sport szelet reklám

Legendásnak számít a Sport szelet reklámja

A ’90-es évek második felében és a 2000-es évek elején képernyőre került Sport szelet reklámok annyira beépültek a hazai köztudatba, hogy egyesek – ha hihetünk az internetes kommenteknek – azt hitték, a csokit Jamaicában gyártják; valójában azonban a legendás reklámfilmek egyáltalán nem a Sport szelet számára és nem is Magyarországon készültek, külföldről, méghozzá Norvégiából vásároltuk meg őket. A kisfilmek eredetileg a Japp nevű csokoládészeletet reklámozták (mely nagyjából a Mars csokihoz hasonlít), és mindössze annyi változtatást eszközöltek rajtuk a hazai reklámszakemberek, hogy utómunkával kicserélték a főhős kezében a norvég csokit a hazai Sport szeletre.

A reklámsorozat, melyet az oslói Kitchen Leo Burnett iroda gyártott, a skandináv országokban 1996-tól nagyjából 2000-ig futott, hozzánk rövid késéssel jutottak el az epizódok: az eredeti és legismertebb spotban a teherautót vezető rasztás fekete srác észreveszi, amint egy kimerült futó a hegyoldalban egy impozáns sportautónak támaszkodik, majd úgy dönt, a férfi segítségére siet. A szlogennek megfelelően – eredetileg „Extra energy that will push you further” („Extra energia, ami tovább hajt téged”), idehaza „Ha kell egy kis energia” – erőtől duzzadó legénynek sikerül is belöknie az autót a szakadékba, társa legnagyobb döbbenetére; a későbbi részekben ugyanezt megismételték a maffia limuzinjával is, de hősünk megfordult vurstliban, és hőlégballonozás közben is kisegítette szakállas „ismerősét”.

Egzotikus szigetről származik a főhős

Miként a reklám sem magyar, valójában a főszereplő sem jamaicai: a segítőkész fickót alakító Victor Romero Evans a karib-tengeri Saint Lucia szigetén született, a sziget keleti partján található Micoud faluban, és 9 éves korában Londonba költözött, ahová a szülei már korábban kivándoroltak. A színészi és zenészi tehetséggel egyaránt megáldott fiatalember a ’70-es évektől szerepelt színpadon és a rádióban, emellett The Detonators névre keresztelt reggae-zenekarával járta a klubokat, bárokat. A ’80-es évek elején három – immár szólóban felvett – dala, az At the Club, az I Need a Girl Tonight, és a Miss Attractive is a brit reggae-slágerlista első helyéig jutott, melynek köszönhetően leszerződtette őt az Epic Records kiadó.

A zenélés mellett Evans színházi munkássága is jelentős, alapító tagja volt a máig működő, színes bőrű brit színészeket és alkotókat foglalkoztató Black Theatre Co-Operative társulatnak, melyet 1978-ban azért hoztak létre, hogy színpadra vigyék a fekete fiatalokról és fiataloknak szóló, más színházak által visszautasított Welcome Home Jacko című darabot. Evans emellett számos musicalben szerepelt, és a ’90-es években tagja volt a The Posse nevű humoristacsapatnak, akik szkeccsműsoraikkal rövid ideig jelentős népszerűségre tettek szert Angliában, még egy tévés különkiadás is készült a szereplésükkel.

Steven Seagallal és Friderikusszal is szerepelt együtt

Evans a képernyőn főként – idehaza ismeretlen – tévés produkciókban volt látható, például ő alakította az egyik főszerepet az 1983 és ’85 között futott, jamaicai-brit fiatalokról szóló No Problem! című vígjátéksorozatban, illetve egy kisebb szerep erejéig felbukkant a Steven Seagal főszereplésével készült 1990-es Halálra jelölve című akciófilmben. A Sport szelet (illetve Japp) reklámok hőse népszerűsége csúcsán, 1997-ben szerepelt a Friderikusz Show gyereknapi adásában (ugyanebben az adásban volt vendég Robin Williams; sajnos Evans szereplése nem lelhető fel online), és – ha hihetünk az önéletrajzának – 2000-ben Magyarországon neki ítélték az év legviccesebb reklámjának járó díjat.

Az egykori csokoládé-reklámarc továbbra is aktív mind a zenei, mind a színházi világban, legutóbbi nagylemeze 2018-ban látott napvilágot, és az online világban is jelen van, aktívan posztol például a Twitteren.