozása a keresztség. Ennek az életben való megnyilvánulása a megfeszített Jézus tanításainak követése.

Jézus nevében távozz!

Számos nagysikerű film rendezője választotta témául a keresztény egyház által gyakorolt, un. ördögűzési ceremóniát. A szertartás célja, hogy a sátánt, vagy a gonosz szellemet elűzzék egy megszállt személyből, tárgyból vagy helyről. A Római Katolikus Egyház hisz az ördögi megszállottságban és papjai még ma is végrehajtják a rituálét, melynek során ritkán okádik spenótot az alany és a feje sem fordul körbe a nyakán. Mai viszonylatban legtöbbször figyelemre éhes csalók, pszichiátriai betegek és kábítószer fogyasztók a „megszállottak", de ők hamar le is buknak. A középkorban még az epilepsziás rohamban szenvedő betegeket is az ördöngősek közé sorolták. Megkérdeztük erről szakértőnket is:
„Kétféle exorcimzus létezik, a „kicsi" és a „nagy". A kicsit minden pap gyakorolja, például keresztelés vagy templomszentelés alkalmával, ez egy pár soros, kvázi megelőző imádság. A nagy exorcizmus egy külön szertartás, konkrétan egy emberbe költözött gonosz lélek kiűzésére irányul, elvégzéséhez külön engedély szükséges. Meg persze valós helyzet. Létezhetnek megszállottak, de kevesen vannak, epilepsziások jóval többen. A betegségekre ott vannak az orvosok, ha esetleg valakibe tényleg ördög bújt volna, arra meg ott van a pár exorcistánk."

A Katolikus Egyháznak legalább tíz hivatalos ördögűzője van Amerikában, nálunk a műfaj nincs kiélezve: „Ördögűzés létezik, a mai napig, de nem jelentős. Gyökerei Jézus tevékenységére nyúlnak vissza, aki maga is kiűz egyes emberekből ördögöket. Létezik olyan, hogy egy pap exorcista titulust kap, de ezt külön vizsgálódás előzi meg, és csak akkor adják, ha a jelölt megfelelő, és a helyzet is megkívánja. Kevés exorcista praktizál, és nem is nagyon hangoztatják, a túlzott fantáziálás miatt. Talán, ha sok lenne az ördögűző, sok lenne a szimuláló ördöngős is.
Érdemesebb inkább azokkal a helyzetekkel foglalkoznunk, amelyek ugyanúgy kísértéssel járnak, így szintén ott bujkál bennük a sátán, azonban álruhában, szépként, jóként, tetszetősként jelenik meg. Egy barátom mondta egyszer: az ördögnek volt pár millió éve arra, hogy kitalálja, hogy verjen át minket, mi pedig csak egy emberöltőnyit ha élünk idelenn, hát egyértelmű előnyben van. A sátán nem ostoba, hogy felfedje igazi alakját, inkább szépnek mutatkozik, és ebben lehet is valami. Azt hiszem, ez is mutatja, hogy a kereszténység a közhiedelemmel ellentétben egy „földön járó" vallás. A túlzott elmisztifikálások legtöbbször kerülendők. Ugyanaz érvényes a csodákra, mint amit már említettem: színes egyházunk van - van, akit megragadnak a csodák, és segítik a hitének elmélyedésében, van akit ez nem mozdít előre. Ezért a Vatikán például a magán-kinyilatkoztatásokra általában bólint, de nem teszi kötelezővé minden hívő számára."

A pünkösd és a Szentlélek

A pünkösd köré saját felekezet is tömörült, őket pünkösdistáknak hívjuk, mely áramlat az Egyesült Államokban, a XIX. század végén, a baptista és metodista irányzatokból kivált keresztény vallási közösséget jelent. A hagyományos keresztényekhez hasonlóan ők is szigorúan tartják magukat az Újszövetség tanításaihoz: az „Apostolok cselekedetei" elbeszélését a Szentlélek érkezéséről és a Lélek adományaiból fakadó karizmákról szó szerint fogadják el. Ilyenek a betegek gyógyítása, a nyelveken szólás és a csodatévő képesség. A felnőttek bemerítés általi megkeresztelését gyakorolják. Másik fő szertartásuk az úrvacsora, amelyet vasárnaponként tartanak meg. Összejöveteleik érdekessége a spontán megnyilvánulás, a „nyelveken beszélés". Az istentisztelet általában lelkes és szenvedélyes hangulatú: közös énekléssel, a Lélek közvetlen sugallatából fakadó prédikációkkal, jövendölésekkel, megtérések és kézrátétellel történő gyógyulások elbeszélésével zajlik. A XX. század elején a pünkösdi mozgalom gyorsan elterjedt Észak-Amerikában majd hamarosan Európában is.

„Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, ez az, amivel minden keresztény tisztában van, ha a pünkösd szót hallja – meséli szakértőnk. A Szentlélek a harmadik isteni személy. A Szentháromságtan így írja le az isteni hármasságot. Ha Isten egyedül lenne, önmagában való egyformaság lenne. A három isteni személy, az Atya, Fiú és a Szentlélek feloldja ezt az egyformaságot. Az Atya szeretetből mindenét a Fiúnak ajándékozza, aki mindent szeretetből visszaad az Atyának, ebből a szeretetkapcsolatból létezik a Szentlélek. Ez az emberek közti szeretetkapcsolatokra is jellemző. Ha két ember szereti egymást, akkor „szeretet" jön létre köztük. A kereszténységben az isteni szeretet a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Ez a lélek, amely élettel, szeretettel, kegyelemmel tölti el az embert. Ezt a lelket az apostolok az első pünkösdkor kapták meg. Előtte rettegő, bezárkózott emberek voltak, utána pedig szinte megállíthatatlanul hirdették Krisztus igéjét a környező népeknek, és életüket adták a szeretet evangéliumáért."

Illusztráció: Midiman

A buddhizmus nem tesz különbséget férfi és nő között

Háromszáz évig élhetsz, ha akarsz

A legromantikusabb vallás és követői