Edd meg a spenót! Óvodai menü vs. mami főztje 2.rész

Az első részben a kisbabák, és bölcsis korúak táplálkozásával foglalkoztunk részletesebben. A folytatásban a nagyobb korosztály is „terítékre” kerül.

Fotó: Niklas Hellerstedt
Fotó: Niklas Hellerstedt

Nézd meg, mit adnak neki!

A közétkeztetési (bölcsis, ovis) étlapot lehetőleg mindig kérjük el vagy olvassuk át alaposan, hogy lássuk, mit kap gyerkőcünk, amíg mi távol vagyunk. Az ottani menüt próbáljuk meg az otthonival összeegyeztetni. Így amit nem kap meg ott, mi adhatjuk neki, vica-verza. Ha már aznap volt édesség, akkor mi már fogjuk vissza a nasit, így nem kerekedik jobban a kelleténél. És persze beszéljünk a gondozónőkkel, óvónőkkel is, hogy mi tetszett neki, mi nem,
volt-e valami panasza (hasfájás, hasmenés, hányás, kiütés) valamelyik ételtől. Ilyenkor akár rövid idő alatt is változhat az ízlése, és az is lehet, hogy amit otthon elutasított, benn a többi gyerek vagy a dadusok, óvónők hatására (és remélhetőleg nem erőszakos kínálásukra) elfogadja, és fordítva.

Gyümölcs, zöldség minden nap!

Figyeljünk oda, hogy minden nap kapjon friss gyümölcsöt és/vagy zöldséget. Ha ez hiányzott, mi magunk biztosítsuk otthon vagy hazafele menet. Ahogyan egyre többször látom, hogy a játszótéren vagy a buszon egyre többen helyes kis műanyag dobozokkal járkálnak, és abból etetik friss gyümölccsel, zöldséggel csemetéiket. Reméljük, elég kitartóak lesznek ezek a gondos anyukák akkor is, amikor elérkezik a dackorszak, és minden repül szerteszét.

Induljon jól a nap!

A reggeli kihagyhatatlan, bármilyen kevés is, szoktassuk rá, hogy azt még otthon megegye, megigya. Még a nagy rohanásban is, és akkor is, ha mi magunk nem reggelizünk egyébként. Kutatások bizonyítják (ki-ki utánanézhet a neten), hogy ha kimarad a reggeli, nő a túlsúly és az elhízás kockázata. Magyarul: hiába lesz ennyivel kevesebb a napi energiamennnyiség, ha utána napközbeni csipegetésekkel, nassolással, repetával pótolja gyermekünk a hiányzó
tápanyagokat. Ha nem kap enni otthon ébredés után, akkor a vércukorszintje leeshet, mire beérünk vele a bölcsibe, oviba. (Később, az iskolában is fontos, ahol már nem kap majd feltétlenül reggelit, hogy az első tanórát ne éhgyomorral kelljen végigülnie.) Ha éhesen, nem elég munícióval indítja a napját, könnyen lehet, hogy fáradékonyabb lesz, kevésbé fog tudni odafigyelni, nehezebben tanul majd meg egyes dolgokat. Ha azt a visszajelzést kapjuk, hogy figyelemzavaros, vagy mi magunk vesszük észre ennek jeleit, gondoljunk utána annak, nem lehet-e, hogy reggelente éhesen kellett elindulnia. Sok múlhat ezen. A reggeli beindítja az emésztést is, így könnyebb lesz rászoktatni, hogy még otthon, nyugodt körülmények között menjünk vele wc-re, amivel sok későbbi problémát (például szorongást) megelőzhetünk.

Kitárul a nagyvilág

Az persze nem olyan egyszerű, hogy mi otthon minden jóval ellátjuk, és úgy hisszük, ez így is marad. Nem eszik olyan forrón a kását! Ha eddig sikerült is az egészségesebb falatokra rászoktatni, a játszótéren vagy az oviban egyre több kísértéssel találhatja magát szemben, és ezekre jó, ha előre felkészülünk. Jönnek a gyerekzsúrok, a gyorséttermi menük és a reklámok csábításai. Próbáljunk következetesek maradni, ez egyébként a nevelés más területeire is érvényes!
Kövessük a nagyi szabályait, például, hogy édességet csak a főétkezés végén kaphat. (Ez nehéz lesz.) A rokonokat is kérjük meg, hogy ne csokival kedveskedjenek, vagy legalábbis ne minden alkalommal. Persze a teljes tiltás sem vezet jóra, az csak erősíti a vágyakozást, szóval inkább készítsük mi az édességet, amikor csak lehet, így legalább látjuk, hányadán is állunk a dolgokkal, és egy ételen belül saját meglátásunk szerint szabályozhatjuk az egészséges és a
kevésbé egészséges összetevők arányát.

Főzzünk együtt!

Egészségtudatosságra, a helyes táplálkozásra egyébként a magunk jó példáján keresztül nevelhetjük gyerekeinket, amivel nemcsak akkor találkozhat, amikor már terítve van az asztal, hanem az ételkészítés tevékenysége közben is. Ezért például akár külön programként próbáljunk meg minél gyakrabban együtt főzni a kicsikkel, ha már úgyis nekünk kell készíteni az ételt. Eleinte persze nem mindig lesz benne túl sok köszönet, de később klassz alapozással indulhat majd az önállósodás útján, ráadásul egy különleges kapcsolatot teremthet a konyha tündérével.

Néhány hasznos jó tanács bölcsis-ovis korú gyerekekhez:


•  Evés közben soha ne hagyjuk egyedül!

•  Nem kell mindent megennie, ha éhes, úgyis tudtunkra adja majd.

•  Ha valamit nem akar megenni, ne erőltessük! Később próbálkozzunk vele újra, hátha akkor már elfogadja.

•  Soha ne zsaroljuk, büntessük, jutalmazzuk étellel!

•  Édességet csak heti 1-2 alkalommal adjunk. Megoldás lehet, ha kijelölünk egy csokoládé- vagy süteménynapot, amikor ehetik, ha kérik, de legyünk következetesek ebben is.

•  Jó volna, ha nem tartanánk otthon csokit, chipset, kólát és hasonlókat, hiszen idővel úgyis meg fogja kóstolni ezeket, de ha nincsenek kéznél, könnyebb tőlük távol tartani. A felsorolt dolgok (és rokonaik) a felnőtt szervezetre is kártékonyan hatnak, úgyhogy magunkat is jobb leszoktatni róla, amire - ha eddig nem sikerült - most végre jó ürügy lehet a kisgyerek a háznál.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek