Rotschild Klára élete

A Clara Rotschild családi vállalkozásból világhírű márkává nőtte ki magát: tervezője szoros kapcsolatot ápolt a nagy párizsi divatházakkal, Givenchy személyesen ajánlott munkát neki, szalonja túlélte a bombázást és az államosítást. Vajon mi volt a titka a magyar divatvilág Coco Chaneljének? 

A nő, aki a szabóasztalon született

Rotschild Klára életét számtalan legenda szövi át, amelyek némelyikének ő maga a forrása, hiszen pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy az emberek beszéljenek róla és a Clara Rotschild márkáról. A szájhagyomány már a születésére is mitikus eseményként tekint, úgy tartják ugyanis, hogy Klára egy szabóasztalon jött világra.

A legenda annak metaforája is lehet, hogy mindkettő szülője – Rothschild Árbahám Adolf és Spirer Regina – szabó volt, ennélfogva viszont az is elképzelhető, hogy 1903. február 22-én abban a hajnali órában Klára valóban Rothschildék szabóasztalán született meg. A család nem ölt sok energiát iskoláztatására, mindössze két polgárit végzett (ez ma hat általánosnak felel meg), helyette a szakmára készítették.

Klára hamar beváltotta reményeiket. Bár nem volt kézügyessége, jó üzletasszonynak bizonyult. Harmincegy évesen nyitotta meg saját szalonját, aminek hamar híre ment. „Nagy merészség volt tehát ma egy teljesen új szalónnak olyan kollekcióval kijönni, amely azoknak az asszonyoknak készül, akik csakis haute couture-modellt viselnek. De Rotschild Klára merész volt” – írta Guthy Böske, az első magyar divatkritikus az Irodalmi Életben. Mindössze egy év kellett ahhoz, hogy befusson a szakmában.

A Somogyi Pál-affér

Klára sikerét nem csak képességeinek köszönhette, a szerencse is hamar a pártjára állt. 1930 szeptemberében a lapok arról tudósítottak, hogy a milliomos Somogyi Pál Károly megverte a Rotschild lányt, néhány nappal később pedig arról, hogy Klára az incidens kitudódása után szégyenében megmérgezte magát.

A lány azért érkezett a férfi lakására, hogy behajtsa a Rotschild-szalonból származó ruhák váltóinak ellenértékét. Somogyi azt állította, hogy az estélyi ruha nem megfelelő, és követelte, hogy vigyék vissza. Vitájuk aztán tettlegességig fajult, aminek a valódi oka az volt, hogy Klára kölcsönadta útlevelét a milliomos kedvesének, Záhonyi Grétének, hogy Bécsbe utazhasson a férfi tiltása ellenére. Az estet követő persorozat végén Klára nagy kártérítési összeget kapott, aminek segítségével később megnyithatta saját szalonját.

Clara Rotschild Párizsban

Klára indulásában nagy segítséget jelentett szülei hírneve is. A Rotschild-szalon filozófiája az volt, hogy a ruhák magas minőségben készüljenek, stílusuk pedig legyen felismerhető. Lányuk ezt azzal fejelte meg, hogy a párizsi divatot emberközeli árakon hozta el Budapestre. Hamar a rajongói között tudhatta Guthy Böskét, aki szorgosan látogatta bemutatóit. „A pesti divatkollekciók között néhány szezon óta egészen kiváltságos helyet foglal el Rotschild Klára szalonjának kollekciója. A fiatal divatszalon máris olyan nívót mutat, mint a régi, legelső pesti szalonok” – írta.

A szabásminták egyenesen a párizsi kifutókról érkeztek. Klára évente kétszer Párizsba utazott, és megvásárolta azokat a ruhamodelleket, amik a hazai ízlésnek leginkább megfeleltek, majd a pesti divathoz igazította őket. Amikor a San Francisco Chronicle újságírója megkérdezte, mit is nevezünk Rotschild-ruhának, ő azt felelte: „Alapvetően Párizs és Budapest ötvözete, francia anyagból és kellékből. Én a francia tervből indulok ki, de megváltoztatom, hogy a budapesti asszonyok ízlését kielégítsem, hozzáteszek magyar mintákat, nemzeti hímzéseket, csipkéket (…), a párizsi divatot a magyar ízléshez alkalmazom (…), hosszabb szoknyaaljat, magasabb nyakat tervezek (...). ”

Olyan nagy párizsi divatházakkal volt kapcsolatban, mint a Chanel, a Dior, a Balman, az Yves Saint Laurent, a Balenciaga vagy a Nina Ricci. „A fő szerelem Givenchy volt, Givenchyvel nagyon jóban volt Klári néni, és Givenchy úr is nagyon tisztelte őt. Hozzá mindig elment. Chanelhez, ha csak lehetett, szintén, de Balmaint is nagyon szerette” – mesélte Bein Klára, egykori tanulója, aki vele tartott Párizsba. Egy alkalommal, amikor Givenchy meghívta Klárát vacsorára, és feltette a kérdést, hogy melyik ruha tetszett neki a legjobban bemutatóján, a nő azt válaszolta, ha lehet, lerajzolná. A nyolcvandarabos kollekcióból közel hetvenet vetett papírra vacsora közben, aminek a végén Givenchy megkérdezte, nem dolgozna-e neki.

Vizuális memóriájának köszönhetően Klára akár több száz párizsi ruhamodellt is képes volt eltárolni az emlékezetében. „Anya, hozd a rajzblokkot! És akkor elkezdte mondani: Chanelnak volt egy nagyon szép lila kosztümje ciklámen blúzzal, a szoknyán baloldalt három rakással, a bal felén két zsebpatni, a másikon csak egy, és nagyon szép zsinórdíszítése volt. Így sorolta tovább a Chanel, majd Givenchy modelleket. Összekacsintottunk a háta mögött, hogy hát persze, végignézett háromszáz modellt, és fejből felmondja az összeset. Aztán jött a francia Vogue, és pontosan ugyanúgy volt benne minden, ahogy azt ő elmondta” – emlékezett vissza Hellényi Magda, a szalon direktisze.

A külföldön elért sikereihez a neve is hozzásegítette, amit nem félt kihasználni. A ruhákba varrt címkéken a közismert család vezetéknevének írásmódját használta: Clara Rothschild. „Elképesztő nagy örömmel fogadták, bárhova mentünk is, holott nem beszélt nyelveket. Az orrom előtt tolmáccsal vagy valaki segítségével kommunikált, és mindenkinek bemutatkozott: Rotschild Klára. Látták, hogy írja a nevét, hiszen odaadta a névjegyét, miközben mondta, hogy ő nem rokona a nagy Rothschild bankárcsaládnak, sem az angol, sem a francia, sem az osztrák, sem a nápolyi ághoz semmi köze. De erre ők csak kedvesen mosolyogtak a bajszuk alatt, és azt mondták, jó, persze, hát tudjuk mi. De igazából senki sem hitte el, láttam rajtuk. Úgy fogadták őt, mint a bankárcsalád egyik Kelet-Európába szakadt tagját” – mesélte hűséges vásárlója, Halász Judit, aki szívesen kísérte el Klárát Párizsban a nagy divatházakhoz.

Legendák és méltóságok

A Rotschild Kláráról szóló másik legenda szerint ő készítette Frauk egyiptomi király feleségének menyasszonyi ruháját. Ez azok egyike volt, amit a divattervező maga terjesztett. „Mit meséljek? Londonba exportáltam, Frauk király felesége az én ruhámban esküdött” – nyilatkozta 1963-ban az Esti Hírlapnak. Később, a The Ottawa Journalnek már finomított a történeten, azt mondta, azért érkezett Kairóba, hogy a násznépet öltöztesse. Az igazság az, hogy az egyiptomi királyné valóban rendelt tőle ruhát, de azt nem menyasszonyként viselte.

Az esküvőhöz egy másik legenda is kötődik. Klára az esküvőn tett szolgálatáért egy karkötőt kapott ajándékba – egy másik verzió szerint kettőt –, amiről úgy hírlik, hogy Monte-Carlóban kártyázta el, mások szerint ruletten veszítette el Cannes-ban.

A Rotschild név egy másik fontos esküvőhöz is köthető, amin Klára nem a vendégek, hanem valóban a menyasszony öltöztetéséért felelt. 1940-ben ő tervezte Horthy Miklós menye, Edelsheim Gyulai Ilona grófnő menyasszonyi ruháját.

Háború, szocializmus és kiskutyák

Ugyan a Rotschild család zsidó volt, Klára hírneve védettséget jelentett számukra a holokauszt ideje alatt. A divattervező egészen Budapest ostromáig és szalonja lebombázásáig dolgozott, a második világháború után pedig sikerült talpra állni. 1945-ben már két bemutatót tartott a újjáépített szalonban, amit Rotschild nővérek néven nyitott meg féltestvére, Zsuzsi segítségével.

1949-ben a szalont államosították, de Klára azt terjesztette, hogy az üzletet maga zárta be, majd felajánlotta szolgálatait az államnak, ráadásul sikerült kialkudnia, hogy biztosítsák számára a pénzt a párizsi utakra, az anyagokra, a kellékekre és a párizsi modellekre. Így lett a Különlegességi Női Divatszalon vezetője.

Bár senki sem állt sikerei útjába, őt is megfigyelték, neve többször merült fel más ügyekkel kapcsolatban. A „Farago” fedőnevű ügynök például Peter Joseph nyugatnémet szerkesztő-rendező megfigyelése során derítette ki róla, hogy „szívesen mesélgeti, hogy Magyarországon megfigyelés alatt áll. Elmondta, hogy kb. 3 évvel ezelőtt interjút készített Rotschild Klára lakásán, ahol számos magyar művész volt jelen, véletlenül levert egy virágcserepet, amelyből egy lehallgatókészülék esett ki”.

A „Bécsi” nevű ügynök róla szóló jelentése pedig főként kutyái iránti szeretetére tért ki: „Rotschild Klára, mint ismeretes, eléggé gusztustalan, csúnya, alaktalan nő benyomását nyújtja. Modora mindenkivel szemben nagyon rossz, arrogáns, tiszteletlen (például Követek feleségei többször várnak rá, és annak ellenére képes kutyát etetni). (...) Társasága lényegében nincs, senki nem szereti személyét. Tudomásunk van arról, hogy volt valami nyugdíjas férfija, akit annak idején ő pénzelt. Általános benyomás róla, hogy mindene a kutyái. (...) Amikor Párizsban volt néhány napig, kutyáiról mindennap sürgönyt kellett küldeni hogylétükről.”

Klárának nem születtek saját gyerekei, kutyáit viszont valóban imádta. Vogi nevű kedvence a Vouge után kapta a nevét. Az uszkárt Josip Broz Tito felesége ajándékozta neki, hogy enyhítse elődje, Cigi halála felett érzett bánatát. Lénárt György, aki az ötvenes évektől dolgozott varróként a szalonban, így emlékezett vissza a korosodó Cigire: „Szempillafestékkel festettük, merthogy elkezdett őszülni, és versenyek előtt ahány lány volt, mind kente-fente, hogy ne látszanak a fehér szőrszálak. Örökös első díjas volt! Egyszer varrtam neki egy klassz ruhát, mert folyton remegett a hidegben szegény (...).”

Gyilkos fogsor

Rotschild Klára mindent kézben tartott életében – még saját halálát is. 1976. november 13-án hetedik emeleti lakásának konyhájából kiugrott a ház belső udvarára. Mivel búcsúlevelet nem hagyott, öngyilkosságának okát csak feltételezni lehet. Vannak, akik azt állítják, Klárát riválisai állították félre az útból, Simonovics Ildikó nem hisz ezeknek a pletykáknak. A divattervezőnek volt már öngyilkossági kísérlete, és kollégái és közeli ismerősei említették, hogy idegkimerültség miatt többször ápolásra szorult. A hozzá közel állók szerint hiúsága ölte meg.

Halála előtt két évvel egy fogimplantációs műtétsorozaton esett át. Az eljárás ekkoriban még gyerekcipőben járt, a sikerére nem volt garancia, ráadásul a műtét is kockázatosnak számított. Klára mégis önként vállalkozott arra, hogy teljes, új felső fogsort ültessenek be neki. A műfogsorral sehogyan sem tudott megbarátkozni, amit egy alkalommal Vogi megkaparintott és megrágcsált.

A műtét után nagy fájdalmai voltak, rendszeresen visszajárt fogorvosához, és végül a szájsebészeten kötött ki, ahol nem tudtak rajta segíteni, Klára mégsem engedte, hogy kivegyék. Az implantátum végül kilökődött. Utolsó napjaiban ismerőseinek elviselhetetlen fájdalomra panaszkodott. A divattervező hetvenhárom éves volt, amikor véget vetett az életének.