Mielőtt hozzákezdenétek a gyakorlatokhoz, oldódjatok fel együtt. Halk zene, félhomály, kényelem, légzés, kellemes emlékek felidézése – hisz már tudod. Öt-tíz perc lazítás után jöhet egy hatalmas, csontropogtató nyújtózkodás és…!
Kezdd a kezeddel!
Most nézz körül a lakásban, szükséged lesz egy mintázat nélküli fehér vagy nagyon világos falfelületre (nem a plafonon). Mindketten álljatok a fal elé, szemben vele, úgy egyméternyire tőle. Nyújtsátok ki a jobb karotokat magatok elé, és emeljétek meg a kézfejeteket úgy, hogy az ujjaitok a plafon felé nézzenek. Nézzétek a falat az ujjaitok között. A falra kell bambulni, nem a kézre. Ha ügyesen csináljátok, pár pillanat múlva megláthatjátok a kezetek körüli szürkés, ködszerű aurát. Vigyázz, ha örömödben ráfókuszálsz a ködre, eltűnik. Nézd újra a falat, és visszajön. A rossz hír, hogy ezt addig kell gyakorolni, míg már akkor is ott marad, ha kifejezetten az aurát nézitek.
Varázsujjak, jaj, de szép!
Ha már nem rakoncátlankodik az az aura, és szépen hagyja magát nézni, figyeld meg az ujjaid végét. Mint a mesebeli tündérnek, az ujjaidból fényes energiafények nyúlnak ki, látod? Na látod. Most megpróbálhatjátok más fényviszonyok között is. Olyan ez, mint amikor vezetni tanultál: az oktató esőben, jégen, derűben is megkóstoltatta veled a technikákat. Ha szemüveges vagy, próbáld ki szabad szemmel is, az auralátáshoz állítólag nem kell éles látás.
Most kérd meg a társad, hogy álljon közvetlenül a fal elé. Lépj hátrébb egy-két lépést, vagyis úgy két méterre a faltól. Nézz a társad irányába, de ne őt, hanem a mögötte lévő falat figyeld. Lazítsd el szemizmaidat, mintha álmos lennél. Néhány másodperc múlva egy ködös, barátodat teljesen körülölelő aurát fogsz megpillantani. Az is lehet, hogy csak a feje fölött, vagy csak az egyik oldala mellett látod. Ha csak a feje fölött, annak az az oka, hogy a koronacsakrán át kiáramló, erős energia jobban látható.
Na, milyen?
Jé, ez mozog!
Ha alaposan megbámulod társad auráját, észre fogod venni, hogy folyton változik, mozog, mintha pulzálna, lélegzene. Menj közel hozzá, és próbáld megérinteni. Ne őt! Csak az aurát. Naná, hogy eltűnik. Sebaj, ne add fel, lépj vissza, kezdd elölről az egészet! Gyakorolj, gyakorolj, a gyakorlás a tudás anyukája.
Ha végre sikerül letapizni az auráját, ugyanazt fogod érezni, mint amikor összenyomtad a két tenyered, csak most mindezt látni is fogod. Kicsit mintha elmozdulna az ujjaid elől, aztán pedig megadja magát, és engedi, hogy ujjaid beléhatoljanak. Most nézd meg az auráját a csakrái közelében. Mintha forogna, örvénylene, ugye?
Színezd ki!
Ha színeket is látsz, szerencsés vagy. A kezdő aurabambulók nem látnak színeket, bár vannak, akiknek rögtön sikerül. Ha már jól megy az auranézegetés, mondj a társadnak valami kis szemtelent, amin általában fel szokta kapni a vizet. Ha elég dühös lett, az auráján vörös köd fog megjelenni. Most vigasztald meg, hízelegj neki, ígérj valami szépet. Amikor elégedett és boldog, megnő, kiterjed az aurája.
Nemsokára tanfolyamunk végéhez érkezel, az utolsó fejezetben az aura színeiről lesz szó. De addig is gyakorolj, gyakorolj, és ha van egy kis időd, írd meg nekünk, mit tapasztaltál!
Folytatjuk!
Felhasznált irodalom:
Richard Webster: Az auralátás gyakorlata
A korábbiak: