Néhány hetes volt csak a lányom, amikor először halványan felmerült a tehéntej-allergia diagnózisa, mivel, bár csak anyatejet kapott, hasfájós volt, sokat bukott, és sokat sírt. A hasfájósság gyakori csecsemőknél, a tejallergia meg manapság divatos, de ritka betegség, ráadásul ismerek három csajt, akinek a gyereke tejallergiás, tehát statisztikailag lehetetlen, hogy az enyém is az legyen.
Aztán két és fél hónapos korában pici vérpöttyöket láttam a székletében. A dolog többször ismétlődött, a hasi ultrahang és a széklettenyésztés semmi kórosat nem mutatott, a baba többnyire jókedvű és egyfolytában cuki volt, emellett lenyűgöző sebességgel gömbölyödött. Aztán egy hónap szigorú tejmentes étrend melletti szoptatás, majd visszaterhelés után mégis beigazolódott: allergiás bélgyulladásban szenved, amit az általam elfogyasztott, és az anyatejjel átjutó tehéntejfehérje-molekulák okoznak.
Ételallergia, pedig csak anyatejet kap
Ételallergiában akkor is szenvedhet a gyerek, ha még egyáltalán nem eszik „rendes” ételeket, csak anyatejet. A saját bőrömön tanultam meg, a szoptatott csecsemő esetén az anya által elfogyasztott allergének átjuthatnak az anyatejbe, így okozzák a baba tüneteit.
Az allergia tipikus tünete a picit véres széklet, amely jellemzően jó állapotú, jól gyarapodó babánál lép fel. Ez a vastagbél jellegzetes allergiás eredetű gyulladásának a jele - a jellegzetes gyulladást orvosi nevén eozinofil proktokolitisznek hívják. A véres széklet mellett nyűgösség, hasfájósság, gyakori bukás, ekcéma, vagy légzőszervi tünet is jelen lehet, bár ez utóbbiak főleg nagyobb gyermekekre jellemzőek.
Mit jelent ez nekem? Szigorúan tejmentes diétát a szoptatás időtartama alatt, ami jóval nehezebb ügy, mint ahogy elsőre gondoltam.
Néhány betegséget első körben ki kellett zárni: véres hasmenést az allergián kívül baktériumok, vírusok is okozhatnak, ezek jelenlétét széklettenyésztéssel lehet igazolni. Nagyon ritka, de súlyos betegség a csecsemőkori bélösszecsúszás (invagináció), ami hirtelen jelentkezik, véres széklettel jár, és hasi ultrahang segítségével diagnosztizálható.
Melyik étel?
A rossz hír viszont az, hogy sajnos ebben az életkorban sem laborvizsgálattal, sem bőrteszttel nem lehet kimutatni, ezért gyanú esetén az anyuka általában diétázni kényszerül. Manapság számos nő tart tejmentes diétát és ennek különféle változatait (pl. tejet nem, de joghurtot ehet; csak laktózmentes tejtermékeket fogyaszt), az esetek többségében feleslegesen, vagy értelmetlen módon.
Hogyan kell diétázni?
Allergiagyanú esetén az anyának úgynevezett eliminációs diétát kell tartania, ami azt jelenti, hogy egy adott tápanyagcsoportot teljesen elhagy az étrendjéből egy időre. Mivel a leggyakoribb allergén a tehéntej, így érdemes a diétát ezzel kezdeni, vagyis elhagyni az étrendből a tejfehérjét: azaz nem csak a tejet, hanem tejet, joghurtot, sajtot, valamint az összes olyan ételt, amely akár nyomokban is tejet tartalmazhat.
Ez talán első hallásra egyszerűnek tűnik, a valóságban mégis rengeteg fejtöréssel és címkeolvasgatással jár: a bolti péksütemények, kekszek, májkrémek, virslik, felvágottak általában tartalmaznak sovány tejport, a csokiról nem is beszélve. A juhtej, kecsketej a tehéntejhez igen hasonló szerkezetű fehérjéket tartalmaz, ezeket is ki kell hagyni.
Ha a baba tüneteit valóban a tej okozta, akkor az eliminációs diéta kezdetétől számítva néhány napon belül már várható némi javulás, de a gyulladás teljes gyógyulásához több hét is szükséges lehet. Ezért a diétát 2-4 hétig érdemes tartani. Ha a baba ezalatt meggyógyult, akkor jó eséllyel tényleg a tejfehérje volt a bűnös, ilyenkor néhány hét után meg lehet próbálni visszaterhelni: anyu egyen egy szelet sajtot, joghurtot vagy más tejterméket, és figyeljük, visszatérnek-e a tünetek.
