Lisszabon ma is Európa egyik legnépszerűbb városa, de a 18. század derekán a nagy földrajzi felfedezéseknek hála nemcsak az egyik legnépszerűbb, de az egyik legnépesebb és legvirágzóbb fővárosa is volt az öreg kontinensnek. 1755. november 1., Mindenszentek ünnepe sorsfordító események sorozatával rázta meg a tündöklően prosperáló óceánparti gyöngyszemet és népes lakosságát.
A város vallásos lakossága épp a templomokba tartott
A reggeli órákban, ahogy ébredezett a város, szép sorban mindenki a templomok felé vette az irányt, hogy az ünnep alkalmával hálát adhasson, fohászkodjon az Istenhez és méltó módon emlékezhessen halott szeretteire. Így aztán a legtöbb embert, a szép, napsütéses tiszta idő ellenére éppen fedett helyen, súlyos kőépületek belsejében vagy felvonuló, feltorlódott tömegben érte az első csapás, a bődületes erejű földrengés. A fejekre hulló, szentképekkel ékesített vakolat és fojtó porfelhő elől a szabadba menekülni próbáló emberek egymást taposva igyekeztek a szabad ég alá érni, de a gomolygó füst ott sem hagyta őket tiszta levegőhöz jutni. Perceken át remegett a talaj a lábuk alatt, vagy éppen nyílt meg több méter széles, hosszú repedésekbe szippantva, amit vagy akit éppen útjában talált.
A túlélők egy része a város óceánpartján akart levegőhöz jutni
Nem tűnt elsőre rossz elgondolásnak az összedőlt épületek porfelhői, a zsúfolt sikátorok tömegei és a kövek pusztító zuhataga elől a vízpart és a hajók felé menekülni, főleg, mivel nem sejthették, hogy a földrengés nem egymagában lesújtó jelenség, hanem általában szökőárral is járó csapások sorozata. Így történt ez 1755 novemberében, Lisszabonban is. Szűk háromnegyed órával a tragédia első felvonása után jött a következő csapás: 5-6 méter magas hullámokkal, óriási vízfalakkal előretoluló szökőár rontott a város óceánparti központjára és kikötői részeire. De ennél sokkal messzebb is visszafordíthatatlan károkat, maradandó nyomokat hagyott a cunami, melyet nem csak az 1500 km-re fekvő, de portugál fennhatóságú Azori-szigeteken, de még a Karib-térségben is éreztek, ahogy északabbra is, egészen a finn partokig.
Ez az elem már igazán nem hiányzott: a tűzvész is pusztítani kezdett
És még így is hiába áztatta a város egy részét az elemi erővel kitóduló, majd vissza is húzódó óceánvíz, a rengés alatt felboruló gyertyák, eldőlt fáklyák, a felkapott forró szél, a mindenhová boruló, száraz fabútorok, háztetőgerendák, de még a halottak ruhái is olyan hamar lángra kaptak, hogy a tűz sokáig megfékezhetetlennek bizonyult. Egészen egy hétig borította láng a kor egyik legfényesebb és leggazdagabb metropoliszát, mely ezt követően már sosem lett ugyanaz, mint a katasztrófasorozat előtt. A mór hatású, gótikus és reneszánsz épületek, ha a rengést és a víztömeget valamilyen csoda folytán meg is úszták, a tűz erejének már biztosan nem tudtak ellenszegülni, így a város épületeinek mintegy 85%-a teljesen megsemmisült.
Beláthatatlan károk: a város romba dőlése romba döntötte a nemzet nagyságát is
A sok tízezer, egyes becslések szerint akár 100 000-re is tehető halott, a város közel kilencven százalékának pusztulása messze nem írják le az összes kárt, amit a természet többszörösen lesújtó ereje okozott az egész portugál nemzetnek. Az 1600-as évekre már javakban és hatalomban dúskáló módos főváros egy nagy gépezetet irányító rendszer feje lett, de a termézet ereje nem válogat. Illetve Isten ítélete, a tragikus eseményeket az egyház ugyanis isteni büntetésként festette le. Bármelyikben is hiszünk, az biztos, hogy míg a nemzet azon ügyködött, hogy a csapásokból talpra álljon, szétforgácsolta mind fizikai, mind financiális, mind szellemi erejét. Mindenkit megviseltek a történtek, s még Voltaire, Rousseau és Kant sem ment el az események mellett szó nélkül, melyek nyomán az uralkodó I. József gyakorlatilag klausztrofóbiássá lett, egészsége megromlott. Így helyette érdemben hadügy- és külügyminisztere, Sebastiao José de Carvalho e Melo, a későbbi Marques de Pombal, azaz Pombal márki vitte az ország ügyeit.
Miközben megbízásukra Manuel da Maia egymásra merőleges utcákkal, azonos méretű háztömbökkel, és többek között londoni mintára, széles sugárutakkal, tágas közterekkel és rengésbiztos épületekkel tervezte meg az újjáépülő várost, a rivális (nagy)hatalmak nem tétlenkedtek. Ügyesen érvényesítették érdekeiket a rekonstrukció kínjaival elfoglalt Portugáliával szemben, s szép lassan megfosztották gyarmati nagyhatalmi pozíciójától. Ezalatt az eddig jómódhoz és biztonsághoz szokott népnek nemcsak a romokból feltámadás nehézségeivel, és a komoly presztízsveszteséggel, hanem a növekvő bűnözéssel és gyakran kegyetlenül szigorú politikai vezetéssel is szembe kellett immár néznie.
Új világ Lisszabon városában
A káoszban kiszabadult rabok és a nincstelenné váló emberek nem válogattak a módszerekben a túlélés érdekében, így rendet csak vas szigorral, erős megtorlásokkal és sokszor véres kézzel lehetett tenni közöttük. Ennek hálátlan feladatát, sok más egyéb teendő és felelősségkör mellett Pombal márki ügyesen viselte. Miközben mindennapossá váltak a rend megteremtése érdekében történő kivégzések, sikeresen vezette be felvilágoult reformjait, és letette a szeizmológia tudományának alapjait is. A korábbi, új kontinensen lévő gyarmatok pedig, szép egymásutánban néhány évtizeden belül sorra függetlenedtek korábbi anyaországuktól.
Ha érdekel Amerika felfedezése és annak megítélése több nézőpontból is, ezt a korábbi cikkünket se hagyd ki.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
