A Városliget belsejében van egy egyszerű, Fuit feliratú sírkő, melynek odakerüléséről sokáig sokféle verzió keringett. Az ötvenes években úgy tudták, hogy egy szerelmi csalódás öngyilkosának maradványait őrzi ez az egyszerű síremlék, de hogy ez egy magyar főúr vagy egy elkeseredett költő nyughelye, arról senki nem tudott pontos információval szolgálni. Csak a legendák terjedtek, miközben a valóság jellemzően sokkal profánabb volt.
Ki nyugszik a sír alatt?
A sír lakója ugyanis a toporczi születésű, Horváth Jakab nevű pesti ügyvéd, Grassalkovich herceg jószágigazgatója, egy „bölcselkedésre hajlandó, kissé különcz, de egyébként tekintélyes és köztiszteletben álló pesti polgár”.
Horváth Jakab 1809. augusztusban hunyt el, végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városának oly kikötéssel, hogy a Városliget, akkor Ökördűlő, majd Batthyány erdő néven ismert terület belsejében temettesse el, és sírhelyét Fuit feliratú sírkővel jelölje meg.
Ma is meglevő jegyzékek szerint a sírhelyet téglával falazták ki, a kőművesmester 190 forintot kapott munkájáért. A sírkövet Okenfusz János 150 forintért készítette, így a 700 forintból még fennmaradt összeg a városi pénztárba került. Azóta, vagyis több mint kétszáz éve békésen porladozik az örök vidámság helyén a Fuit lakója.
Különc ügyvéd
Nem volt átlagos ember Horvát Jakab, bár életpályájáról sok különöset nem tudtunk meg. Ügyvédként jó életet tudott magának biztosítani, irodájában harmincan dolgoztak. Vagyonos ember volt, aki megvetette a földi hívságokat, házasodásra sem adta a fejét. Minden idejét a könyvtárában töltötte, a környezete különcnek tartotta ezek miatt. Tükröt nem tartott lakásában, divatos ruhákat nem hordott, templomba sem járt.
Halála után minden vagyonát jótékony célokra hagyta, egyetlen kérése Pest város tanácsához szólt, sírhelye ügyében. Egy csöndes kertben szeretett volna örök nyugalomra lelni, a szerény vagy filozofikus Fuit feliratú sírkő alatt. A tanács a zuglói Hermina-kápolna környékén keresett neki parcellát, ami akkor a kívánságának megfelelően egy eldugott, mocsaras, nádas terület volt.
Arany versben emlékezett meg a sírkőről
Arany János omnibuszon gyakran utazott együtt a Ligetbe Deák Ferenccel. Ének a pesti Ligetről című, 1877-es költeménye színes leírását adja a Városligetnek. Soraiból kitűnik, hogy alaposan ismerte az itt zajló életet, zárósoraiban pedig a sírkövet is megemlítette:
El is megyek tán nem sokára,
Hírnév, dicsőség nem maraszt,
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Itt is megtanultam azt.
Nyerd bár világi életedben
Ég és föld minden koszorúit:
Neved csak az, mit e ligetben
Egy sírkő rád olvas: Fuit.
A fuit szó jelentése
1928-ban a főváros rendbe hozatta a síremléket, és a fuit szó történetének rövid magyarázó szövegét rávésette a vörös márvány sírkőre. Évtizedeken keresztül a Városliget gondozói azt sem sejtették, hogy a sírkőhöz sírbolt is tartozik, de 1955-ben cserjeültetés közben a segédmunkások véletlenül feltárták a sírüreget, és az omladozó koporsó a felszínről láthatóvá vált.
1995-ben a Herminamező Polgári Köre a sírkamrát helyrehozatta, újrafaragtatták a sérült sírkövet, és a Főkert védőkerítéssel is körbevette az emlékhelyet. Azóta hagyomány, hogy a Városliget szomszédságában és érdekében tevékenykedő civil szervezetek (Budapesti Városvédő Egyesület, Herminamező Polgári Köre és a Liget Köztársaság) húsvét vasárnapján a koszorúzással egybekötött emlékezést követően itt nyitják meg a ligeti szezont.
Ami pedig még mindig nem derült ki írásunkból, az a fuit szó jelentése. Ez a latin szó egyszerűen csak annyit jelent: volt.
Forrás: Buza Péter: Fuit – Egy sír regénye
Borítókép: Wikimedia Commons / Dr. Varga József
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
