Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan könyvet, amelyek pontosan jósolták meg a jövőt, és elgondolkodunk azon, vajon mennyire lehetett véletlen a találataik pontossága.
Philip K. Dick: Emlékmás (1966)
Philip K. Dick regénye, az Emlékmás (eredeti címe: We Can Remember It for You Wholesale) egy olyan jövőt ábrázol, ahol az emberek agyába mesterséges emlékeket ültethetnek. A történet középpontjában egy hétköznapi ember áll – aki valójában titkosügynök –, aki új emlékeket kap, az eredetieket pedig elnyomják. Napjainkban már nem tűnik elképzelhetetlennek, különösen a memória manipulációjával és a virtuális valósággal kapcsolatos tudományos kutatások tekintetében. Ugyanis a virtuális valóság (VR) és a kibővített valóság (AR) technológiái már lehetővé teszik, hogy a felhasználók egy új, mesterségesen létrehozott élményben részesüljenek, és egyre többen használják ezeket a technológiákat szórakoztató célokra, de manapság már terápiás jelleggel is alkalmazzák őket.
Jelenleg a neurológia terén folytatott kutatásoknak köszönhetően már most is vannak olyan kísérletek, amelyek az emlékek módosítására vagy törlésére törekednek. Mindazonáltal még messze vagyunk attól, hogy közvetlenül emlékeket ültessünk be egy ember agyába, Philip K. Dick látomása már-már hátborzongatóan közel került a valósághoz.
Jules Verne: Utazás a Holdba (1865)
Jules Verne már a 19. század közepén elképzelte, hogy az ember eljuthat a Holdra, jóval azelőtt, hogy lehetővé tette volna a technológia. A regény hősei egy óriási ágyú segítségével lőnek ki egy kapszulát a Hold felé. Annak ellenére, hogy a valóságban az Apollo-11 misszió során nem egy ágyú, hanem egy rakéta segítségével jutottak fel az űrhajósok az űrbe, Verne mégis meglepő pontossággal jósolta meg a részleteket. Például a regényben Florida közeléből lövik ki a kapszulát, míg a valóságban a Kennedy Űrközpont helye nem esik messze tőle. Vajon mindez csak a puszta véletlennek köszönhető, vagy talán Verne tudományos ismeretei és logikája vezetett a pontos előrejelzésekhez?
Aldous Huxley: Szép új világ (1932)
Huxley egy olyan társadalmat ábrázol a regényében, amely teljes mértékben kontrollálja az emberek életét a születésüktől kezdve.
Az embereket „futószalagon” állítják elő, vagyis mesterségesen hozzák létre úgy, hogy egyből különböző kasztokba sorolják őket, aszerint, hogy milyen feladatokra képesek.
Egy tökéletesen megtervezett és megszervezett társadalomban élnek. Bár a valóságban nem állunk ennyire szélsőséges helyzettel szemben, a mesterséges intelligenciának és a genetikai kutatásoknak egyre nagyobb szerepük van a társadalmi rétegződés új formáinak kialakulásában.
Az élet különböző aspektusainak technológiai szabályozása és az emberek közötti egyenlőtlenségek Huxley jövőképét teszi különösen gondolatébresztővé, hiszen egyfajta figyelmeztetésként szolgál arra vonatkozóan, hogy milyen irányba fejlődhetünk, ha nem vagyunk elég óvatosak.
Arthur C. Clarke: 2001: Űrodisszeia (1968)
Arthur C. Clarke nem először „jósolta” meg a jövőt, ami a későbbiek folyamán valóssággá is vált. A 2001: Űrodisszeia című művében egy mesterséges intelligenciával rendelkező számítógép, a HAL 9000 karakter képes érzelmi reakciókra és önálló döntésekre. Bár az ilyen szintű mesterséges intelligencia manapság még nem ennyire alapos, az AI fejlődése az utóbbi évtizedekben ijesztően közel került ehhez a vízióhoz. Clarke még az űrutazás jövőjét is helyesen sejtette meg, beleértve a bolygóközi utazások és az űrállomások koncepcióját.
Vajon mi állhat a pontos jóslások mögött?
A legnagyobb kérdés, ami ilyenkor felmerül bennünk, az az, hogy hogyan láthatták az írók ennyire pontosan előre a jövőt? Vak szerencse vagy tudományos előrelátás? Esetleg a koruk tudományos és társadalmi mutatóinak mélyebb megértése?
Az egyik lehetséges magyarázat lehet, hogy a sci-fi írók nemcsak a jövőt próbálták megjósolni, hanem a jelenlegi társadalmi és technológiai tendenciákból kiindulva vetítették előre, hogyan alakulhatnak ezek a jövőben.
Amikor egy író egy létező társadalmi problémát vagy technológiai vívmányt detektál tovább, gyakran olyan jövőképet vetít előre, amely valósággá válhat. Azért ezek a művek emlékeztetnek bennünket arra, hogy a jövő mindig alakítható. A sci-fi nemcsak jóslás, hanem egyfajta figyelmeztetés is az emberiség számára: ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, a történetek által felvázolt disztópikus világok könnyen valósággá válhatnak.
A jövő megjóslása talán még mindig lehetetlen, de a múltból tanulva, valamint a regények segítségével talán jobban megérhetjük, hogy milyen irányba haladunk.
Képesek vagyunk-e a jövő megérzésére? Olvasd el a cikkünket ide kattintva.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
