Picsogás on
Dagadt vagyok. Akik kedvelnek, azok persze rögtön azzal jönnek, hogy ugyan már, nem vagy te dagadt, csak terhes, de ugyanezek az ismerőseim szokták más kedveltjük legelőnytelenebb, legrondább fotóihoz is odakommentelni a Facebookon, hogy "szép vagy", úgyhogy ezt a dumát én nem veszem be. Csináltam is nemrég egy fotómontázst előtte/utána kombóból, aztán kínomban csak röhögni tudtam, hogy a sorrend felcserélésével bármelyik közösségi oldalon milliós megosztású fogyasztószer-reklámarc lennék.
Mentségem lehetne akár a veseműködési zavarom, vagy az, hogy már egy apró köhögéstől is görcsöl a hasam, azért nem sportolok (a harmadik gyerekkel emiatt hónapokig kórházban is feküdtem veszélyeztetett terhesen), de attól még diétázhatnék rendesen, amit persze nem teszek. Sőt, viselkedésem leginkább egy elmebeteg nőre hajaz:
Minap például legurultam a lépcsőn abban bizakodva, hogy talán vettek a nagyobb gyerekek csokit a férjemnek is, akinek talán elfelejtettek szólni erről, de ha szóltak is, talán megfeledkezett róla. Vagy ha nem is feledkezett meg róla, talán nem kereste elég kitartóan a szatyorban, vagy talán nem olyan csokit hoztak neki, amilyet szeret.
Aztán az üres zacskót látva megfordult a fejemben, hogy talán leesett a csoki az asztal alá... Szóval nagy szerencse, hogy a nagy hasamtól már nem tudok lehasalni, ezért ezen a ponton vége is szakadt a gondolatmenetemnek, de így is biztos vagyok benne, hogy a terhes nők reménye hal meg legutoljára a Földön.
Férjem egyelőre egész jól viseli a dolgot, bár miért is ne viselné jól. Mondtam is neki, mekkora mázlista, egyből egy három gyerekes MILF-et kapott annak idején, aztán a terhesszexet gyakorolhatja, majd jöhet a BBW is, és ha a lányom olyan korán lesz anya, mint én, nem kell sokat várnia a sexygranny szerepemre sem. Veszi is a poént, még az a jó, rá is tesz pár lapáttal, úgyhogy az ismerőseinek általában úgy mutat be, hogy: "a nő, aki lenyelte a feleségemet".
Picsogás off
Amióta a csepeli ellátásra panaszkodtam, csodák csodájára fordult a kocka, legutóbb hihetetlenül kedves volt mind az orvos és az asszisztens, mindent részletesen elmagyaráztak anélkül, hogy rá kellene kérdeznem arra, amire nem is tudom, hogy rá kellene kérdeznem. A vérszegénység mellett minden rendben van, a kiscsaj már több mint egy kiló, élénk és mozgékony. A hetedik hónapban pedig végre ismét lekerült rólam a bugyi és másodjára is megvizsgáltak alul (a korábbi magánorvosom minden egyes alkalommal ellenőrizte a méhszájat a második trimesztertől),
Picsogás on
pedig már kezdtem azt hinni, hogy olyan dagadt és ronda lettem, hogy már a nőgyógyászom se akar hozzám nyúlni.
Picsogás off
Bár az általános tendenciát követve nekem is rendesen fogynak az agysejtjeim (igen, abból a kevésből is van még mit, felesleges beszólni), mindez nem a szokványos módon nyilvánul meg.
Picsogás on
Még rosszabb. Iszonyú figyelmetlen és szétszórt vagyok: legutóbbi terhesgondozásra igyekezve megsétáltattam a vizeletem, vagyis elfelejtettem odaadni védőnőnek. Aztán hazafelé menet az elszabadult cipőfűzőmet valamelyik kerítés tövében kötözve egy rottweiler ugrott neki a léceknek. Az egy dolog, hogy egy ideig nem voltam abban biztos, hogy nem szültem meg úgy, guggoló helyzetben megijesztve, de dühömben a táskámat jól a kutya orrához, a kerítésnek vágtam, a pisis üveg meg eltörött, úgyhogy mentve a menthetetlent a közmunkások előtt fennhangon hangoztattam, hogy "jaj, a teám, kiömlött", majd hazasétáltam tömény húgyszagúan, "hülyeterhesen".
