Zámbó Jimmy

Milyenek a visszajelzések a sorozattal kapcsolatban?

Nagyon megmozgatta széles körben az egész országot, mert mindenhonnan azt kaptam vissza, hogy téma a sorozat. Amikor elkezdtük, sejtettük, hogy érdekelni fogja az embereket, de én személy szerint nem gondoltam, hogy ennyire.

Mi az, ami igazán érdekelte az embereket ebben a sztoriban?

Ezt a korszakot nagyon sokan átélték, részesei voltak az eseményeknek, nagyon sok emlék megvan abból a korból, és a mai napig élnek a legendák is, például hogy öngyilkosság volt vagy nem. Ráadásul Jimmy egy olyan popkulturális ikon Magyarországon, mint például Maradona az argentinoknak. Egyfelől a trash-kultúra része, másrészt viszont már-már vallásos áhítat övezi a legfanatikusabb rajongói körében. Volt ebben a csávóban valami nagyon speciális. Az élettörténete pedig egy nagyon erős dráma. És ez a film nem csak Jimmyről szól. Ez egy jellegzetesen kelet-európai sors és közeg, ezért sok ismerős helyzettel, jelenséggel találkozunk Jimmy életén keresztül. És erős korrajz is a rendszerváltás előtti-utáni zűrzavaros Magyarországról.

Volt kapcsolatod Jimmy zenei világával a felkérés előtt?

Nem, bár egyszer voltam egy Jimmy-koncerten a BS-ben, mert az akkori zenekarom, a Neo ugyanannál a kiadónál volt, mint Jimmy, és Joós Pistinél, a kiadó igazgatójánál kuncsorogtunk jegyekért, hogy hadd menjünk el megnézni a Jimmyt viccből. Egészen bizarr élmény volt, jobban hasonlított valami szektagyűlésre, mint egy hagyományos koncertre. Döbbenetes sikere volt. De a film zenei stílusgyakorlatként is egészen különleges élménynek bizonyult. Igyekeztem nagy tisztelettel és odafigyeléssel a téma felé fordulni, senkinek nem volt célja paródiát készíteni.

Hogy kerültél a sorozat alkotói csapatába?

A főrendezővel, Kovács Dániel Richárddal már korábban beszélgettünk arról, hogy jó lenne együtt dolgozni. Amikor felmerült a Jimmy-film, akkor azt láttuk mindketten, hogy ez egy nagyon komplex feladat zenei szempontból is, és szerette volna Dani, hogy ez egy kézben legyen. Hiszen fel kellett dolgozni eredeti Jimmy-dalokat, írni kellett fiktív dalokat Jimmy vagy a korszak stílusában, illetve volt még maga a filmzene is, ami ettől a zenei világtól teljesen elüt.

Hogyan lehetne jellemezni Jimmy zenei világát, stílusát?

Szokták mondani, hogy operettország vagyunk, és Jimmy világa abszolút az operett hagyományaiból építkezik. Mindez keveredett persze a korszak divatos popirányzataival is, és egy olyan szövegvilággal, ami rengeteg embert eltalált. Akik hallgatták, mind azt gondolták, hogy az ő életüket énekli meg. A hangja pedig egészen különleges, egy érzelmes, érzékeny, csengő tenor. Született őstehetség volt mint énekes. Ha nem a budapesti éjszaka vendéglátós közegében szocializálódik, szerintem kiváló operaénekes lehetett volna belőle. És bár nagyon másfajta zenéket szerettem és csináltam mindig, el kell ismernem, hogy némelyik dala bitang jó, bár azokat többnyire más szerzők írták neki. A filmben Peter Šrámek lett Jimmy énekhangja, ami remek választás volt, ugyanis ő nemcsak utánozni tudja Jimmyt, hanem teljesen át is éli ezt a világot. Igazi rajongó, de emellett egy nagyszerű énekes és egy rendkívül szorgalmas munkakutya is. Amikor mindenki azt mondta, hogy Peter, ez így már tök jó, ő rendszerint azt válaszolta, hogy oké, azért csak fussunk neki még egyszer. Persze még azzal együtt is, hogy Peternek van gyakorlata a Jimmy-dalok éneklésében, akadtak olyan pontok, amikor fel kellett kötni a gatyát neki is. Jimmynek fantasztikus hangja volt, ez nem vita tárgya.

