Előző cikkünkben összegyűjtöttük, kik okoztak maguknak kínos pillanatokat azzal, hogy illumináltan jelentek meg egy díjátadón. Most arra vagyunk kíváncsiak, ki játssza el tökéletesen, hogy csöppet sem szomjas.
Van-e jobb részeg Nicolas Cage-nél? Szavazz!
A ivásnak a filmvásznon szép hagyománya van, igazán jól sikerült, emlékezetes részeg alakítás azonban mégsincs sok. Ez a - teljesség igénye nélkül összeállított - kilences mindenképpen közéjük tartozik. Döntsd el te, ki adta elő a leghitelesebben, hogy nem kevés alkoholt vitt be a szervezetébe.
Billy Bob Thornton (Tapló Télapó)
A Tapló Télapó nemcsak minden idők legjobb karácsonyi témájú filmje, de Billy Bob Thornton
színészi kvalitásai miatt bővelkedik az emlékezetes részeg jelenetekben, például ebben itt, ni,
amikor egy csapat csodaváró isgyereknek okoz életre szóló traumát azzal, hogy egyszerűen
megjelenik a munkahelyén.
Dennis Hopper (A legjobb dobás)
A legjobb dobás egy tisztességes kosaras film, a szokásos dramaturgiával: elszánt, de rendhagyó módszerekel dolgozó edző (Gene Hackman) konzervatív kisváros kosárcsapatát próbálja meg győzelemre juttatni, az ilyen melóval és környezettel együtt járó konfliktusok közepette. A filmben Dennis Hopper játssza az obligát kisvárosi alkoholistát, aki mellesleg keni vágja ezt az egész kosártémát, de annyira, hogy végül kap egy lehetőséget Hackmantől. Nincs sok jelenete a filmben, de ami van, abban olyan hibátlanul szállítja vagy a masszívan lecsúszott
alkoholistát, vagy pedig a leszokni próbáló alkoholistát, hogy mindenképpen helye van ebben az összeállításban.
Jack Nicholson (Ragyogás)
Csak a munka, semmi móka, Jack unatkozik. És iszik, aminek aztán persze meglesz a böjtje, már ami a családi élet hosszú távú harmóniáját illeti. Kubrick zseniális filmje (amit Stephen King annyira utált, hogy később új filmet hozott össze) tele van emblematikus képekel, azonnal klasszikussá vált jelenetekkel. Az első bárjelenet is ilyen, ahol Jack Torrance először találkozik Lloyddal, a készséges pultossal.
Jackie Chan (Részeges karatemester)
A mértéktelen alkoholfogyasztás és az élsport sokak szerint kizárja egymást. Szerencsére
Woo-ping Juen és Jackie Chan nem tartoznak a sokak közé, és 1978-ban pontosan arról készítenek filmet, hogy a kemény ivás nemhogy nem akadálya, de kifejezetten alapfeltétele a
formagyakorlatok helyes elvégzésének.
Johnny Depp (Karib-tenger trilógia)
A Karib-tenger kalózai egy átlagos, disney-s kalandfilmnek indult, az egykor igen népszerű,
majd évtizedekre mellőzött kalózos-kincskeresős műfajban. Aztán Johnny Depp a konstansan részeg Jack Sparrow zseniális megformálásával új szintre emelte a projetet, és kellemes vasárnap délutáni családi moziból akkora kasszasiker lett, hogy azóta se bírnak leállni a folytatások forgatásával. (Pedig sokak szerint már jobb lenne.)
Liz Taylor (Nem félünk a farkastól)
Edward Albee színdarabjából készült a film, ami a jó alapanyagnak és színészeknek köszönhetően nem marad el egy valamire való színházi előadástól. Maga a darab nagyon szépen mutatja meg, hogy idős korban az emberek milyen remek játékokkal üthetik el az időt, és dobhatják föl az egyébként ellaposodó házasságukat. A játék viszonylag egyszerű: igyál sokat, és közben kezdd el a másik legfájóbb titkait és gyengeségeit kiteregetni a mindenkori hallgatóságnak. Liz Taylor tartja a játékszabályokat, és az egész film alatt megbízhatóan hozza a kíméletlen feleséget, aki mindent megtesz, hogy férjét eltapossa. Persze utóbbit se kell félteni, a játékot együtt találták ki.
Nicolas Cage (Las Vegas, végállomás)
Szegény Nicolas Cage-nek pontosan ugyanaz a sors jutott, mint Leonardo DiCapriónak: egy-két rosszabb film miatt a legtöbben tehetségtelen és irritáló fajankónak könyvelik el (ha meg egy flmben mégis hatalmasat alakít, az mindig a rendező érdeme). Pedig arra, hogy Cage nagy színész, bőven elég megnézni a Las Vegas végállomás elején található lerészegedést. Oscar-díjas alakítás, és egy pillanatig nem lehet kérdéses, hogy megérdemelten.
Quentin Tarantino (4 szoba)
Ted, az ügyeletes londiner és recepciós még egy utolsó melót bevállal, mielőtt életének
legkeményebb, szilveszteri műszakjából hazaindulna. Az utolsó melókkal meg mindig csak a baj
van, ezt Hollywoodban mindenki tudja, nincs ez másképp most sem: a penthouse-t Chester Rush, a neves filmrendező vette ki, hogy barátaival rendesen szétcsapva köszönthessék az új évet. Rush rögtön az elején olyan szép monológgal üdvözli szegény Tedet, amiből látni lehet, hogy az este megpróbáltatásai még nem értek véget.
Zsiráf, majom, elefánt, és a barátaik (Sivatagi show)
A részeg embereknél sokal viccesebbek a részeg állatok, főleg, ha az nem rajzfilmen történik,
hanem igaziból. A Sivatagi show emlékezetes jelenetében, ahol a rohadt és erjedő gyómölcstől
szépen berúgnak. Hiteles és eszköztelen játék, intenzív jelenlét, mindenféle manír vagy
ripacskodás teljes hiánya: a színművészet csúcsa ez.
