Amikor olvasóinkat az ügyfélszolgálatos élményeikről kérdeztük, a legnagyobb meglepetésünkre nemcsak az ügyfelek, hanem maguk a céget képviselő munkatársak is mesélni kezdtek. Nem is akármilyen történeteket! Vicces sztorikból most sem lesz hiány, lássuk is, mit mond az egyik oldal, és mit a másik!
Amikor mindenki sikított
Az egykor egy mobilszolgáltató ügyfélszolgálatosaként dolgozó Krisztina sok kedvenc sztorija közül az egyik, amikor egy idős bácsi a tévé távirányítójával állított be hozzájuk, kérve, hogy javítsák meg a telefonját, mert az nem működik.
Krisztina egy másik vicces története szintén e helyhez kötődik.
„Ültünk az üzletben a vasárnap délutáni nihilben, ahol már órák óta nem volt ügyfél. Mindenki szöszölt a papírjaival, az adminnal, én a pult mögé bebújva selejteztem a fiókból a cuccokat. Halálra rémültem, amikor felálltam a guggolásból, mert egy ügyfél tök csendben már rég a pultnál állt felettem. Annyira megijedtem, hogy egy hatalmasat sikítottam, ettől viszont szegény ügyfél is annyira megijedt, hogy ő is sikított egyet.”
„Az áramba bedugtuk”
Krisztina távirányítós sztorija bár egyedi a maga nemében, egy kicsit hasonló Diánával is megtörtént. Pontosabban a testvérével, aki egy áruházlánc ügyfélszolgálatán dolgozott. Hozzá egy idős házaspár vitt vissza egy nyomtatót azzal, hogy nem működik.
Az ügyfélszolgálaton gyorsan összeszerelték, minden kábelt behelyeztek a nyomtatóba, működött. Még egy fél órát nézegették, mi lehet a baj, még az üzletvezetőt is hívták, de ő sem jött rá.
Ezután megkérdezték a házaspárt arról, hogy biztosan minden kábelt bedugtak-e a készülékbe. A bácsi válasza sokakat meglepett:
„Az áramba igen, de olyan nincs otthon” – majd a számítógépre mutatott.
Telefonos lánykérés
Anikó is ügyfélszolgálatosként mesélte el, hogy egy műszak alatt többször kellett felmennie a „műhódra”, hogy megbütykölje a tévéadást, és megszámolni sem tudja, hányszor kérték meg a kezét.
És ha már a lánykéréseknél tartunk… Zsuzsa egy csomagküldő szolgálatnál dolgozott, amikor egy nő – háttérben a férjjel – idegesen felhívta.
„Érezhetően az utolsó idegszálai tartották vissza attól, hogy üvöltsön. Meg volt róla győződve, hogy neki van igaza, a cég meg béna, és én csak lógatom a lábam meg kávézgatok. Türelmesen elmagyaráztam neki, mit rontottak el, végül lépésről lépésre sikerült meglátniuk a problémát. Itt már érezhetően nagyon megkönnyebbült a nő, nevetett magukon, ahogyan a háttérben a férfi is. Aztán a címkenyomtatási problémájukat is megoldottam, a feleség örömujjongott, a férj pedig a háttérből beleszólt a kagylóba:
»Hi there, are you married?«”
Felháborodott kérdés a bankból
Ibolya egy ügyfélszolgálatos kollégája történetét osztotta meg velünk, amin a munkatársaival már több mint tíz éve nevetnek.
„– Jó napot kívánok, XY vagyok Galambokról (Zala megyei település – a szerk.) szeretnék érdeklődni!
– Milyen galambokról? Ön egy bankot hívott, hölgyem!”
A szám ugyanaz, csak a probléma más
Andi sztorija nem teljesen ügyfélszolgálatos, de vétek lenne kihagyni a sorból.
„Az előző munkahelyemen a belső számom egy olyan mellék volt, ami egy mobilszolgáltató egyik központi hívószáma is. Igen ám, de ha valakinek céges mobiltelefonja volt, akkor a négyjegyű gyorshívók a belső mellékeket tárcsázták, így hetente legalább egyszer el kellett magyaráznom, hogy nem, én nem a cég ügyfélszolgálatosa vagyok, hanem egy cégnél dolgozom, és sajnos nem tudok segíteni.”
