A német főváros nyugati szélén álló, 80 méter magas mesterséges dombnak igencsak figyelemreméltó a története. Ez Berlin második legmagasabb pontja, amely egykor még csak domb sem volt, csak egy sík terület, amely a második világháború után kezdett el hasonlítani mai önmagára.
Romhalmaz a város szélén
Teufelsberg tulajdonképpen nem más, mint egy romhalmaz: ide hordták ugyanis a második világháborúban semmivé lett, 400 ezer épület maradványait. A domb tehát összedőlt építmények törmelékéből formálódott, amely tetején egy jól felszerelt lehallgató- és radarállomást épített fel az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) az 1960-as években.
Több tízmillió köbméter szemét az alapja
Ám nem ez volt az egyetlen épület, amelynek felépítésével itt próbálkoztak. A második világháború előtt már a Teufelsberg területére tervezték az egyetemi negyedet is, ahol az intézmény kórháza és a haditechnikai kar kapott volna helyet. A munkálatokba bele is vágtak a háború előtt két évvel, ám sosem készült el teljesen. Sőt, aztán a város 1945 tavaszán történt ostroma olyan csapásokat mért erre a területre is, hogy szinte felismerhetetlenné váltak az addig elkészült épületek.
Az egyetemet aztán egyszerűbb volt eltemetni, mint felrobbantani, így aztán annak az alapjaira halmozták a többi elpusztított épület törmelékeit is több évtizeden át.
A teherautók nap mint nap százával fordultak meg, hogy letegyék az épületmaradványokat, így szűk két évtized múlva már 10 millió köbméter hulladék gyűlt össze, amely még tovább duzzadt, több mint a duplájára. 1972-ben azonban lezárták a területet, feltöltötték földdel és homokkal, és az immár Berlin második legmagasabb pontjává avanzsált Teufelsberg területén egymillió facsemetét ültettek el, mi több,
sípályát építettek rá felvonóval, síugróval és szánkópályával.
Berlini titok: ezernél is több katona hallgatózott
De térjünk csak vissza arra a lehallgatóállomásra, amely azután létesült, hogy a NSA rájött, a terület kiválóan alkalmas arra, hogy az egész Kelet-Berlint szemmel – no és füllel – tartsa. Tökéletes volt a rálátás a szocialista országok légtereire és távközlési rendszereire, közben pedig még arra is fény derült, hogy a German-American Fesztiválra felállított óriáskerék is segít a jelek továbbításában, így hallhatóbb lett minden, aminek hallhatónak kellett lennie. Nem csoda, hogy az amerikai kémek megkérték az illetékeseket, hogy még hosszabb ideig hagyják pörögni a város különlegességét.
A kémbázist folyamatosan bővítették, a fejlesztésben odáig jutottak, hogy a kezdetben felszerelt óriási „tányérok” mellett már öt, 62 méter magas radartornyot is létesítettek a hegytetőn,
ám a lehallgatást még egy 120 méteres antennarendszerekkel ellátott „árbóc” is segítette.
Mivel a mesterséges hegy valójában Berlin brit szektorában volt, a britek és az amerikaiak együttműködtek kémkedéseikben, így a lehallgatóállomáson három műszakban úgy ezer amerikai és nagyjából 500 brit hírszerző dolgozott. Vannak, akik szerint az NSA menekülési útvonalként és rejtekhely gyanánt alagutakat épített a hegyen keresztül a náci katonai egyetem „gyomrába”, erre azonban nincs bizonyíték.
David Lynch is meg akarta vásárolni
Az állomást a berlini fal leomlása után otthagyták, és bár voltak tervek a komplexum kereskedelmi célú felélesztésére, végül nem került rá sor. A hidegháború vége és a szövetséges erők kivonulása után az egykori lehallgatóállomást 1999-ig légi forgalmi irányításra használták. 1996-ban a teufelsbergi telket eladták egy magánbefektetőnek, aki a tervek szerint
egy exkluzív lakóparkot, egy kémmúzeumot, valamint egy szállodát és egy konferencia-központot tervezett a területre.
A környezetvédők tömeges tiltakozása és a növekvő építési költségek miatt azonban ez a terv is meghiúsult, ahogyan a 2007-ben David Lynch amerikai filmrendezővel köttetendő üzlet is. A Twin Peaks megalkotója bár nagyon szerette volna megvásárolni a helyet, végül ebből sem lett semmi.
Még ott a hidegháború szelleme
Nem meglepő, hogy az épület mára teljesen lepusztult, de attól még igencsak izgalmas helyszín. Nemcsak azért, mert a buzgó graffitiseknek köszönhetően a Teufelsberg lett Európa legnagyobb utcai művészeti galériája, hanem azért is, mert máig ez Berlin egykor talán legismertebb titkos helye. Aki megfordul a területen, azt mondja, még ma is érezhető a hidegháború szelleme.
Ha szeretnél még barangolni elhagyatott helyeken, a figyelmedbe ajánljuk az elnéptelenedett turistaparadicsomról szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
