Az oppozíció a polaritás, az egymást kiegészítő, egyszersmind egymással összebékíthetetlen ellentétek jelképe az asztrológiában. A nappal és éjszaka, a hideg és a meleg, a tél és a nyár, a Jó és a Rossz ellentétpárjai mindannyiunk számára ismerősek. A kínai kultúrkörből ismerős jin-jang ábrázolások szimbolikája pedig arra hívja fel figyelmünket, hogy még az egymást kizáró végletek sem lehetnek meg egymás nélkül, a világot a kettőjük közötti kölcsönhatás tartja működésben, és mindegyik tartalmaz valami keveset a másikból.
Emberi tudatunk azonban polaritásokban gondolkozik, ha pedig az ellentétek túlságosan kirívóak, nehezen képes egységben szemlélni őket. Ezért az oppozíció jelképezte kapcsolatokat is hajlamos végleteiben megélni. Az, hogy ki hogyan reagál a jupiteri és szaturnuszi erők kötélhúzására, részben attól függ, saját képletében hogyan boldogul ezekkel a princípiumokkal. Az asztrológia figyelembe veszi a személyes fejlettségi szintet, a képlet tulajdonosának környezetét, neveltetését is, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy akár egy és ugyanaz az ember, különböző életszakaszokban, különböző feltételek között is különböző szinteken kezelhet egy és ugyanazon problémát. (Hogy milyen életterületeken feszítenek bennünket leginkább az ellentétek, azok a házak mutatják, amelyeket az oppozíciós fényszög összeköt.)
Generációs harc
A görög mitológiában Kronosz (Szaturnusz) Zeusz (Jupiter) apja volt, kettejük szembenállása tehát az apák és fiúk generációja közötti konfliktusként is felfogható. Az ellentétek szélesebb körben éppen úgy hatnak, mint személyes szinten: pl. valamilyen politikai, gazdasági rendszer képviselői és ellenzéke, főnökök és beosztottak, szülők és gyerekek
A mitológiai Szaturnusz felfalta gyerekeit (azaz „elnyelte" kreatív megnyilvánulásait) Jupitert, Neptunuszt és Plútót, mert félt (a szorongás szintén a princípiumra jellemző életérzés), hogy azok majd letaszítják trónjáról. A későbbiekben ez pontosan így is történt. A fényszög másik jellemző megnyilvánulása lehet a kötelességek, felelősség ütközése az egyéni boldogság keresésével, és az önmegvalósítási igényekkel, a félelem, kishitűség pedig még a legszebb álmokat is derékba törheti. Máskor azért kell lemondanunk valamiről, hogy új fejlődéseknek nyissunk lehetőséget, ismét máskor pedig két, egymással ellentétes kötelesség szakít ketté bennünket (pl. az, amit a Szaturnusz jelképezte társadalmi normák diktálnak és az, amit a Jupiter jelképezte egyéni morális érzékünk tart helyesnek)
Kötődésigényünk és egyéni szabadságvágyunk szintén összeütközésbe kerülhetnek, ha pedig túlléptük hitelkeretünket (Jupiter) anyagi nehézségeink (Szaturnusz) támadhatnak. Egy vágyott cél elérése még a leghétköznapibb szinten is áldozatokat tehet szükségessé (pl. az álomalak elérése érdekében tett erőfeszítések). Lehetnek aztán olyan, korábban nagyon értékesnek tartott terveink is, melyek meghiúsulása nagy fájdalmat okoz, a későbbiekben viszont annál jobban örülünk, hogy semmi sem lett a dologból.
A vad kreativitás megzabolázása
Ha nem is sikerül mindig ideális egyensúlyt teremteni az ellentétek között, érdemes mindkét fél legjobb tulajdonságaira összpontosítani. A Jupiter nagy léptékekben gondolkodik, szintetizál, rálát a folyamatok egészére. Nagy ígéreteket tesz, nagy víziói vannak, ha azonban hiányzik a szaturnuszi energia megvalósíthatóságot számon kérő realizmusa, ezek csak álmok maradnak. A kozmikus munkafelügyelő egyébként sem éri be félmegoldásokkal, Csak azt engedi tovább jutni, ami elég erős, kiforrott ahhoz, hogy betöltse eredeti szerepét, és csak a teljesen kész elemet engedi beépülni struktúráiba. A Szűz jegyében különösen ragaszkodik a részletekhez. Ne vegyük hát zokon tőle, hogy folyton folyvást ilyen kérdésekkel kellemetlenkedik: „Technikailag kivitelezhető?" „Vajon mitől nem működik?" „Honnan szerezhetnél segítséget?" „Milyen eszközök állnak rendelkezésedre?" „Vannak forrásaid a projekthez?" „Elég gazdaságos-e?" „Mennyi időn belül tudsz elkészülni?" Meglehet, hogy csak többszöri nekifutásra sikerül oly módon megválaszolnunk kérdéseit, hogy tovább juthassunk. De úgy tűnik, mintha a Halak Jupiter zabolátlan kreativitásának egyenesen szüksége lenne a szaturnuszi szőrszálhasogatásra, hogy álmaink föld közelbe kerüljenek és magunk és mások számára egyaránt értékes, konkrét formát öltsenek.
Tökéletes egyensúly
Ha a két ellentétes elv között sikerül megtalálni az egyensúlyt, a Jupiter továbbra is derűlátó marad, csupán felelősség nélküli optimizmusát veszíti el. A Szaturnusz kilép a puszta ténymegállapító szerepéből, rideg - hideg tárgyszerűsége emberi melegséggel párosul, a törvény betűje mellett annak szellemére is tekintettel van. A törekvések emberi tartással ötvöződnek, így aztán ambícióit, személyes becsvágyát oly módon sikerül kiélnie, hogy mások érdekeire is messzemenően tekintettel van.
Ha a Szaturnusz valóságérzékkel ajándékozza meg, a Jupiter tisztában van az elé tornyosuló akadályok természetével. Lendülete, lelkesedése azonban képes legyőzni ezeket, így lépéstől lépésre kitaposhatja egyéni útját és olyan érett személyiséggé válik, akinek már puszta jelenléte is gyógyító hatással van környezetére. Ily módon otthonra talál a világban.