A magyarországi informatikaoktatás ősrégi, elavult és használhatatlan – konstatálja a helyzetet a kisgyerekek (és főleg a nekik biztonságos szórakozást kereső szülők) egyik kedvenc portáljának, az egyszervolt.hu-nak a főszerkesztője, Pintér R. Róbert. Méghozzá nem is akárhol állítja ezt, hanem az Internetkon (emlékeznek, a kormány internetadó emelésre vonatkozó, ám elbukott ötlete után kiötlött, Deutsch Tamás neve által fémjelzett szájberkonzultációt hívják így) weblapján.
Az Internetkon blogját egyébként a Magyar Tudományos Akadémia keretei között működő Médiatudományi Kutatócsoport szerkeszti – teljes függetlenséget élvezve, vagyis érdemes odafigyelni, mit mondanak.
Pintér R. Róbert nem kevesebbet állít, minthogy már az óvodában el kellene kezdeni a kisgyerekek informatika oktatását, be kellene őket vezetni az internet, az informatika, a számítástechnika világába, a digitális világba. Természetesen az életkorhoz kötődően megfelelő óraszámban, nekik szóló tartalmakkal, biztonságos internetes környezetben, szülői vagy tanítói felügyelettel.
A jelenlegi helyzet – ahol 5. osztályos „heavy userek”-nek kezdenek el az iskolában bit és a byte átváltásáról magyarázni – nevetséges és tarthatatlan. Nem illeszkedik sem a gyerekek valódi tudásához, képességeihez, sem pedig a munkaerőpiac igényeihez. Arról pedig már írtunk korábban, hogy manapság szinte minden munkakörhöz szükség van informatikai ismeretekre, az állástalan informatikus pedig ritka, mint a fehér holló.
De ha mindenki tudja, hogy magas szintű informatikai ismeretekre lenne szüksége mindenkinek, mert ma már az viszi előre a világot, és az ország versenyképességét, akkor miért nem tesznek érte semmit? A válasz adja magát: mert a szakmai vezetés öreg és konzervatív. „Ne olyanok határozzák meg ez ügyben az irányokat, és alkossanak markáns véleményt ebben a témában, akik még nem hallottak a Snapchat-ről, vagy akik a saját Facebook-oldalukat sem tudják úgy beállítani (ha egyáltalán van nekik olyan), hogy ott csak a számukra releváns információ jelenjen meg!” – olvasható a blogposztban.
Számos szervezet (IVSZ, NJSZT, ESZA) küzd már az informatika és a számítástechnikai oktatás megváltoztatásáért, a kérdés az, hogy az oktatáspolitika átveszi-e ezt, és lesz-e valóban változás. Az IVSZ javaslatait, amiből elvileg kormányhatározat lesz majd, korábbi cikkünkben már összefoglaltuk, lényeg, hogy ők is úgy vélik, hogy már az első osztályban el kell kezdeni tanítani valamilyen módon az informatikai gondolkodás oktatását – méghozzá valamivel a konkrét eszközhasználat előtt, majd pedig használni kell a többi órán is a kütyük által nyújtott lehetőségeket.
Nem feledkezik meg egyébként a szerző a biztonságos internetes környezetről sem. Idézi Steve Jobs-t, aki egy riporter kérdésére, hogy a gyerekei minden bizonnyal örülnek az IPad-nek, azt válaszolta: „Még nem használták. Otthonunkban nagyon szigorúan szabályozzuk a gyerekek elektronikai kütyükhöz való hozzáférését.” Pintér R. Róbert szerint az internethasználatba úgy kell bevezetni a gyerekeket, ahogy biciklizni is megtanulnak: felnőtt segítségével, felügyeletével, az alapoktól kezdve, biztonságos környezetben, és fokozatosan tágítva a kereteket. (Van ám erre ellenpélda is, amikor a gyerek nem tudja megmutatni a szüleinek, hogy mit nézett informatika szakkörön, az otthoni gépen beállított kontentszűrő ugyanis nem engedi.)
Ha pedig az alapok megvannak, akkor jöhetnek felsőbb osztályokban a magasabb szintek: a robotika, a szimuláció, a webtechnológia, mobiltechnológia, mert az alapok elsajátítása után már megtanulhatóak a kifejezetten számítástechnikai kérdések, feladatok azoknak a gyerekeknek, akik ezt választják hivatásul, vagy érdekli őket.
A másik legnagyobb akadálya az informatikai rendszerváltásnak pedig a tanárok alulképzettsége, vagyis ezen is hamar változtatni kellene.
Javasoljuk az eredeti cikket is elolvasásra, nagyon érdekes és jól felépített, csak sajnos az elmélet megvalósulásába vetett hitéről sokat elárul, hogy maga a szerző is sci-fi-ként kezeli a témát.