A fiktív dalok közül egyértelműen kiemelkedik a Jöjj velem.

Igen, ezzel indít az egész sorozat. Itt kell megragadni a nézőt, és berántani ebbe a világba. Többen nem értették, és szóvá is tették, hogy miért egy fiktív dallal kellett kezdeni a filmet. Nagyon egyszerű a magyarázat. Akkor, amikor a jelenetben Jimmy énekel, még nem volt lemeze, saját ismert dalát nem énekelhette. Viszont az sem vette volna ki jól magát, ha egy másik előadó slágerével indít egy Jimmy-film. Kitaláltuk, hogy legyen akkor ez egy elképzelt dal, ami lehet akár az ő dala vagy egy fiktív korabeli sláger, amit énekelt az éjszakában. Mivel nem dokumentumfilm, hanem játékfilm, vagyis fikció, megtehettük. És akkor elkezdtünk az ötlettel játszani, hogy a zene és a szöveg is hozza a korszak vendéglátós popzenéjének közhelyeit, de azért közben legyenek elrejtve utalások is, mintha ezzel Jimmy üzenne a túlvilágról. Nagyon érdekes volt, mert bár más zenei világból jövök, mégis körülbelül 5 perc alatt megírtam a dal zenéjét. Nem is gondolkodtam rajta, csak dudorásztam, és magától ment a kezem a zongorán. Valahogy benne vannak a magyar zenészek génjeiben ezek a dallam- és harmóniafordulatok tudattalanul. Ekkor megcsörren a telefonom. Császár Előd hívott, akivel anno együtt voltunk a Jimmy-koncerten, és kérdezte, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy dolgozom a Jimmy-film egyik fiktív dalán, meg is született nagyon gyorsan, hibátlan lett. Jó, de mi a szöveg? Mondtam, hogy az még nincs. Amikor ezt megtudta, ellentmondást nem tűrve kijelentette, hogy úristen, akkor ezt csakis ő írhatja. Azonnal átküldtem neki a zenét.

Azt ne mondd, hogy ő is 10 perc alatt megírta.

Nem is, mert három perc alatt. Ahogy hallgatta, úgy jöttek a szavak, pillanatok alatt elkészült, magunk se értettük. De ezt eredetileg csak egy gegnek szántuk. Aztán a forgatáson az történt, hogy a stábból többen ismerni vélték: „ez nagy Jimmy-sláger volt”. És krónikus dallamtapadást okozott, kérték, hogy küldjem már át nekik, nem megy ki a fejükből. És amikor elindult a sorozat, a közönség körében is komoly nyomozás indult, hogy hol található a dal eredetije, persze senki nem találta. Mert azt nem kommunikálta az RTL, hogy nem minden dal eredeti Jimmy-dal. Végül úgy döntött a lemezkiadó, hogy megjelentetik, és forgatnak rá klipet is, mert nagyon működik. Azóta átlépte már a milliós megtekintést, és rettenetesen sok lagzis feldolgozását láttam már a YouTube-on. Röhögtem is nagyon, jövök egyfajta dark, kvázi alternatív zenei világból, és kiderül, hogy nem is abban vagyok tehetséges?!

A főcímzenénél mi volt a koncepció?

Az kérdés volt a munka kezdetekor, hogy egyáltalán legye-e főcím, mert sokan csak átnyomják, de közben ad egyfajta erős hangulatot, löketet a sorozatnak. Végül úgy döntöttünk, hogy lesz, és bedobtam, hogy bírnám, ha James Bond-os lenne a főcím, ahol megjelennek a főhős relikviái, az aranylemezek, a Mercedes, a pisztoly, a nők. Dani, a rendező mondta, hogy csavarna még ezen egyet, mert neki eszébe jutnak a halott orosz maffiózók döbbenetes márvány síremlékei is erről a hangulatról. Volt aztán többféle ötlet is, de végül ez az irány nyert. Így lett a főcímzene egy James Bond-film és valamiféle orosz trap keveréke, ami aláfesti a neonnal súlyosbított Jimmy-ikonokat. Szerintem eléggé összeállt.

Ebben a sokrétű feladatban voltak segítőid a zenei munkálatok során?

