titokzatos sorozatgyilkos

Egymás után tűntek el az afroamerikai kamasz lányok

1971. április 25-e estéjén nővére öt dollárt nyomott a Washingtonban élő, 13 éves Carol Sprinks kezébe, és megkérte, hozzon mirelit vacsorát a négysaroknyira található szupermarketből; a lány teljesítette a rábízott feladatot, azonban útban hazafelé rejtélyesen nyoma veszett. A rendőrség hat nappal később találta meg az afroamerikai lány holttestét egy közeli országút mellett: a halottkém jelentése szerint Carolt gyilkosa megerőszakolta, majd megfojtotta, a halál azonban csak napokkal az elrablás után következett be. A holttest felöltöztetve hevert az autópálya menti füves részen, de hiányzott a cipője.

Az eset sokkolta az amerikai főváros lakóit, a rémület azonban még nagyobb lett, amikor két hónappal később a hatóságok egy névtelen bejelentő hívására reagálva egy újabb fekete lány, a 16 éves Darlenia Johnson holttestére bukkantak ugyanazon a helyen. A tetem – melyről szintén hiányzott a cipő – túlságosan oszlásnak indult már ahhoz, hogy a nemi erőszak jelei kimutathatóak legyenek rajta, a fojtogatás azonban egyértelműen bizonyítható volt. Alig egy héttel később nyoma veszett egy tízéves színes bőrű lánynak, Brenda Crockettnek, akit édesanyja kenyérért és kutyaeledelért küldött a közeli kisboltba, de sohasem tért haza.

Egy órával a lány eltűnése után megcsörrent a telefon a Crockett család otthonában: Brenda húga, a hétéves Bertha vette fel a készüléket, és legnagyobb meglepetésére az eltűnt lány hangját hallotta a kagylóban. Brenda azt mondta a testvérének, Virginiában van, ahová egy fehér férfi vitte, de elrablója már hívott egy taxit, mellyel hazamehet. Fél órával később az eltűnt lány ismét telefonált, azt kérdezte, „anyukám látott engem?”, majd többet nem jelentkezett, másnap a rendőrök megtalálták felöltöztetett, cipő nélküli holttestét az autópálya mellett.

A negyedik gyilkosságra három hónappal később, októberben került sor, ezúttal egy 12 éves fekete lány, Nenomoshia Yates volt az áldozat, akinek holttestére alig két órával a halála után találtak rá a Pennsylvania sugárúttól nem messze; a lányt megerőszakolták, majd megfojtották, a cipőjének pedig ismét nyoma veszett. A hatóságok ettől kezdve hivatalosan is elismerték, sorozatgyilkos garázdálkodik a városban, és minden erejükkel a rejtélyes elkövető nyomába eredtek; a bulvársajtó felkapta a brutális gyilkosságsorozat sztoriját, a tettesre ráaggatták az „országúti fantom” becenevet, melyen azóta is ismert.

Áldozatával íratott üzenetet a rendőröknek

Alig hat hetet kellett várni az ötödik és legidősebb áldozat, a 18 éves Brenda Woodard felbukkanására, aki a gimnáziumból tartott hazafelé, amikor elrabolták, holttestére másnap reggel találtak rá. Az áldozat mellett ezúttal egy kézzel írt, rövidke üzenetet is találtak a rendőrök, melyet a kézírás alapján a gyilkos Brendával diktáltatott le, mielőtt megölte őt. „Ez kifejezi az emberekkel, különösen a nőkkel szembeni megvetésemet. Ha elkaptok – hajrá, próbáljátok meg –, bevallom a többit is” – állt az üzenetben, melyet „országúti fantomként” szignáltak. A betűk arra utaltak, Brenda keze nem remegett, miközben az üzenetet írta, vagyis a lány ismerhette a gyilkost, és nem sejtette, hogy hamarosan nemi erőszak és fojtogatás áldozatává válik.

Az ötödik gyilkosságot követően a rejtélyes tettes sokáig nem adott hírt magáról, a következő eset majdnem egy évvel később, 1972 szeptemberében történt, amikor egy 17 éves afroamerikai lány, Diane Williams tűnt el. Diane meglátogatta a barátját, majd buszra szállt, hogy hazamenjen a szüleihez, útközben azonban nyoma veszett; holtteste ismét az országút melletti füves részen került elő néhány órával később. Az áldozat cipője ezúttal is hiányzott, nemi erőszaknak azonban nem volt nyoma – ugyan a helyszínelők találtak ondómaradványokat a lány hüvelyében, ezek valószínűleg a barátjától származtak. Diane szülei nem sokkal később telefonhívást kaptak egy ismeretlen férfitól, aki kéjesen közölte velük, ő ölte meg a lányukat.

Ma is teljes homály fedi a tettes személyazonosságát

Az országúti fantom soha többet nem adott életjelet magáról, a hatodik áldozatot követően véget ért a Washingtont rettegésben tartó brutális gyilkosságsorozat; a rendőrség nem hagyta nyugodni az ügyet, azonban bármerre is tapogatóztak, teljes zsákutcára leltek. 1974-től az FBI vette át a nyomozást a fantom ügyében, azonban ők sem jutottak messzebbre. 1977 márciusában végül akadt egy esetleges gyanúsított az 58 éves számítógép-technikus, Robert Askins személyében, aki korábban elmegyógyintézetben és börtönben is ült nemi erőszak és gyilkosság bűnéért.

Askins még egyetemista korában megmérgezett egy prostituáltat, és megkéselt egy másikat, a kettős gyilkosságért – mivel a törvényszéki szakértők elmebetegnek nyilvánították – 13 évet húzott le a zárt osztályon. Szabadulása után a férfi szinte azonnal ismét a bíróság előtt találta magát, mert megfojtott egy nőt; a korábbi ítéletet felülbírálva ezúttal húsz év letöltendő börtönre ítélték, melyből végül hat évet ült le, 1958-ban szabadult. Két évtizeddel később Askins ellen nemi erőszak vádjával indult nyomozás: a rendőrök átkutatták a férfi házát és kertjét, és az ott talált tárgyak, például színes bőrű kislányokról készült fotók és egy kés – alapján úgy gondolták, talán köze lehet az országúti fantom esetéhez.

További inkrimináló tényezőnek számított, hogy kollégái szerint Askins gyakran használta a „tantamount” (kb. „azonos”, „egyenértékű”) szót, mely a gyilkos által lediktáltatott üzenetben is felbukkant, a bizonyítékok azonban nem voltak elegendőek a vádemeléshez; a férfi újra a rácsok mögé került, de nem az országúti fantom által elkövetett gyilkosságok miatt.

A másik legfőbb gyanúsítottnak a Green Vega Gang néven ismert, színes bőrű fiatalokból álló banda számított, akik a ’70-es évek elején megszámlálhatatlan nemi erőszakot, rablást és egyéb bűncselekményt követtek el Washingtonban. A banda öt tagját alaposan kifaggatták a nyomozók: az egyikük azt állította, egyik társa kérkedett neki kislányok meggyilkolásával, az érintett, épp börtönben ülő bandatag esetében még bizonyos körülmények is passzoltak, végül azonban ez a szál is vakvágányra jutott.

A hatóságok idővel lezárták az aktát, és megfelelő bizonyíték hiányában megoldhatatlannak könyvelték el az országúti fantom esetét; a titokzatos sorozatgyilkos személyazonossága több mint öt évtizeddel később is teljes rejtély.