Ha a diéta alatt javult, a visszaterhelés után ismét romlott a baba állapota (véres széklete visszatért), akkor a tejfehérje-allergia diagnózisa beigazolódott. Jó hír, hogy a babának nincs nagyobb baja, nem kell komolyabb betegségeket keresni az ijesztő tünet hátterében, valamint hogy a tejallegiát diéta mellett a babák jelentős része 1-2 éves korára kinövi.
Rossz hír, hogy az Academy of Breatfeeding Medicine nevű szakmai szervezet legújabb ajánlása szerint az anyának ilyen esetben minimum a baba kilenc hónapos koráig, illetve a diagnózistól számított hat hónapig szigorú tejmentes diétát kell tartania. Tekintve, hogy rengeteg tejmentesnek látszó élelmiszer tartalmaz mégis tejfehérjét, ez egyáltalán nem könnyű vállalkozás.
Ha a tejfehérjementes diéta nem vezetett eredményre, akkor további allergének elhagyása javasolt az étrendből. Országonként változó, hogy melyek a leggyakoribb allergiát okozó ételek, Magyarországon a szója és a mogyoró, majd a dió és a hal következik a tej után. Igazán haladó szint a szója- és tejmentes diéta, mivel sok tejmentes termékben a tejet szójával helyettesítik, és amelyik péksüteménybe nem tesznek sovány tejport, abban biztosan van egy kevés szójaliszt. Szóba jöhet még ezeken kívül allergénként a csokoládé, eper, tojás, kukorica.
Milyen vizsgálatok léteznek?
Az allergiára specifikus vérvizsgálat csupán 10-12 hónapos kortól ad használható eredményt, így ennél korábban nincs értelme elvégezni. Súlyos esetekben, ha a véres széklet gyakori, vagy a baba nem gyarapodik, laborvizsgálattal a vérszegénységet, fehérjehiányt kell kizárni. Végső esetben endoszkópos vizsgálatra lehet szükség, azaz béltükrözéssel megnézik a vastagbél-nyálkahártya állapotát, abból mintát vesznek, mikroszkóp alatt pedig látható a jellegzetes eozinofil gyulladás.
Endoszkópiát csak több hónapja fennálló, diétára nem javuló, illetve vérszegénységet vagy fogyást okozó esetekben szoktak végezni.
Dehát ez rettenetes!
Amikor teherbe estünk, esetleg azt gondoltuk, milyen nehéz lesz majd kilenc hónapig kibírni alkohol, szusi és camembert nélkül. Majd szültünk, szoptatunk, és egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy tejmentes diétát tartunk, és mostantól minimum egy évig nélkülöznünk kell a mozzarellát, kapucsínót, gyümölcsjoghurtot, tejfölös csirkét, virslit, fagylaltot, tejcsokoládét, csokipudingot, tejszínhabos gesztenyepürét, túrógombócot, fonott kalácsot, lekváros buktát, túrórudit, csokiskekszet, joghurtos salátaöntetet, kecskesajtot, marhapörköltet is (a marhahúsban is előfordulhat a tejben allergiát okozó fehérje, így súlyosabb esetben ez is okozhat tünetet).
Többé nem rendelünk pizzát, nem megyünk vendégségbe, csak vegán étterembe járunk, és bioboltok kókusztej- és rizstejszínkészleteit vásároljuk fel fanyalogva.
A jó hír: van vevő a papucsára!
A szoptatás és a tejmentes diéta együtt egészen biztosan segít a terhesség alatt felszedett többletsúly leadásában, azonban egyoldalú táplálkozás esetén hiánybetegségek is könnyen kialakulhatnak. A normál esetben a tejjel bevitt kálciumot mindenképpen pótoljuk kálcium-pezsgőtablettával, de más vitaminkészítmény szedésére is szükség lehet.
