Nemcsak stílusjegyeiben mutat változásokat az építészet, ma már számos tervező veszi egyre inkább figyelembe az éghajlatváltozásból adódó követelményeket is a munkája során. Az ilyen jellegű kihívásokra adható válaszok közt pedig ott vannak az időjárás változásaira interaktívan reagáló kinetikus épületek is.
Természetesen a kinetikus építészetnek is voltak előfutárai, akik időben reflektáltak az újkori társadalmi mozgásokra, vízi és szárazföldi, földalatti vagy éppen a légi és űrbéli lehetőségekre. A wikipedia.org szerint az elképzelés a magyar származású Yona Friedmantól eredeztethető, aki 1956-ban,Dubrovnikban publikálta első ilyen jellegű írását A mobil építészet címen. A második világháborút követően nemcsak Friedmant foglalkoztatta a talajtól való elszakadás és a gömbök, poliéderek illetve tetraéderek hozzáadásával készült struktúrák, hanem Eckhard Shulze-Fielitzet is, aki 1959-ben mutatta be tükörasztallal lebegtetett kozmikus térrácsmodeljét, a szintén magyar származású David Georges Emerich pedig önrögzítésű szerkezetekkel kísérletezett.Hasonlóképpen „pszichedelikus” formákkal és szerkezetekkel kísérletezett a geodétikus kupoláiról ismert Buckminster Fuller,majd később Norman Foster is.
Míg az elmúlt évtizedekben leginkább a nyomornegyedek felhúzásánál, a katonai bázisok és a nagyobb vállalatok felépítésénél gondolkodtak hasonló megoldásokban, addig napjainkra már szinte minden menő nagyvárosban fellelhető egy-egy olyan „intelligens”, mérnöki pontossággal megtervezett épület, ami mintegy „élőlényként” működve alakítja a mélyebb kapcsolatot az emberek és az építészet között. A hajtás után megnézheti a legjobban sikerült 21.századi interaktív épületeket!
A Raw Design a Ferris +Associates and Curio csapatával közösen a torontói strandokra építette meg azt a fenyőtoboz formájú életmentő állomást, aminek egyik legnagyobb előnye, hogy képes alkalmazkodni az időjárási viszonyokhoz. A három hét alatt legyártható szerkezet másik pozitívuma, hogy hat órán belül bárhol újra felépíthető. Ide kattintva megnézheti, hogy az épület fehér „szirmai” hogyan mozognak és hogyan árnyékolnak a forró nyári hónapokban illetve milyen extra szigetelést nyújtanak a téli hidegben.
Hasonló elgondolás vezérelte Tyler Shortot is a Penumbra néven futó árnyékoló rendszerének megépítése közben, mellyel egy olyan kinetikus és mechanikus megoldást talált a problémára, amit egyébként szinte lehetetlen lett volna megoldani az ismert statikus építészeti elemekkel. Az Olson Kundig stúdió kinetikus projektjéért felelős építészt, Tom Kundigot a mozgó alkatrészek, az árammal való spórolás, a geometria és a fizika hatásai ösztönözték a „gyakorlatilag elpusztíthatatlannak” kikiáltott épületek (családi házak, művészeti galéria) megtervezésére, de a washingtoni tervező elmondása szerint nagy hatással voltak rá a korai bányászatban, fakitermelésben és egyéb mezőgazdasági ágazatokban használt gépóriások is.
„A kinetikus és metamorf építészet és dizájn egy új világot teremtett. És ez csak az első lépések egyike ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk a virtuális valósággal. A városok teljesen új formában jelennek majd meg a jövőben. Ezek a statikus városok az örökségünk részét képezik majd” – állítja az energiaszabályozott külső „héjat” és interaktív szerkezetet kapott Kinetowert tervező stúdió, a Kinetura vezető építésze, Xaveer Claerhout. Az építésziroda egyik alapvető problémája a tervekkel kapcsolatban mindössze az, hogy jelenleg sajnos nincs olyan megfizethető anyag a piacon, ami elviselné a mozgással járó állandó terhelést – írja a weburbanist.com.
A kreatív dizájnerhez hasonló elképzelések alapján dolgozott az Ernst Giselbrecht + Partner is, mikor belefogott az osztrák fémgyár, a Kiefer Technic legújabb épületének megtervezése, melynek külső homlokzatát a szokványos redőnyök helyett a nap mozgására reflektáló ki-be csukódó alumínium lapokkal látták el.
„A minden egyes szinten forgatható Wind Shaped Pavilion egy viszonylag szimmetrikus struktúrából indul ki, aminek a formáját a szél véletlenszerűen változtatja, így csak kevés esély van arra, hogy az valaha is visszaáll az eredeti formájára. A lakók a vitorlához hasonlóan át tudják venni az irányítást, aminek köszönhetően úgy forgathatják az egyes szegmenseket, hogy az alkalmazkodjon az olyan változó igényeikhez, mint például a napsütés vagy árnyék, vagy a megfelelő kilátás” – mondja Michael Jantzen, aki a vitorlák működéséhez hasonlóan használta ki a szélenergiában rejlő lehetőségeket a tervezés során.
A környező természeti erőkben rejlő lehetőségeket kutatja a finn Neon csapata is, aki a hagyományos finn kunyhók szerkezetének alapján készítette el „Shiver House” elnevezésű projektjét, melyet 600 darab olyan súlyozott mozgó lappal láttak el, ami képes reflektálni az olyan természeti hatásokra, mint a szél vagy az eső. De az alkalmazkodóképességet és a térbe beépített interaktivitást vizsgálja Luis Quelhas Marques „Kinetic Pavilonja” is, melynek tervezése során az elsődleges cél az volt, hogy a felhasználóknak és a környezetnek is megfelelő válaszokat találjanak a kialakulóban lévő új technológiákra.Nézze meg a galériában, hogy milyen látványos formákba öntött funkciókat képesek majd ellátni az épületeink a jövőben!
