Egy hónap nem nagyon hosszú idő, kivéve, ha a tetvek elleni folyamatos harc jegyében telik. Nem sokkal azután, hogy megírtam, mire kell vigyázni, és nyugodtan hátradőltem, a megelőző-spray-be vetett hittel eltelve, hívott az egyik gyerek osztályfőnöke.
A gyerek tetves, leszek szíves hazavinni, megirtani, serkéket kikurkászni, és vissza sem hozni addig, amíg a védőnő/gyerekorvos igazolást nem ad arról, hogy nem tetves. Egyfelől tetűszűzként nyilván sokkot kaptam, végigirtottuk/kurkásztuk az egész családot, forróprogramon kimostunk mindent, amit nem lehet mosni, azt lefertőtlenítettem, vagy szemeteszsákba kötözve félretettem egy pár napra.
Ha már tetű, nyilván a nagyobbik gyerek is marad itthon, akkor még optimista voltam, és az két-három nap extra szünet elég vonzónak tűnt, napközben max egy óra alatt megcsinálták a napi anyagot, legalább pihennek egy kicsit.
Három napig csak tetvekkel álmodom, három nap kurkászás után hívom a védőnőt, hogy nézze meg őket és adjon igazolást, de elhajtott, ők már nem foglalkoznak ilyesmivel, majd az iskolai védőnő. Hívom az osztályfőnököt, hogy ez van, akkor most visszavihetem-e, igen.
Az egy hetes fordulón újabb ellenőrzés, és az üzenet, még mindig tetves a gyerek - bár talán csak serkés, ha jól bogozom ki az élménybeszámolóból. Sebaj, úgyis ma kell újra kezelni, hajrá. Elmondom azért, hogy ugyan a szer hatóideje csak 15 perc, viszont két hosszú és sűrű hajú kislány használati utasítás szerinti végigbogarászása konkrétan egy egész délutános program, az este meg elmegy arra, hogy egymás haját túrjuk a férjemmel. Kötődési tréning, erre gondolok végig.
A következő hét délutánjait megint kurkászással töltjük, szedem a fejükből, amit találok, morzsa, korpa, tökmindegy, mindent kibogarászunk.
A következő hétfordulón jön az üzenet, megnézte a védődő a kicsik osztályát (az volt a fertő), tiszták. Juhéj! Vigyázzunk azért továbbra is, mert a szomszéd osztály meg tetves. Mostanra reggeli rutin a konty, nem gond.
Két nap múlva jön a levél, hogy nagyobbik gyerek osztálya tiszta tetű, három kivételével minden lány, plusz néhány fiú. Eddigre túl vagyunk két teljes irtási körön, és ha jól értem, megint csak serke, de sebaj, megint írtunk mindenkit, és kurkászunk tovább.
Addicionális öröm, hogy nyilván végighívok mindenkit, aki él és mozog, és találkozik velünk bármikor, hogy vigyázzon, mert tetűhelyzet van. Azon meg már csak röhögni tudok, amikor újra meg újra elolvasom az újabb meg újabb flakonokon a feliratot, hogy 15 perc alatt kiírtja a tetvek és serkék 100 százalékát. Aha.
És nem, akármit is kommentelnének be, ez egy tök cuki iskola, tök cuki gyerekekkel, és akit ismerek, mindenki folyamatosan küzd és irt. Azt' mégis így állunk.
Úgyhogy, hagyjuk az elméleti tudást, gyakorlati jótanácsokat kérek szépen, milyen konkrét szerrel sikerült megszabadulni a kis rohadékoktól, hogyan lehet kiszedni az összes serkét, és honnan tudom, hogy végre tényleg megszabadultunk a rémségtől? Egyetlen dolog nem játszik: a rövid haj. Tornászok, muszáj nekik a konty, nincs alku.
