Mocsarak és tőzeglápok adnak otthont a rég elfeledett magyar húsevő növénynek, a kereklevelű harmatfűnek. A görcsoldó tulajdonságokkal bíró, különleges növény a Kárpát-medence több területén is őshonos, igaz, egyre kevesebb van belőle.
Egy, az erdélyi Kalotaszeg központjában, Bánffyhunyadon élő fényképész, Lónay Arthur évek óta kutatja és dokumentálja varázslatos fotóin az egyik méltatlanul elfeledett magyar húsevő növényt. Munkásságával a Kalotaszeg természeti kincseire hívja fel a figyelmet.
Erdély húsevő növénye igazán színpompás
Az alapvetően népművészetéről, építészeti ritkaságairól ismert Bánffyhunyad az egykori Kolozs vármegyében található történelmi magyar vidék, Kalotaszeg központja. A legtöbben kulturális értékeiről ismerik a területet, ami nem csoda, hiszen népművészete minden művészeti ágat tekintve egyedülálló. Kalotaszeg népzenei hagyományai Bartók Bélának és Vikár Bélának köszönhetően maradtak fenn az örökkévalóságnak, míg ábrázolt kincseit, díszes népviseletét is egy évszázada dokumentálják a néprajzkutatók. A területen élő növényvilág azonban még sok szempontból felderítésre vár, többek között ezt a munkát vette kézbe Lónay Arthur.
A természetfotós hosszú ideje járja a környék erdeit és mezőit, így bukkant a különleges húsevő növényekre is, melyeket életük különböző szakaszaiban is megörökít.
Legszebb fotográfiáit mi is bemutatjuk, a képre kattintva megcsodálhatod a Drosera rotundifolia nevű növény virágzását. A cikk a galéria után folytatódik!
Húsevő növényekkel gyógyítottak egykor a magyarok
A régi néphagyomány gyógyító erejű növényként ismerte a kereklevelű harmatfüvet, melyet görcsoldó, köptető és gyulladáscsökkentő szerként is alkalmaztak a paraszti kultúrában. A színpompás növény a húsevő növények több ezer képviselőjének egy, Magyarországon is élő fajtája. Ahogy fajtársai, a Drosera rotundifolia is a tőzeges, lápos, mocsaras területeket kedveli leginkább, a teljes északi féltekén megtalálható Észak-Amerikától Szibériáig, de Japánban és Új-Guineában is őshonos.
Bár a mindennapokban húsevőnek nevezzük a droserát és társait, valójában úgynevezett rovaremésztők ezek, melyek a szükséges tápanyagok egy részét a rovarok és ízeltlábúak elfogyasztásából nyerik, és nem ez az egyetlen hazai képviselőjük. Azokat a területeket kedvelik igazán, ahol a talajban kevés a nitrogén.
Magyar rokona, a kereklevelű harmatfű egy 5-15 cm magasra növő, évelő növény, melyet tőlevélrózsái és füzéres forgó virágzata tesz igazán látványossá. Levelei kerekdedek vagy haránt elliptikusak, szétterülnek a föld felett. Felszínük vörhenyes mirigyszőrökkel fedett, ezek választják ki az áldozataikat csábító, ragadós anyagot. Virágai akár 25 cm magasra is nőhetnek, négyesével csoportosulva alkotnak úgynevezett tetrádokat. Bár sajnos kihalófélben van, még mindig él az Őrségben, az Észak-Alföldön, a Mátrában és a Putnoki-dombságon, illetve az erdélyi Bánffyhunyad környékén.
Hazánkban a harmatfüvön kívül három másik, rovaremésztő növény őshonos, a hízóka, a rence és az aldrovanda.
Kihalhatnak a magyar húsevő növények
A kereklevelű harmatfűhöz hasonlóan táplálkozik a lápi hízóka is. A fokozottan védett rovaremésztő növny már csak Sopron mellett él. Levelei a talajra fekszenek, ezekkel kapja el a zsákmányát, melyek általában repülő rovarok, de hangyákat, tetveket is elfogyaszt. Amikor a rovar hozzáér a leveléhez, teljes erővel elkezdi termelni ragacsos váladékát, a levél széle pedig felgöngyöldik, hogy az áldozat véletlenül se tudjon elmenekülni. Május-júniusban virágzik, ilyenkor a hosszú, levélmentes szár végén kékeslilás virágok bontanak szirmot.
Másik húsevő növényünk, az aldrovanda, mindössze egyetlen tó vizében, a Somogy vármegyei Baláta-tóban él. Az aldrovanda a meleg állóvizeket kedveli, és a Vénusz légycsapójához hasonlóan vadászik. Szabadon lebeg a víz felszínén, gyökér nélküli sertéi segítik mozgását. Mintegy egycentis levelei középen összehajlanak, ha vendég érkezik rájuk.
A Tisza-tóban is él húsevő növény
A fentihez hasonló módon a negyedik, Magyarországon is őshonos húsevő növényfajta, a közönséges rence az álló- vagy lassan folyó vizek, mocsarak, vizesárkok lakója. Virágzási ideje júniustól szeptember végéig tart. A békalencsefajokkal lebegő hínártársulást alkot. Legsűrűbben a Tisza-tóban találkozhatunk vele, ahol sárga virágaival kitűnik a zöld környezetből. A levelein található tömlőkkel vadászik, azok szabad szemmel láthatatlan sebességgel zárulnak áldozata köré.
Ha szívesen olvasnál egy, a Tisza-tóban élő másik növénykülönlegességről, az alábbi cikkünkben megismerkedhetsz a sulyommal is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
