retro műsor

Az április 29-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Vágó István csillogó elméje olyan ikonikus műsorokat hagyott ránk örökül, amelyek igazi korszakokat jelöltek a televíziózásban. 

Van benne valami

Ki ne emlékezne a Van benne valami kis számkártyáira a kvízmester íróasztalán, vagy a kor technikai csúcsmanőverének beillő redőny felhúzására, ha az okosan barkochbázó nem élt az első nyeremény elvitelének lehetőségével. Bizony, ma már hihetetlen, de ha nem tetszett, mondjuk, a kiállított kávéskészlet mint nyeremény, akkor az ügyes kérdező vakon választhatta a redőny másik oldalán, a neoncsövek reflektorfényében ínycsiklandozóvá tett második opciót. A kor szellemiségében aligha volt benne a finnyás válogatás rutinja, mégis sokan éltek a lehetőséggel, hogy a zsákbamacskát válasszák. Ezzel aztán jól jártak, ha bicikli vagy mosógép volt a fémroló mögött, de csalódás volt, amikor csak egy golyóstoll. Gálvölgyi János dadogó logopédusnője, Sipovicsné, aki a pontos időn kívül konkrétan semmit nem tudott még jó néhány kérdéssel az óra indítása után sem, ha lehet, még felejthetetlenebbé tette a retró barkochbashow-t.

Szeszélyes évszakok

Antal Imre sziporkázó szelleme és néha kínosan faviccei elfeledtették az akkor még más látványhoz szokott nézőkkel, hogy a kanapén ülő speaker egyenest az álló kamerába beszélve szórakoztatja nézőit. A Szeszélyes évszakok több állandó rovattal is rendelkezett, mint például a Peterdi Pál-féle Pocsék Áruk Fóruma, ahol a gagyiság színe-java került bemutatásra. Maksa Zoltán híradóit is itt ismerhette meg a nagyérdemű, és Ihos József is itt lényegült át egy damaszt zsebkendő segítségével Kató nénivé, hogy vidám perceket okozzon a szocializmus végnapjait élő közönségnek.

Három kívánság

Dévényi Tibi bácsi és csapata mindent bevetett, hogy aranyhalakat meghazudtoló szorgalommal teljesítse az ország szerencsésebb gyermekeinek kívánságát. Ha dobta a pontos labdát (nem pöttyös!), a gyermeki szívek a torkokban dobogtak az izgalomtól, pedig a sokszor spontánnak tűnő kívánságok teljesítése mögött hosszú hónapok munkája állt. Ha lehetőség volt az amerikai elnökkel, Maradonával vagy David Hasselhoff-fal találkozni, a stáb azonnal talált hozzá gyereket is, akinek ez volt minden kívánsága. Nem is egyet, mert ha egy ilyen találkozó kilátásba került, Tibi bácsi tartalék gyerekről is gondoskodott, véletlenül se hiúsuljon meg a teljesítés érdeklődés hiányában.

Delta

Talán nem tévedünk sokat, ha azt gondoljuk, több generációnak is pavlovi reflexként égett be a delta szó hallatán az elmosódott fekete-fehér felvételen a cudar körülmények között életéért gyalogoló sziluett képe és Kudlik Júlia tudományos-ismeretterjesztő magazinjának főcímzenéje. Ugye már dúdoljuk is magunkban… Gyerekként eddig volt igazán érdekes a műsor, a sok tudományos nóvum, kutatási eredmény, újszerű technológiák és fejlesztések bemutatása akkor még túl bonyolultnak tűntek…

Ablak

Amikor Déri János péntek délutánonként kinyitotta az Ablakot, egy zsizsegő, intellektuális csapat látványa fogadta a nézőt. Ma talán azt mondanánk, egy open office-ban dolgozó újságírócsapat tagjai között pásztázott a zseniális szerkesztő hírről hírre, s közben Bálint Gyuri bácsi kerti praktikáit is becsempészték az ablakon. Gálvölgyi János ezt sem hagyta szó nélkül, ahogy a kor többi ikonikus műsorát sem, mint például Rózsa György Kapcsoltamját, Juhász Előd Zenebutikját, Friderikusz Sándor első igazi talkshow-ját vagy dr. Erőss Pál Jogi esetek című műsorát.

Panoráma

A nagyvilág külpolitikai híreit Chrudinák Alajos tényfeltáró és újszerű oknyomozó stílusban prezentálta, mottója ez volt: „A tájékoztatásnak egyetlen kritériuma lehet: az igazság”. A komolyabb műfaj kedvelői értékes információkkal gazdagodhattak a Moszkvában is tanult, majd később nézetei miatt bebörtönzött külpolitikai újságíró tudósításaiból és riportjaiból, aki 1968-tól több mint 170 dokumentumfilm-összeállítást készített olyan nehéz témákról, mint Trianon tragikus utóélete, a közel-keleti válság vagy az izraeli megszállás. Filmjeit a nyugati világ is előszeretettel vásárolta.