Így BKV-ztunk a szocializmusban – Galéria

fortepan 94831
Olvasási idő kb. 4 perc

A tömegközlekedés infrastruktúrája mellett a járművek maguk is egészen eltértek azoktól, amelyekre ma nap mint nap felülünk.

A budapesti közlekedésnek már azelőtt kulcsfontosságú volt a szerepe, hogy mostani rangjára lépett volna a település, fővárosként: az ókor óta jelentős forgalmi csomópont. Réven, csónakkal, gőzhajóval juttatták el kezdetben a portékákat és az embereket a Duna egyik partjáról a másikra, a 19. században aztán megindult a tömegközlekedés is. 

Így alakult ki a fővárosi tömegközlekedés

Igaz, hogy Párizs után nagyjából 170 év késéssel, de 1832-ben elindult az omnibusz-közlekedés Budapesten, melyet 1866-ban a lóvasút követett. Ez volt az első olyan közlekedési mód, amely már nagy tömegben és viszonylag rendszeresen tudott embereket eljuttatni az egyre kiterjedtebb város egyik pontjáról a másikra. 

Időközben megépült a Lánchíd is, új csomóponttal bővítve a várost – jelentősége még nagyobbat nőtt akkor, amikor az alagutat is megnyitották. 

A mai Clark Ádám téren volt két lóvasút végállomása is, hamarosan igény támadt a Vár közvetlen elérésére is, amire a sikló nyújtott megoldást.

Máig egyedi nevezetessége ez a fővárosnak.

Kattints a fenti képre, és nyílik a galéria, a megtekintése után olvasd tovább cikkünket lentebb!

1874-ben aztán a fogaskerekű is elindult – harmadik ilyen vasútként Európában. A századfordulóhoz közelítve gőzüzemű HÉV-eket is forgalomba állítottak, 1889-ben pedig már villamosok is rótták a főváros utcáit.

Ez az innováció megszüntette a lóvasutakat, hamarosan egyeduralkodó tömegközlekedési móddá vált.

1896-ban csatlakozott hozzá a földalatti, azonban az első buszokra még jó darabig, 1915-ig várni kellett. 

Majd a BKV is létrejött

A BKV alapításának éve 1968: ezt megelőzően széttagolva, külön vállalatokhoz csatolva működtették az egyes vonalakat. Ekkor szüntették meg a kalauzok szolgálatát a vonalakon, majd a hetvenes években dinamikusan kezdték el fejleszteni a meglevő hálózatot, az agglomeráció lakosaira is gondolva. A végeredmény mára egy villamos-, busz-, troli- és metróvonalakkal sűrűn beszőtt város, melyben a fogas, a sikló és a libegő olyan egyedi közlekedési lehetőségeket is biztosít, amelyek élménnyé teszik az utazást.

A gépjárműpark folyamatos modernizálásának eredményeként ma már ritkán ülünk olyan járműveken, melyek a szocializmus idejében is zakatoltak a síneken vagy robogtak az utakon:

talán a metrómegállók őrizték a legtovább ennek a letűnt kornak a hangulatát, ám mára ezek is megújult külsővel várnak.

Sokan emlékezhetünk azonban arra, amikor még mindez másképp volt, a földalatti a felszínen haladt a Városligetben, a buszok kékje is egészen eltért a maitól, és a trolibuszok ajtózárásának hangjától úgy éreztük, megsüketülünk. Ennek a régi kornak állít emléket mai galériánk.

Ha szívesen nézegetnél hasonló képeket, ajánljuk a Malév-nosztalgia ihlette és a vonatozást bemutató galériáinkat is!

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?

Érdekességek