Ahogyan azt az ismerőseim körében is észlelem, szinte kivédhetetlen, hogy a tizenévesek ne kössenek ki előbb vagy utóbb a Facebookon. A tiltás nem sokat ér, főleg, hogy a gyerekek fele kortól függetlenül lóg a közösségi oldalon, vagyis úgyis megtalálja a módját annak, hogy profilt készítsen a honlapon. Márpedig véleményem szerint jobb, ha ezt a tudtommal és felügyelet mellett teszi meg, mint egy kamu adatlappal.
Magyarországon egyébként a Facebook-regisztráció 13 éven aluli gyerekek számára nem megengedett, ám ezt elég könnyen ki lehet játszani akkor, ha a kölyök idősebbnek vallja magát, mint amennyi. Az én lányom sem töltötte be még a 13-at, de amikor azzal állt elő, hogy nem szeretne kimaradni ebből a számára még új őrületből, és hogy a közösségi oldalon is szeretné a kapcsolatot tartani az osztálytársaival, a régiekre pedig rákeresni, igent mondtam a kérésére. A gyerek iskolája szintén megtalálható a közösségi oldalon, ahol információkat, képeket osztanak meg, csapatépítő beszélgetések zajlanak, így elfogadhatónak találtam az érveit, hogy nem akar kirekesztődni.
Mivel azonban tisztában vagyok az internetezés, pláne a közösségi háló veszélyeivel, meghatározott szabályok mellett Facebookozhat csak:
- A profilját együtt hoztuk létre, és együtt állítottuk be a biztonsági beállításokat és a hozzáférési adatokat is, ügyelve arra, hogy adatlapja és fotói ne legyenek nyilvánosak, csak az ismerősök láthassák. Ezen a beállításon soha nem változtathat.
- Soha nem oszthatja meg senkivel a jelszavát.
- Gondosan ügyelnie kell arra, hogy ne csak az ablakot zárja le facebookozás után, hanem rendesen lépjen ki a honlapból.
- Csak olyan embereket igazolhat vissza, akiket valóban ismer személyesen.
- Csak olyan embereket jelölhet be, akiket valóban ismer.
- Ha megjelöli egy idegen, szólnia kell nekem.
- Bármelyik felnőtt ismerőse beszélgetést kezdeményez vele, szólnia kell nekem, még ha csak a szomszéd bácsi az, akkor is.
- Ha bármelyik gyerek szekálni kezdi a közösségi oldalon, szólnia kell nekem. (Ez mondjuk arra is igaz, ha nem a közösségi oldalon, hanem az iskolában kezdenek ki vele a társai.)
- Gondolkodjon, milyen tartalmat oszt meg, de az a legjobb, ha nem oszt meg semmit. (Ezt nehéz dolog amúgy úgy betartani, hogy még az én felnőtt ismerőseim ötven százaléka is megoszt olyan fotókat, amivel a leírás szerint tíz forinttal támogatja a képen szereplő daganatos gyereket.) Nem szabad olyan tartalmat megosztania, amit nem ért, csak azért, mert más is megosztotta.
- Csak kulturált módon használhatja a közösségi oldalt, trágárkodásnak nincsen helye az üzenőfalon.
- Ami a legfontosabb: elmondtam neki, hogy mi az, amitől féltem, kik azok, akiktől féltem (valós, tragikus véget érő történeteket meséltem el neki), így nem korlátozottnak érzi magát a korlátok miatt, hanem védettnek.
Van még ötletetek?
