Sok szülő még a kiskádban is retteg attól, hogy a gyerekkel valami baj történik – pedig ha megszokod, neked is nagy élmény lesz a fürdetés, nem csak a kicsinek. Kivált, ha együtt fürdötök!
Együtt a vízben lenni a friss babával nagy élmény: a simogató és ismerős közeg, valamint a szülő bőrének érintése megnyugtató, kellemes dolog a kicsinek. Már egészen apró, 6-8 hetes babákkal is együtt lehet fürdeni a nagy kádban, mindössze pár dolgot kell szem előtt tartani: pusztán higiéniai okokból legyen rajtad alsónemű, a kád legyen alaposan kimosva és kiöblítve, és természetesen ne használj habfürdőt. Zuhanyozz le alaposan a közös fürdés előtt, és persze srácok: zokniszöszöket fürdés előtt kimosni!!!
Felkészítőtábor
A közös vízi játékokhoz általában szükség van mindkét szülőre, nem csak a közösen átélt kellemes élmények miatt, hanem azért is, mert a babát a vízből kiemelni és bebugyolálni úgy, hogy mi is csurom vizesek vagyunk elég nehéz és mindez a háttérben sok szervezést igényel. Legyen előkészítve a törölköző, a pelenka, krém, meg persze a ruha, és ne hagyd ki a mentális felkészülést sem: gondold át, mire lehet szükséged és készítsd a közelbe. Nem árt, ha magadnak is kiteszel meleg ruhát, mert a baba ideális hőmérsékletű vize valószínűleg hidegnek hat majd neked kilépéskor.
Minél több vizet eressz a kádba, a hőmérséklete maximum testhőmérsékletű (37 fok) legyen, de sokkal egészségesebb a pár fokkal langyosabb fürdővíz (hogy hogyan hűtheted le a vizet stresszélmények, borzongás és sírás-rívás nélkül, olvasd el itt!). Ülj be a kádba és a társad óvatosan adja a kicsit a kezedbe.
200 hát, 200 pillangó: a gyakorlatok
És indulhat is a babaúszás. Amikor a kicsivel elhelyezkedtetek a vízben, gyengéden húzd magadhoz, a válladra és a mellkasodra (úgy, hogy a baba a hasán fekszik). Csak olyan mozdulatokat végezz vele, amelyek ismerősek a szárazföldről, ha bármi idegen vagy kényelmetlen, ne csináld.
Simogasd meg a testét, finoman paskold végig egy kis vízzel (de hagyd ki a fejét!), majd lassan told el magadtól. Fektesd a fejét és a mellkasát a tenyeredbe és keresd a tekintetét. Told így egészen a kád végéig (a picik - feltétlen reflexeik működése miatt -, miután talpacskájuk a kád falához ér, "elrúgják" magukat onnan - nagyszerű élmény és látványnak sem rossz!), majd lassan húzd ismét a testedre, mellkasodra!
Fektesd ismét a tenyeredre (ilyenkor csak a fejecskéjét támaszd meg; nagyon fontos a babának is megéreznie a lebegés érzését, ezért majd fokozatosan egyre kevésbé támaszd majd meg a testét), majd ringasd el jobbra és balra. Én ilyenkor mindig ugyanazt a kis dalt dúdoltam neki, hogy tudja, itt vagyunk, együtt vagyunk, jó nekünk. És jó is volt.
Merülj babáddal egészen állig víz alá, félig fekvő helyzetbe! Simogasd, beszélj hozzá – pihenjetek így egy kicsit.
Az előző helyzetből kiindulva fektesd két karodra a babát és az ő testhelyzetén nem változtatva ülj fel. Lassan told előre, majd húzd vissza a picit úgy, hogy folyamatosan tartsd fönn vele a szemkontaktust: feje fölé hajolj, keresd tekintetét, biztasd, hogy ő is nézzen hátra, felfelé ránk (a vízfekvése így kiváló lesz!). Fontos, hogy soha ne fordítsd meg - tehát, hogy a lába legyen közelebb hozzád - hiszen akkor ha előre, rád néz, pont a popsija fogja belehúzni a vízbe. Bátran hagyd a vízen lebegni: elég ha csak a szem - száj - orr vonal van kint a vízből. Feltéve, ha ez ellen nem tiltakozik.
Ültesd az öledbe úgy, hogy a háta mellkasodhoz támaszkodjon, de közben jól figyelj arra, hogy ilyenkor ne érje víz a száját sem a szemét. Ha ilyenkor valami malőr folytán belecsúszna vagy belefordulna a baba a vízbe, figyelj nagyon arra, hogy ne ijeszd meg még te is, lassan, óvatosan nyúlj utána – soha ne kapjd ki hirtelen a vízből, hiszen így még nagyobb bajt, ijedtséget okozhatsz! Nyugtasd meg még a vízben, dicsérd meg mosolyogva, hogy mekkorát ugrott, milyen ügyes volt (a "nincs semmi baj, kicsim" kijelentés vagy kiáltás azt jelenti számára, hogy most nincs baj, de volt).
Két kezeddel told el magadtól a popsiját, úgy, hogy a feje még mellkasodon maradjon, majd húzd lassan vissza! Hintáztasd jobbra, majd balra!
Egyszerű fogásváltással egyik kezed a tarkója alá téve folytasd a lebegési "gyakorlatot"! Ne támaszd most alá a testét, ha csak a buksijánál fogod és "rábeszéljed", hogy nézzen "fölfelé": rád, nem fog belecsúszni a vízbe! Az idő múlásával - és biztonságérzete(d) megszilárdulásával - egyre bátrabban "vontathatod" így a babát, most már alig-alig tartva fejecskéjét.
Induljon a banzáj
Ha már megszoktátok ezeket a fürdőzéseket, legyetek bátrabbak, mozgasd többet, dinamikusabban! Hagyd, hogy nagyokat pancsoljon a kezével, rugdosson a lábával! Érdemes egy-két színes dobozkát, műanyag (jól kimosott) samponos flakont megmutatni a babának, motivációként és játékként is sokkal jobban fogja szeretni, mint bármelyik méregdrága pörgős-forgós, vízköpős csodamasinát.
És kérlek felejtsd el a macis szivacsot, különböző fektető vagy ültető alkalmatosságokat! Némelyik ilyen ketyere még balesetveszélyes is, de különben is: nem jobb, ha Te fogod, ha Te játszol vele a vízben, mintha csak úgy fekszik némi támasztékkal?
Tetszett a cikk? Olvasd el ezt is:
Vízhezszoktatás a nagykádban 1.
Büdös a gyerek, hogy minden nap fürdeted?
