Különös választ adott a természet az emberi pusztításra a kaliforniai Fort Bragg város melletti tengerparton. A ma ezer színben pompázó, csillogó terület hat évtizeden át nem más volt, mint egy hulladéklerakó:
a helyiek ide dobáltak mindent, amire már nem volt szükségük.
A MacKerricher Nemzeti Park közelében található árapályzónába hordták ugyanis az akkumulátoroktól kezdve a kannákon és a palackokon át a különféle háztartási készülékeket, de itt taszította a mélybe a már használhatatlan, öreg autóit is a lakosság. Bár mai szemmel, ezen igencsak csodálkozunk, akkoriban, vagyis 1906 és 1967 között itt, Kaliforniában is csak azt tették, mint bárhol máshol, hiszen
ez a tengerparti városok évszázadok óta bevett gyakorlata volt.
Három lerakó után megálljt parancsoltak a környezetszennyezésnek
A Glass Beach egyébként már a harmadik lerakóhely volt a partszakaszon: az első, az eredeti 1943-ban megtelt, ezért azt áthelyezték a ma második telephelyként ismert területre, amely 1949-ig szolgált aktív lerakóhelyként.
Amikor ez a strand is tele lett, a szemétlerakót északra helyezték át, ez a mai Glass Beach néven ismert, amely 1967-ig aktív szemétlerakó maradt.
A Csendes-óceán ezen partszakasza a 20. század elején a Union Lumber Company tulajdonában állt, amely időnként felgyújtotta a szemetet, hogy zsugorítsa annak térfogatát. Ezt természetesen azért tették, hogy legyen hely az újabb és újabb hulladékoknak. A megállíthatatlan környezetszennyezést azonban megelégelték, így 1967-ben a California State Water Resources Control Board és a város vezetői lezárták a területet.
Szeméttelepből csillogó terület
Az évek során különféle tisztítási programokkal próbálták megfékezni a természetkárosítást. Első lépésben eltávolították a nagyobb hulladékokat a területről, ám a kisebbek ott maradtak. A természet azonban pusztulás helyett egy kedves ajándékkal kedveskedett: amíg a terület zárva volt, az óceán minden biológiailag lebomló anyagot felemésztett. A hullámok megtisztították a partot, és a széllel együtt évtizedeken át formálták és csiszolták az apróbb szennyeződéseket.
Így lett a hatvanas évek autóinak lámpáiból rubinvörös kavics, a zöld színű patikai üvegekből pedig zafírhoz hasonlatos, csillogó kristály.
Tilos hazavinni a tengerpart köveit
Nem vitás, hogy a színes kövekkel teli tengerpart Kalifornia szívet melengető látványossága lett, máig sok turistát vonz, főleg nyáron. A látogatásra a legjobb idő apálykor van, olyankor, amikor visszahúzódik az óceán, még több csillogó kavics bukkan elő.
Noha a California State Parks szabályai szerint a látogatók nem vihetik haza a tengeri köveket, hogy megőrizhessék a partot mások és a jövő számára is, mégis zsebbe kerülnek.
Ha azt is szeretnéd megtudni, melyik az a tengerpart, ahol életveszélyben vagy, olvasd el az erről szóló cikkünket is!
