európa látványosság

A turisták teljesen másképp látnak egy várost, mint az, aki már több éve ott él. Számukra mások az illatok, a hangulat, más dolgokat vesznek észre és tartanak érdekesnek, mint az odavalósiak. Így aztán teljesen egyértelmű, hogy a világszerte ismert látványosságok mellet kiszúr még ezt-azt a látogató.

Megannyi kevésbé ismert, mégis igencsak látványos hely és látnivaló van a világon, ami kevesebbszer kap említést, mint érdemelné.

Alvó kisfiú Antwerpen főterén – a különleges történetű látványosság

Belgium egyik méltán híres városkájában, Antwerpenben járunk, ahol a mesésen finom belga gofri mellett, az építészetben és a kultúrában is gyönyörködhetünk. A Miasszonyunk székesegyház például egy a sok közül, de most mégsem erről lesz szó, vagyis nem teljesen.

A székesegyház előtt ugyanis, fekszik egy kisfiú, aki szorosan öleli kutyusát, és békésen alszanak. Na de, hogy kerülnek oda? Nos, ez Marie Louise de la Ramée A flandriai kutya című 80 oldalas történetéből kiderül. Főszereplője Nello, a flamand fiú, aki megárvulása után találkozott hűséges barátjával, Patrasche kutyával.

Nellóról kiderül, hogy rajong a művészeti alkotásokért, így amikor kutyájával járják Antwerpen utcáit, mindig megcsodálja az épületeket és a szobrokat. Egy Rubens-festmény különösen megbabonázza, amelyet a székesegyházban lát, és titkon reméli, felnőttként ő is alkothat majd hasonlót.

Egy karácsony este azonban, miután a katedrálisban megmelegedtek, és megcsodálták a festményt, halálra fagynak a székesegyház előtt, szorosan egymáshoz bújva.

Ezt a tragikus eseményt örökíti meg ma az alvó kisfiú szobra Antwerpen főterén. Megalkotója Batist Vermeulen, akinek célja a feltétel nélküli barátság ünneplése volt ezzel a szoborral. Különleges látvány, ahogy Nello és Patrasche békésen egymást ölelve alszanak, a tér és a macskakövek pedig takaróként fedik be őket.

A takaró védelmet nyújt a zord világtól, amely elfordult tőlük. Magába szívja őket az utca, csendben eltűnnek. Az egyetlen, ami nem tűnik el, az a barátság, amit egymás iránt éreznek. A nézők szó szerint átgázolhatnak rajtuk, de nem bánthatják őket.

A szobrász elmondta, nem akarta, hogy bármilyen módon elkerítsék alkotását, szerette volna, hogy olyan eleme legyen a térnek, ami akár támaszt nyújt az idősebbeknek séta közben, vagy játékként szolgál a gyerekek számára. Így boldogság őrizheti Nello és hű társa örök álmát.

Jelenések helyszíne vagy szélhámos kitaláció? – Európa legérdekesebb zarándokhelye

Közép-Európa délebbi részére utazunk, Bosznia-Hercegovinába. A balkáni ország egyik eldugott részén fekszik az ország kis ékszerdoboza, Medjugorje, ami még az 1980-as években lett ismert, miután fiatal hívők különböző jelenésekről számoltak be a helyszínen.

A főként horvátok lakta kisváros mindössze 4300 lakossal rendelkezik, mégis óriási port kavart mindaz, ami itt történt. A katolikus egyház nem ismeri el, hogy természetfeletti történések helyszíne lenne, mi több, egyesek kijelentik: „Igazi hithű katolikusok nem hisznek Medjugorjében.”

A katolikus egyház már 1991 óta kategorikusan elhatárolódik ettől, és nem ismerik el a Mária-jelenéseket. XVI. Benedek pápa kijelentette azt is, hogy mindez csak kitaláció.

Mindennek ellenére több millió hívő és nem hívő ember is ellátogat a ma már zarándokhelyként ismert Szent Jakab-templomhoz, ahol rendszeresen tartanak imaórákat, és gyónásra is van lehetőség, méghozzá több nyelven is.

Hollandia legletaglózóbb „látványossága”

Kicsit vadabb vizekre evezünk, észak felé vesszük az irányt, Hágában járunk. A holland város (a parlament itt ülésezik, de mégsem főváros) gyakorlatilag már világvárosnak nevezhető, évente több millió turista megfordul itt, és mind remek élményekkel távoznak, a gyönyörű környezetnek és a gazdag kultúrának köszönhetően. Van azonban valami, ami kicsit sem nevezhető látványosságnak, hanem inkább egy arculcsapásnak, ami olyankor ér minek, amikor felébredünk a legszebb álmunkból.

Piroslámpás negyede egész sok nagyvárosnak van világszerte. Beszámolók alapján viszont a hágai valahogy felülmúlja az elképzeléseinket egy ilyen városrésszel kapcsolatban, és nem pozitív értelemben.

Piroslámpás negyednek egy város azon részét nevezzük, ahol a prostitúció és a szexkereskedelem egyéb típusai koncentrálódnak.

Valószínűleg még soha nem voltam ilyen lehangoló helyen. Csak kétszintes szürke épületek tömbje kék fényekkel és hölgyekkel az ablakokban, arctalan és szégyellős öltönyös idős férfiak, akik a piacot és a saját cipőjüket bámulják. Biztonsági kamerák mindenütt, nagy, ijesztő kidobóemberekkel. És mindezt belengi a magány és az emberi kétségbeesés nyomasztó szaga

– fogalmazta meg tapasztalatait igen prózaian egy turista. Hozzátette, az egyik legabszurdabb és legnehezebb élménye volt, amit Észak-Európában tett utazásai során tapaszasztalt.

Európa legpazarlóbb pisilő kisfiúja

Körutunkat Brüsszelben zárjuk, ahol a méltán népszerű pisilő kisfiú történetét vizsgáljuk meg.

Nagyjából öt évvel ezelőtt derült ki, hogy a pisilő kisfiú szobra, a közhiedelemmel ellentétben, nem esővizet pisil, hanem bizony friss, emberi fogyasztásra alkalmas vizet pazarol. Óriási port kavart ez, hiszen a városvezetésnek sem volt erről tudomása. Elmondásuk szerint úgy tudták, hogy egy saját, zárt vízvezetékrendszerrel rendelkezik a szobor, ami esővizet tartalmaz.

Miután kiderült az igazság, rövid időre beszüntették a kisfiú pisilését, és csak azután indították újra, miután létrehozták ezt a bizonyos zárt rendszert a szobor számára. Benoit Hellings, a város első embere ezután így fogalmazott:

Büszkén mondhatjuk, hogy 400 év óta először a Manneken Pis nem pisil ki friss ivóvizet. Az önkormányzatnak most az a szándéka, hogy az összes központi helyen lévő szökőkutat ellenőrizze, hogy elkerülje a hasonló pazarlást.

Az azóta eltelt években a kisfiú saját vízvezetékrendszere remekül működött, és a szobor továbbra is közkedvelt látványossága Brüsszelnek.

Nem hinnéd, de a reneszánsz korban is voltak influenszerek Európa-szerte. Itt olvashatsz róluk részletesebben.