"A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból" - ígéri Marie Kondo könyve. A – meggyőződésem szerint kényszeres rendrakó – japán nő arról írt könyvet, hogyan selejtezzük ki a számunkra felesleges dolgokat, és ezáltal hogyan tartsunk rendben az otthonunkat. Nem ez az első, és nem is az utolsó eset, hogy valaki ehhez a témához nyúl, az eladások szinte garantáltak, főleg ha karácsony-újév táján kerül az üzletekbe a könyv.
Hogy feltalált-e valami egyedit Kondo? Nem. Annyira nem, hogy nem sikerült 234 oldalt megírnia a témáról anélkül, hogy ne ismételte volna magát számtalanszor.
A szisztémában persze semmi új nincs, tényleg jó dolog megszabadulni azoktól a dolgoktól, amelyre semmi szükségünk. Igaz, Kondóban fel sem merült, hogy ne a kukába kerüljenek a tárgyak, hanem esetleg odaadja valakinek, akinek örömet okoz, vagy eladja, vagy megkeresse azokat, akik pont egy ilyen tárgyra vágynak.
A könyv három témát jár körbe, a selejtezés, a rendrakás és a tárolás témakörét. Nekem sajnos nem sikerült eldöntenem, hogy Kondo kisasszonynak van-e valamilyen pszichés betegsége, ezért az emberek helyett a tárgyaival kommunikál, vagy egyszerűen ez csak egy Japánban normális dolog. Persze nincs azzal baj, hogy odafigyelünk a dolgainkra, ápoljuk, védjük őket, én még azt is megkockáztatom, hogy köszönetet mondok a kiselejtezett tárgynak, mielőtt kikerül a háztartásból, de amit Kondo művel, az egyszerűen elmebaj: nem okvetlenül az, amit mond, hanem hogy hogyan.
A legtöbb ember számára a tárgyak tárgyak, bár érzelmileg persze lehet egyikhez-másikhoz kötődni, felidézhetnek szép emlékeket, ezt senki nem vitatja. Biztosan lesz, akinek ez a könyv adja meg a kezdő lökést ahhoz, hogy elkezdjen szortírozni, és ezért már megéri megvenni a könyvet, melynek lényege néhány mondatban összefoglalható. Ezek pedig:
- Tartson mindent azonos dolgot egy helyen.
- Ne legyen a konyhában és a nagyszobában ceruza, elég neki egy hely. Így mindig tudja, mit kell pótolni, és valójában mennyi mindene van.
- Selejtezze ki kíméletlenül a könyveket és a ruhákat.
- Ne tárolóhelyeket gyártson, ahová elsuvasztja a dolgokat, hanem selejtezzen ki mindent, amire nincs szüksége.
- Ne gombócba gyűrje a zoknikat, hanem hajtogassa el őket.
- Szabaduljon meg a régi fotóktól és könyvektől is.
Mindenfajta további süketelés helyett, jöjjön néhány örökbecsű mondat a könyvből.
"Rendrakáshoz csinos ruhát és blézert szoktam viselni. Én így mutatom ki tiszteletemet a ház és a benne lévő dolgok iránt"
" A cuccaim előtt nem kellett megjátszanom magam"
"Én ezért szoktam időnként feltenni a kérdést, hogy a tárolóhely, amit a holmijaimnak kijelöltem, valóban boldoggá teszi-e őket. Végül is, a tárolás egy szent szertartás, melynek során otthont választasz a dolgaidnak"
"Mondjanak köszönetet a kézitáskájuknak is, mikor elpakolják a szekrénybe. Neked köszönhetem, hogy ennyi mindent el tudtam ma végezni! "
"Jól nézd meg ezeket! Ideje lenne pihenniük! Tényleg azt hiszed, hogy így bármennyit is tudnak pihenni?" - M.K. a gombolyagba hajtogatott zoknikról, akiket ezért inkább hajtogatni kellene.