Többen is, zenészek, énekesek, szövegírók egyaránt. A fiktív dalok közt egy nagyon fontos szerzőpáros Csicsák Norbert (zene) és Joós István (szöveg), aki nem mellesleg Jimmy egyik legfontosabb „felfedezője” is, aki kiemelte az éjszakából, és kiadta a lemezeit. Amúgy benne fogalmazódott meg először egy Jimmy életéről szóló film ötlete is még sok-sok évvel ezelőtt is. Több remek daluk szerepel a filmben. Az ORI-vizsgás jelenetben szereplő két fiktív dalomnak pedig Zsédenyi Adrienn írta a szövegét, és meglehetősen jól szórakoztunk. Peter Šrámek mellett megemlíteném Weisz Viktort is, aki Lui énekhangját kölcsönözte fantasztikusan. A Casanova bár zenekarában résztvevő zenészek is csodálatosak voltak. A dalok mellett a sorozat kísérőzenéje viszont teljesen más zenei világ. Nagyon sokrétű a film, néha dráma, néha krimi, már-már olyan, mintha David Lynch rendezte volna. Az, hogy ennyire eklektikus az egész, és a zenei stílusok egymásnak feszülnek, szerintem jót tesz az egész produkciónak. Nem negédes slágerek szólnak végig, hanem nagyon különböző, a nézőben feszültséget generáló zenék.

Az eddigi filmes munkáid sorában hol helyezkedik el A király?

Nagyon régóta szerettem volna sorozathoz zenét írni. Sorozaton még nem dolgoztam. Az első filmzeném a Kontroll volt még a Neo tagjaként, aztán jött több mozi is, a Veszettek, a Kojot, a Blokád, a Nyitva vagy A martfűi rém. Utóbbi Ugyanakkor mindig bennem volt, hogy sorozaton szeretnék dolgozni. Mert ott sokkal hosszabban lehet építeni valamit, és van idő kibontani. Aztán 2022-ben egyszerre két sorozaton is dolgozhattam, A király jött ki előbb, és majd tavasztól lesz látható a Cella. Eléggé megterhelő volt, mennyiségileg nagyon sok zenét kellett csinálni, a határidők rövidek voltak, ráadásulegy tízrészes sorozat esetében ez tíz határidőt jelent. De ennek van egy nagy előnye is, nem kezd piszmogni és elveszni a részletekben az ember, hanem a legfontosabb dolgokra fókuszál.

Ezek szerint jól sikerült az első közeli találkozás a sorozatok világával.

Igen, pedig nekem sok bajom volt eddig a magyar sorozatokkal, mert nem bevállalósak, „senkit se bántsunk” típusúak, vizuálisan szegényesek, ráadásul nekem a humort sem a mindig részeg falusi rendőr jelenti. Szeretem, ha egy sorozatban van pimaszság, vagányság, és úgy mer egy témához nyúlni, hogy nincs meg benne ez a „senkinek se fájjon” attitűd. Nyilván minden sorozatnak vannak hibái, de az nagyon tetszett a Jimmy-sorozatban, hogy megvolt benne ez a pimasz hozzáállás. Az például tiszta Tarantino-jelenet a legutolsó részben, amikor a műtősfiú és a családja vacsorázik, a falra ráközelít a kamera, és ott van bekeretezve Jimmy haja. Ilyen sorozatokat van kedvem csinálni. Olyan szempontból ez biztató a műfajra nézve Magyarországon, hogy valakik be merték vállalni, és sikeres lett.

A 2023-as évre milyen terveid vannak?

Most fejeztem be egy Memento Mori című, a váci múmiák történetét feldolgozó játékfilm zenéjét, de idén foglalkozom majd nem filmes munkákkal is. Lesz például Zséda-nagykoncert az új dalok mellett, illetve régi kollégákkal is dolgozom, lesz a TNT-vel Aréna-koncert, az ilyen alkalmakkor zenei rendező szoktam lenni. Illetve koncertezem majd a nyáron Mitsoura nevű, world music zenekarommal is. De a nagy tervem, hogy a filmzenéim közül kiválogatom, hogy mi az, ami a film nélkül is működik, és ezt valamilyen különleges alkalommal színpadra állítom. Nem biztos, hogy idén, de ezekből szeretnék majd egyszer egy szerzői estet.