sport cipő

Napjainkban a sportcipő-technológia nagy üzletté vált, a márkák folyamatosan az újítás lehetőségét keresik, hogy minél kényelmesebb viseletet biztosítsanak sporthoz és hétköznapi viselethez egyaránt. Az egykor forradalmi újítások, mint például Nike Air, amelyet eredetileg élsportolóknak terveztek, ma már a divatos közönség kedvenc sportcipője. Amíg a következő úttörő technológiára várunk, járjunk utána annak, vajon hogyan született meg, és mi adta az ötletet az első sportcipő elkészítéséhez? 

Kezdetben még luxus volt ez a lábbeli

Az első sportcipőt mintegy 200 évvel ezelőtt bőrből készítették el, ami nem volt sem vízálló, sem tartós, hiszen, ha víz érte, akkor átázott, ami jelentősen rontott a lábbeli minőségén; miután az anyaga megnyúlt, így nagyon könnyen és gyorsan elhasználódott a cipő.
A kimondottan lábbelikhez, cipőkhöz és csizmákhoz készült gumitalpat 1832-ben Wait Webster szabadalmaztatta, aki egy új eljárást, a vulkanizálást fejlesztette ki, illetve elsőként ekkor alkalmazták az úgynevezett plimsoll technológiát, amikor hő hatására összeolvasztották a gumit és a textilt. Így születtek meg a könnyű gumitalpú vászoncipők, melyeket kifejezetten sportoláshoz használtak. A tornacipők nem csupán kényelmesek voltak, hanem a gumitalp lehetővé tette viselőjének, hogy nesztelenül sétáljon.

A kísérletező kedvű gyártóknak köszönhetően a 19. század közepére elkészült az első olyan sportcipő, aminek szögeket tettek a talpára, hogy jobban fogja a talajt.

A 19. században a gumitalpú cipőket főként gumiabroncs-gyártó cégek, például a Goodyear és a Dunlop gyártották. A sportcipőket nagyon sokáig a fényűző élet jelképének tartották, hiszen csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy megvásárolják, illetve, hogy szabadidejükben sportoljanak. A vászon vagy bőr felsőrésszel készült sportcipők tömeges viseletté csak az első világháború után váltak, amikor már csökkent a lábbelik gyártási költsége.

A trend akkor fordult meg, amikor elkezdték ipari célokra használni a gumit. Így amikor 1892-ben már tömegesen gyártották a gumitalpú vászoncipőket, széles körben elterjedt a világon. Nem véletlenül, hiszen a lapos talpú, könnyű, rugalmas, kényelmes és hangtalan járásra alkalmas tornacipő, vagy más néven sneak sokak kedvence lett.

Megszülettek a nagy sportmárkák

Adolf Dassler, aki az 1920-as években feltalálta a modernebb kialakítású futócipőket, különféle lábbeliket készített sprintereknek és hosszútávfutóknak. 1925-ben új szabadalmat hozott létre a futáshoz és a távolugráshoz használt sportcipőkre, miután speciális párnákat épített be a talp alá. Ezeket a cipőket rövid és közepes távra, legfeljebb 800 méterig szánták. A Dassler-fivérek által tervezett cipőben az 1928-as amszterdami nyári olimpián nyert aranyérmet az első sportoló.

A Dassler-testvérek 1948-ban megalapították az Addast, amelyből később Adidas lett, illetve a Rudát, ami később Puma lett. Az Adidas jelképévé vált, cipők oldalán megjelenő három csíkot 1949-ben használta először Adolf Dassler. 

A New Balance 1960-ban készítette el a Trackstert, az első futócipőt speciális „traktortalppal”, amely fokozta a tapadást, elnyelte a rezgéseket és megelőzte a sérüléseket, ami a sportcipők fémszegeinek köszönhetően gyakori volt.

Divat lett sportcipőt viselni

A NASA munkatársa, Frank Rudy 1976-ban megtervezte az első air sportcipőt a Nike-kal együttműködve. Ő volt az, aki kitalálta, hogy sűrített levegővel töltött zacskókat helyezzenek el a cipőben, amelyek minden ütközés alkalmával összenyomódnak. Ezzel Rudy bevezette a piacra a sport aeroszolokat, amelyeket csaknem ötven évvel később is használunk még.

Az 1980-as években a Nike, a Reebok és az Adidas uralta a futócipők piacát, sok sportoló viselte és hirdette új dizájnjaikat és technológiájukat. A Saucony 1981-ben dobta piacra az új Jazz edzőcipőt, aminek háromszög alakú talpblokk volt a talpán – ez új lehetőséget biztosított arra, hogy a cipők hosszú távon elnyeljék a talpat érő vibrációt.

Az Adidas 1984-ben már elektronikus lépésszámlálót varrt a cipő nyelvébe, majd 1986-ban az ASICS kijött az első futómodellel, aminek a talpában gélszilikon párna volt, mondván, így csaknem 30 százalékkal több rezgést nyel el, mint a hagyományos aeroszolok. Ez a gélpárnarendszer a legtöbb ACICS modellben még ma is jelen van. Ezzel egy időben a Nike piacra dobta az Air Jordan I-t. Ez a modell volt az első, amely a sportcipőket divatossá tette. A sportcipő forradalma itt nem ért véget, hiszen 1987-ben a Nike megalkotta a Nike Air Max-ot, a világ első tornacipőjét, amelynek talpán kívülről is jól láthatók voltak a légpárnák.

Minél természetesebb, annál jobb

A 21. században a sportcipők technológiája rohamosan fejlődik tovább. A Nike Free első változatát 2004-ben mutatták be, amit elsősorban sportolóknak szántak, azonban a minimalista dizájn, és a lábfej természetes alakját követő zokniszerű felsőrészt alkotó szellőző anyagok a mindennapi élet részévé váltak. A Vibram 2005-ben kiadott egy ötujjas modellt, amely futótűzként terjedt el a futás szerelmesei között, hiszen a minimalista kivitelezés azt az érzetet keltette, mintha csupasz lábbal futnánk, ezáltal lehetővé téve a láb természetesebb mozgását.

A Nike 2006-ben piacra dobta a Nike + Air Zoom Moire-t, amely az iPod-dal való szinkronizálás révén lehetővé tette, hogy a sportolók rögzítsék az elégetett kalóriákat, a megtett távolságot és időt.

A New Balance 2013-ban mutatta be az első 3D technológiával készült tornacipőt, amikor egy lézerszkennerrel meghatározzák a láb egyedi jellemzőit, és egy olyan ideális specifikációjú talpat nyomtatnak 3D nyomtatóval, amely a cipő viselőjének tulajdonságaival rendelkezik.

Ha kíváncsi vagy arra, mi az oka annak, hogy a nők lassan végleg elbúcsúzhatnak a magas sarkú cipőktől, olvasd el az erről szóló cikkünket is.