Bármennyire is egyértelmű ma, hogy vérfarkas nevű lény nem létezik, egykor nagyon is hittek benne az emberek. Ez elég nehéz helyzetbe hozta azokat, akiket azzal gyanúsítottak meg, hogy titokban vérfarkasok. Az elképzelt lényeket mágia és félelem lengte körbe – talán senkit sem fog meglepni, hogy a boszorkányperek mellett a vérfarkaspereknek is ártatlanok estek áldozatul…
A vérfarkasok bűnlajstroma hosszú volt
A mitologikus lény már a görög kor óta a közbeszéd része volt, de csak az 1400-as években lett kifejezetten negatív a renoméja. A vérfarkasokat gyanúsították a középkorban, ha a túl sok állat hullott el, ha egy környéken komoly viszályok uralkodtak a szomszédok közt, vagy bármilyen olyan esetben, amikor ez kényelmesnek tűnt.
A bűnbakkeresés ezen egyszerű módjában általában azok húzták a rövidebbet, akiknek élete egyébként is távol állt attól, hogy könnyűnek nevezhessék
– a mentális betegségben szenvedők mellett a szegények és a társadalom perifériáján élők találhatták magukat könnyűszerrel e vádak közepette.
Természetesen a katolikus egyház is beleszólt a vérfarkasok ügyébe – ebben az időszakban számítottak olyan tekintélynek, hogy az összes jelentős kérdésben állást foglaltak, és azzal gyakorlatilag élet-halál uraivá váltak.
A vérfarkasok rosszak, mert pogányok
– szólt a verdikt az 1400-as években. Innentől kezdve pedig biztos volt, hogy akit egy bíróság vérfarkasnak kiált ki, az semmi jóra nem számíthat.
A 16–17. században aztán – ami a boszorkányperek miatt már amúgy sem volt könnyű időszak azok számára, akiket gyanúba fogtak – egyenesen azt jelentették ki, hogy a vérfarkasok a sátán szövetségesei, ezzel a boszorkányokkal egy szintre kerültek, s kikövezett volt az útjuk a halálos ítélet felé. (Kivéve, ha olyan agyafúrtak voltak, mint Kaltenbruni Thiess, aki elismerte, hogy vérfarkas, de azt állította, nem cimborál a sátánnal, hanem azért megy az alvilágba, hogy az emberekért harcoljon isten kutyájaként – meg is úszta egy egyszerű vesszőzéssel.)
Kínnal vallatták őket
Sajnos nem minden gyanúba kevert embernek volt ennyire élénk a fantáziája. Az első vérfarkasperrel kapcsolatos feljegyzések 1521-ből származnak Franciaországból: míg a boszorkányok közt inkább nőket vádoltak meg, addig a vérfarkasgyanú főként férfiakra vetült. Polignyben egy vándort támadott meg egy farkas, aki üldözni kezdte az állatot, majd rábukkant Michel Verdunre, akiről csepegett a vér.
A férfi furcsamód amellett, hogy bevallotta, vérfarkas, két társát is megnevezte. Pierre Bourget és Philibert Montot volt a két áldozat.
A férfiak eltérő vallomásokat tettek azzal kapcsolatosan, hogy melyikükből hogyan lett vérfarkas – Verdun szerint egy fekete ruhás férfi tette őt vérfarkassá, Bourget úgy nyilatkozott, hogy Verduntől kapott egy olajat, melynek ilyen hatása volt. Azt is hozzátette, hogy társa arra szólította fel, tagadja meg a keresztséget. Montot hallgatott, de ennek ellenére pontosan ugyanarra a sorsra jutott, mint két társa – kivégezték. 1651-ben egy észt perben egy Hans nevű fiú vallotta azt, hogy egy fekete ruhás férfi harapásától vált vérfarkassá – vele sem tettek kivételt. Az egyébként ártatlan emberek vallomásaira látszólag nincsen semmilyen racionális magyarázat, de
ha számításba vesszük azt is, hogy sokszor azokat illették ezekkel a vádakkal, akik elméje nem volt ép, könnyebben érthető, miért álltak elő fura sztorikkal a tagadás helyett.
Az, hogy sokukat kínzással vallatták, szintén komoly szerepet játszott a beismerő vallomások megszületésében.
Megvolt az oka, hogy miért keresték mindenkiben a vérfarkast
Az is előfordult ugyanakkor, hogy valós bűncselekmények kapcsán azok elkövetőit – vagy olyanokat, akik gyanússá váltak – vádoltak meg azzal, hogy vérfarkasok.
Sokszor beszédes helyzetben, bizonyítékok mellett bukkantak az érintettekre, véres tettek helyszínein: a legismertebb ilyen vérfarkas Peter Stubbe volt.
Mai fogalmaink szerint a kerékbe tört férfit biztosan nem mitologikus lénynek, hanem kannibálnak és vérfertőzőnek neveznénk.
Rejtélyesnek tűnhet, hogy miért kötöttek össze bűntetteket kitalált lényekkel, de van mögötte magyarázat is. A veszettség megjelenése lehet az egyik magyarázat, illetve az is előfordulhatott, hogy penészes ételekből fogyasztó emberek kerültek pszichotikus állapotba, és akkori furcsa viselkedésüket igyekeztek megmagyarázni azzal, hogy vérfarkasról van szó. És persze az is megtörténhet, hogy pszichotikus hatású szer fogyasztását követően viselkedtek furcsán azok, akikre a vérfarkas bélyeget rásütötték. Karintiában és Stíriában egészen az 1700-as évek elejéig tartottak a vérfarkasperek, majd az 1800-as években leáldozott ezek kora: a pontos ok nem ismert.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
