Ó, hogy én mennyire tudtam a tutit! Nem hittem én senkinek sem, hogy először elveim vannak, aztán gyerekem lesz. Még jobb ez a mondás úgy, ha kicseréljük az elveket tervekre. De miért lennék én más ember gyerekkel? Oké, ott lesz az a pici lény, de hát szeretjük, gondját viseljük, majd elalszik, ha álmos, majd kér enni, ha itt az ideje, és anyák milliói csinálják ezt naponta – nekem ne menne? A hétpróbás bébiszitternek, aki a nullától tizenéves korosztályig valahogy minden gyerekkel megtalálta a közös hangot? Hát a sajátommal még könnyebb lesz, elvégre húsom és vérem, tán felismerem magam benne és könnyebben kibírom a magam kis defektjeinek orvoslását, na meg ott a tapasztalat a hátam mögött. Hogy ez mennyire nem így lett, arról gondoskodtak a körülmények meg a lányom. Íme, nulltalálatos szelvényem apróbb-nagyobb csődjeimről, sok szeretettel ajánlom minden gólyavárónak és kismamának, aki – csakúgy mint én – gondolatban vagy valóságosan simogatja meg huszadszorra a fiókba készített rugdalózót, arról álmodozva, hogy ő lesz a Világ Legszuperebb Anyja. Nos, ízirájder, anyákok, lesz az még így se.
1. Fogantatás:
Az elv: Nem értettem, minek zöldülésig cickafarkteát inni és szeretkezés után gyertyapózba lendülni, herótot kaptam a babaprojekt szótól. A gyerek, mint az aktus végterméke? Milyen romantikátlan, hisz azok észrevétlen fogannak meg, vagy nem? Amúgy sem azért látok neki a vízszintes (extrém hangulatomban függőleges) lambadának, mert ovulálok, hanem mert megkívánom a férjem.
A valóság: Az első babánk, aki valóban tervezetlen jött, sajnos el is ment és utána megismertem, mi az a meddőségi centrum, a maca vibe és bizony, zöldültem a cickafarkteától. Már a kámaszútra összes gyertyapózát prezentáltam volna egy kisbabáért, aki végül inszeminációval, az abszolút esélytelenek nyugalmával (vagy épp amiatt?) jött össze. De ez most már mindegy – ha Brenna doktornő kémcsövéből, ha holdfényes nászéjszakán jön össze, a gyerek a mienk, az életünk, szeretjük.
2. Terhespara:
Az elv: Majd csak lesz valahogy, nem én vagyok az első terhes nő a világon, minek ennyi fakszni meg kapcsolatanalízis? Gömbölyödök 9 hónapig aztán megszületik, kész-passz.
A valóság: Mekkorának kell lennie a hasamnak a 2. trimeszter elején? Mi az, hogy még beleférek mindenbe, túl kicsi lesz a gyerek? Ez már a linea negra? Ja, nem, csak a pizsamám varrása... Miért nem tudok hányni, mint egy normális terhes, tán nem termelek elég hormont? Hány kávét lehet naponta inni? Az instantból többet? Ha csúcsos a hasam, tényleg fiú lesz? MIKOR SZÜLÖK MÁR??? Beszéljük meg, Pacni...
3. Egészséges babavárás
Az elv: Minden bio és naponta friss zöldség-gyümölcs, házikaja, olívaolajjal főzve, transzzsír nuku. Rendszeres testmozgás.
A valóság: Francba, már megint jobbra húz a kormány a mekinél, de nem kanyarodok le, megállom, nem csorog a nyálam, ammóniával tartósítják a húsaikat, fújjj... igen, két sajtburgert kérnék. Diétás kólával... mennyi lesz?
(De legalább úsztam, míg rámjött a fürdőruha és nagyokat sétáltam. )
4. Marketing
Az elv: Szerintem nem kell a gyereknek pár ruhánál, fürdőkádnál és egy jó babakocsinál egyéb. Meg amúgy is, hidegen hagy a baldachin, a cumitartó lánc és huszadik plüss zsiráf a polcon. Mert hülye azért nem vagyok.
A valóság: Nézd mit vettem potom pénzért, ezt a kis takarót. Na jó, van már kettő, de az nem harmonizál színben a babaszoba falával. És akciós volt a szúnyogháló és esővédő is a babakocsira. A 2o százalékos kuponnal vettem. Hogy az a szőrös mi? Nos, jegesmaci. Oké, van két barna már, de ez a kettő között a szekrény tetején olyan hercig lesz...csak két dollár volt, nem tudtam ott hagyni! Mit lehet ezen nem érteni? Hiába, NÁLAD nem dolgoznak a fészekrakó hormonok...
5. Természetes szülés
Az elv: dúla megfogad, szülőház megtekint, kádas szülés lefoglal, gyertyafényben összeboruló család, magzatmázas kisbabával.
A valóság: keresztben fekvő gyerek, programcsászár, családegyesítés lábadozás után, frissre csutakolt gyerekkel. A dúla két vizitért busás összeget gombolt le, még jó, hogy szülni nem kellett jönnie.
6. Rooming in
Az elv: 9 hónapot vártam a gyerekre, én a kórházban a karmaim közül ki nem adom, még fürdetni is csak a férjem jelenlétében lehet.