Kinyomtam a saját ügyfelemet
Noha az ügyfélszolgálatosokról valamennyien azt gondoljuk, hogy mindig a helyzet magaslatán állnak, azt pont egy banki ügyintéző, Bíborka mesélte el, hogy azért mégsem minden pillanatban.
Head-set nélküli, sima kagylós hívás, sokára vette fel az ügyfél. Matattam valamit közben, amikor beleszólt, kiesett a kezemből a kagyló, rá a billentyűzetre, onnan az asztalra pattant, aztán a földre.
Bíborka a mai napig sem tudja elképzelni, mit hallhatott az ügyfél, de azt biztosan, hogy a körülötte ülők mind nevettek rajta. Történetmesélőnknek így nem volt más választása, mint e zajos történések után szó nélkül kinyomni a hívást, és komótosan kimászni az asztal alól, kezében a telefonkagylóval.
Tele száj és segélyhívás
No de hogy engedjünk teret az ügyféloldalról érkező sztoriknak, Judit gyorsan el is mesélte a sajátját.
Sokáig csörgettem, közben ebédeltem, gondoltam, úgysem veszik fel. Óriási falat volt a számban, amikor bejelentkezett a hölgy. Annyit tudtam kinyögni, hogy egy pillanat, tele van a szám.
Szerencsére a vonal másik végén lévő ügyfélszolgálatos annyira mókásnak találta a helyzetet, hogy ügyintézés előtt együtt kacagták ki magukat.
Mónika is a mai napig nevet, ha eszébe jut, hogyan tréfálta meg a tárcsázott felet, noha a hívását ő korántsem szánta viccnek.
A sztorija az élete első mobiltelefonjának megvásárlása utáni időszakhoz kötődik. Készülékén, mint meséli, se kép, se hang nem volt, azt hitte, elromlott, csak annyit látott rajta, hogy segélyhívás.
Gondoltam, felhívom, biztos a szerviz, majd megmondják, mi a baj. Csörgetem, majd felveszi a rendőrkapitányság ügyeletese… Hát mit ne mondjak, jót röhögtünk a diszpécserrel!
Diszkréten megszakadt vonal
Gábor a bátyja történetét osztotta meg velünk, akit nyaralási szokásainak felmérése miatt hívtak.
„A tesóm (éppen ráért):
»Na ide tessék hallgatni! Nekünk van egy kék Trabantunk. A bal első néha leenged…«
Miután körülbelül húsz percig nem tudott kérdés elhangzani a felmérő részéről, diszkréten megszakadt a vonal.”
Kalandok az okmányirodában
Szilvia az egyik legemlékezetesebb „ügyfélszolgálatos sztoriját” a kislányával élte át egy okmányirodában, amikor útlevelet kellett csináltatnia az akkor két hónapos gyerekének.
„Egy rendőrcsizma kedvességű, ötvenes fószer készítette a fotót. Tíz percet szerencsétlenkedett, mire be tudta állítani a rendszert, de addigra már picit elfogyott a gyermek türelme. Meg az enyém is. A hapsi ekkor idegesen rám szólt:
Mondja már meg neki, hogy ne pislogjon, és nézzen ide!”
Ilyen az, amikor egy kismama ügyet intéz
Ahogyan Szilvia sztoriját, úgy Ildikó tüneményes történetét is valamennyien átérezzük mi, anyák.
„Hét-nyolc hónapos terhes lehettem, amikor kábeltévé-szolgáltatónál akartam elintézni valamit. Az ügyintéző válasza az volt, hogy nem lehetséges. Miután bennem már ugyancsak tomboltak a hormonok, egyszerűen elsírtam magam” – mesélte, aztán halkan azt is bevallotta, hogy nem is kicsit.
Hangosan zokogni kezdtem, pedig esküszöm, nem akartam. Szegény ügyintéző srác a föld alá akart süllyedni zavarában, főleg mert egy váróteremnyi ember nézte megvetően, hogy milyen durván megbánthatta szegény kismamát.
Ildikó története sajnos nem lett happy end, mert anyaság ide vagy oda, az ügyintézése bizony nem járt sikerrel.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