Jó tudni, hogy minél ügyesebben sikerül elkerülni a tejfehérjét ebben a korai életkorban, annál valószínűbb, hogy a baba kinövi az allergiát. És ne felejtsük el, hogy ha nem növi ki, akkor is nekünk kell majd tejmentesen főzni a kövekező minimum 18 évben, nem beszélve a rokonok, bölcsis-ovis-iskolás étrend szigorú szemmel tartásáról, és a síró ötéves gyermek elrángatásáról a fagyizó közeléből. Ha úgy érezzük, nem tudjuk vagy nem szeretnénk egy évig tejmentes diétát tartani, alternatív lehetőségként elválaszthatjuk a babát, és kaphat onnantól speciális, tejmentes tápszert, amit receptre ír fel a gyermekorvos.
Tejfehérje vagy laktóz? Nagyon nem mindegy!
A tejfehérje-allergiát és a laktóz (tejcukor)-intoleranciát gyakran összetévesztik, illetve a köznyelvben összefoglalóan „tejérzékenység” néven emlegetik, holott két nagyon különböző problémáról van szó. A tejfehérje-allergia valódi allergia, azaz a szervezetünk betolakodónak észleli az „idegen” fehérjét, és erre az immunrendszer támadással reagál. Allergiás egyéneknél ez a folyamat már igen kevés allergén észlelésekor is beindul, ezért a tejfehérje-allergiás személy nem ehet „csak egy kis” tejfölt.
A laktóz-intolerancia, vagy tejcukorérzékenység ezzel szemben nem allergiás betegség, itt csupán arról van szó, hogy az elfogyasztott tejcukor nem tud rendesen lebomlani, emésztetlen tejcukor marad a bélben, ami puffadást, hasfáját, hasmenést okoz. A laktóz normál esetben a laktáz nevű enzim hatására bomlik le glükózzá és galaktózzá, azonban ha ez az enzim hiányzik, vagy kevés van belőle, akkor a lebomlás nem teljes. Laktózérzékenység a felnőtt lakosság jelentős részénél is fennáll, és gyakran mennyiségfüggő, azaz egy joghurttól (ami egyébként is részben emésztett formában tartalmazza a laktózt) semmi baja sem lesz az illetőnek, de egy nagy bögre tejtől már szaladgálnia kell a vécére.
Az anyatej cukortartalmát nagyrészt laktóz alkotja (az anyatejben lévő szénhidrátok: laktóz 7g/100 ml, egyéb cukrok 0.5g/100ml). Fontos, hogy az anyatejben lévő laktóz nem az anya által megevett laktóz, hiszen az az anyai bélben lebomlik; az anyatejben akkor is pontosan ugyanennyi laktóz van, ha az anyuka egyáltalán nem eszik laktózt. Így szoptatás alatt laktózmentes diétát tartani értelmetlen.
Értelemszerűen tejfehérje-mentes diéta alatt felesleges laktózmentes élelmiszereket keresni, vagy tejallergiás ismerősünket ilyennel kínálni, hiszen nem a tejcukor, hanem a tejfehérje okozza a tüneteket.
Laktózérzékeny csecsemők
Laktózérzékenység csecsemőknél is előfordul, bár a valódi intolerancia, a laktáz enzim veleszületett hiánya vagy gyengesége esetükben elég ritka. Ennél egy fokkal gyakoribb az úgynevezett másodlagos laktózérzékenység, amikor bélfertőzések, esetleg hasi műtétek után átmenetileg rosszul bontja a baba a laktózt, és ez tüneteket okoz.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az allegiás eredetű, például tejfehérje-allergia, vagy más ételallergia okozta bélgyulladás is vezethet átmeneti másodlagos laktózérzékenységhez. A túl nagy mennyiségű laktóz még az egyébként laktózérzékenységben nem szenvedő csecsemőknek is kellemetlenséget jelenthet.
Túlzot laktózterhelés hibás szoptatási technika eredménye lehet: egy-egy szoptatás során ugyanis változik a tej laktóztartalma: a tej „eleje” laktózban gazdag, és ahogy folytatja az evést a baba, eljut a „hátsó”, zsírdúsabb tejhez. Ha túl gyakran váltogatjuk a mellünket, túl hamar tesszük át a babát egyikről a másikra, akkor mindig csak a nagy laktóztartalmú, alacsony zsírtartalmú tejet issza meg. Ez puffadást, hasfájást okozhat, a baba széklete hígabb, zöldes színű lesz. A La Leche Liga ajánlása szerint úgy kerülhetjük el ezt a problémát, ha gyakori szoptatás esetén mindig ugyanarra a mellre tesszük vissza, illetve figyelünk rá, hogy csak akkor váltsunk, ha az egyik mellet már teljesen kiürítette a baba.