A valóság: A császár után alig élek, plusz veszélyes lehet az esetleg ki nem szívott váladék, erősen ajánlott a baba megfigyelése oly profi személyzet által, akik gyorsan tudnak cselekedni. A durva az volt, hogy mikor leadtam a babám és hátradőltem aludni, még bűntudatom sem volt – úgyis mindegy, hogy az üvegbölcső hol található, ha csak alszik benne. Na meg a kötődés nem egy napon áll vagy bukik.
7. Hozzátáplálás
Az elv: 6. Hónaptól biopempők (addig csak anyatej), elválasztás egyévesen.
A valóság: Hahaha. Van egy 14 hónapos, napi még hétszer szopó gyerekem, aki csak mostanában engedi be a kanalat a szájába. Tudom, elrontottam én is, de már csak röhögni tudok azon, hogy én előre eldöntöttem, mikor hagyja abba a cicizést. És milyen gyümölcsöket, zöldségeket kell ennie.
8. Párkapcsolat
Az elv: Majd lefekszem a babával aludni délután, ha rázós volt az éjszaka, és üdén, frissen, NEM mackónadrágban várom a Zuram haza, elvégre feleség is vagyok-voltam-leszek, nemcsak anya, vagy mi.
A valóság: Az első 6 hónapban jó, ha egy zuhanyra van időm, nem holmi szépészetre. Nem mackógatya van rajtam este, hanem a fürdőköpeny. Az elemi ösztön nem azt jelenti, hogy Sharon Stone-t megszégyenítő figurákat gondolok ki éjjeli huncutkodás gyanánt, hanem hogy a gyerekem elemi erővel bőg, hogy kielégítsem szopási ösztöneit. Kétóránként.
9. Tévé, te káros
Az elv: Nem értem azokat a szülőket, akik egy 2 évesnél fiatalabb gyereket képernyő elé ültetnek. Hisz Vekerdy is megmondta, hogy káros a villódzó képsor passzív bámulása, gátat vet a kreatív játéknak, függőséget okozhat. Sőt újabban kutatások is kimutatták, hogy a hiperaktivitáshoz köze lehet.
A valóság: Bizony, a lányom már pár hónaposan hallotta-látta a Forma 1-es versenyeket, mert így extra órákat nyertem, ami az alvást illeti. És azért egy friss anya sokmindent meg-és felad.
Na és ma már ismeri a teletubbie-kat és Schnappit, a kicsi krokodilt a jutyúbról. És szereti nézni a tévét akkor is, amikor a Wii Fit-tel tornázom. Igaz, heti 2o percet sem tölt a tévé előtt (már fentieket is soknak tartom), mert továbbra sem szeretném, ha odaszögezné ebben a korban, de nem is démonizálom annyira. Ha fut, szabadon játszik mellette, nem hiszem, hogy maradandó egészségi károsodást szenved.
1o. Liberális nevelés
Az elv: Van egyszer ugye a nagy és okos felnőtt (én) és a kicsi, védtelen lény (gyerek). Én vagyok felelős érte, hogy agresszió nékül neveljem, konstruktív megoldásokat tálaljak és kimenjek a szobából sikítani, ha nem bírom tovább. Testi fenyítést meg még kézrecsapás formájában SEM, nekem ne félelemből engedelmeskedjen, hanem mert belátja, igazam volt.
Ja, és aki sírni hagyja a kisbabát, egy utolsó, önző alak. Kívánom, hogy érte sem rohanjanak, ha segítségért kiált.
A valóság: Nem vagyok rá büszke, de egy nap, mikor már úgy éreztem, egy hete nem aludtam se sokat, se keveset, elszakadt valami gát a fejemben, és előhömpölygött az ösztönlény: elkezdtem a szekrényt rugdosni, eltörtem a zenélő forgót, majd az addigra még jobban üvöltő, alig 8 hónapos lányom képébe üvöltöttem.
És a sírni hagyással is bepróbálkoztam, illetve olyan is volt, hogy nem bírtam felkelni, mert bealudtam, csak álmomban mentem oda hozzá.
+1. A konklúzió
Azért ha nem is hiszek már a lebetonozott elvekben, van egy csomó dolog, ami sikerült : a kötődő nevelés, a hosszas szoptatás. Itthon vagyok vele, mint terveztem, és legalább napi egy órát játszok vele intenzíven. Sokat vagyunk szabad levegőn, rengeteg új programot, korának megfelelő impulzust biztosítok neki. A párkapcsolatba belerázódtunk újra, a férjem (aki sokkal lazábban neveli, mint én) konkrétan a lánya ujjai körül tekereg, és várjuk a ketteskét, mert a család, az egy szuper dolog. És tökéletes anya sem akarok már lenni, mert rájöttem, az is fojtogató nyomást jelenthet-nemcsak nekem, körülöttem mindenkinek. Ha a családos-gyerekes együttlétek 9o százalékát boldogan élem meg, már elégedetten dőlhetek hátra. Na meg azért is, mert van egy kislányom, aki egy egészséges, magabiztos, mosolygós, okos és szép gyerek. Szerencsénk van, na. És ide kellene linkelnem a 12. pontot a szülői elfogultsággal kapcsolatban, mert elveim, azok ugye voltak...
Cantaloupe
