remegés járvány

A történelem számos különös eseményt őriz, de kevés olyan zavarba ejtő eset van, mint az 1892-es kézremegésjárvány. Vajon mi okozhatja ezt a jelenséget? Betegség lenne, vagy valamilyen rejtélyes dolog áll a háttérben?

Mi történt 1892-ben, amikor egyszerre kezdett remegni a gyerekek keze?

A XIX. század végén Európa több országában – Svájcban, Franciaországban és Németországban – megmagyarázhatatlan kézremegésjárvány tört ki különböző iskolákban. Az egyik leghíresebb eset a németországi Groß Tinzben történt 1892-ben, ahol több tucat iskoláslány keze kezdett kontrollálhatatlanul remegni írásgyakorlatok közben. Emellett nemcsak remegés lépett fel: néhányan amnéziát és tudatzavart tapasztaltak, mintha elméjük egy részét elragadta volna a rejtélyes jelenség.

A mozzanat gyorsan átterjedt más gyerekekre is, és a szimptómák heteken keresztül vissza-visszatértek, főleg az iskola írásórákon. A tanárok és az orvosok – valamint a szülők is – értetlenül álltak az eset előtt, hiszen a diákok fizikailag egészséges tüneteket produkáltak, mégsem tudták megállítani a kézremegést.

A tanárok és az orvosok először arra gyanakodtak, hogy valamilyen fertőző betegség okozta a gyerekeknél megfigyelt idegrendszeri zavart.

Ám ezt csakhamar elvetették, mert semmiféle fizikai okot nem találtak: sem mérgezést, sem baktériumot, sem más kórokozót.

Az érzelmi fertőzés jelensége

Mai szemmel nézve a remegésjárvány egy tipikus tömeghisztéria-esetnek tűnik, amelyben a „fertőzés” nem fizikai, hanem pszichológiai jellegű: Robert E. Bartholomew szociológus szerint az érzelmi fertőzés jelensége itt döntő szerepet játszott. Az emberi agy rendkívül érzékeny a környezetében lévő viselkedésmintákra és érzelmekre – különösen stresszhelyzetben.

A remegés kezdetekor pedig gyorsan átterjedt egyik diákról a másikra ez az izgatottság és szorongás, mert sokan megijedtek attól, hogy valamilyen láthatatlan betegség támadta meg őket. A pánik és a szorongás pedig önbeteljesítő jóslatként hatott: minél jobban féltek, annál inkább hajlamosak lettek a remegésre.

Miért éppen iskolában tört ki ez a remegés?

A kézremegés tehát nem betegség volt, hanem egy kollektív pszichológiai reakció, amelyben a gyerekek stressze testi tünetekké vált. De miért épp az iskolákban törhetett ki ilyen tömegesen?  Ennek akár több oka is lehet, és ezek mind társadalmi, mind pszichológiai tényezőkre vezethetők vissza: az iskolák olyan intézmények, ahol a diákok mindennap magas stressz-szinttel találkoznak.

A XIX. században rendkívül fontos volt a szigor és a figyelem, a diákokra pedig óriási nyomás nehezedett. Az elfojtott érzelmek, félelmek, valamint a szorongás, amelyeket az iskola falai között éltek át, könnyen a felszínre törhettek egy kollektív, testi tünet formájában: az egyik diák szorongása kapcsán kialakult remegés pedig gyorsan „átragadhatott” a másik gyerekre. Az iskolákban kiváltképp különleges a közösségi dinamika, hiszen a gyerekek hajlamosak „utánozni” egymást, különösen, ha valamilyen szokatlan jelenségről van szó.

Bartholomew kutatásai szerint az ilyen remegéses esetek hátterében a XIX. századi írástanítás szigorú, repetitív módszerei is állhattak. Abban az időszakban az oktatás nagy hangsúlyt fektetett az íráskészség fejlesztésére, és az írást az elme egyfajta „izomzataként” fogták fel, amelyet folyamatosan edzeni kell. Az állandó, monoton gyakorlatok, amelyek sokszor unalmasak és kimerítőek voltak, mentális és fizikai terhet róttak a diákokra.

Néhány kutatás szerint a diákok remegése egyfajta tudatalatti módja volt annak, hogy „kimeneküljenek” ezekből a stresszes írásórákból. A Groß Tinz-i eset után hasonló tüneteket jelentettek más európai városokból is.

1893-ban a svájci Basel egyik iskolájában tört ki egy újabb járvány: itt a diákok nemcsak remegtek, hanem görcsrohamokat és nevetési rohamokat is tapasztaltak.

Az iskolai órákon kívül ezek a tünetek eltűntek, de ahogy a diákok visszatértek az írásgyakorlatokhoz, a jelenség ismét felütötte a fejét. Végül a németországi Chemnitz egyik iskolájában is hasonló tünetekkel regisztráltak esetet 1906 februárjában: általános iskolai tanulók kar- és kézremegése jelent meg az írásgyakorlat óráján.

A testi tünetek szerepe a szorongás kezelésében

A pszichológiai kutatások szerint a mentális stresszre gyakran fizikai tünetekkel reagál az emberi test – kiváltképp akkor, amikor a közösségben nincs lehetőség a feszültségek nyílt kifejezésére. A remegés például egy olyan reakció lehetett, amellyel „kiengedhették” a felgyülemlett szorongást, ezáltal csökkentették a belső feszültséget. A remegés akaratlanul is a szorongás „kivezetésévé” válhatott, bár ezt valószínűleg senki nem így tervezte.

A korabeli orvosok számos módszerrel próbálták kezelni ezeket a megmagyarázhatatlan tüneteket.

Bár ez napjainkban már elavult és nem megfelelő kezelési módszernek számít, a kor orvosai úgy vélték, hogy az áramütés segíthet megszüntetni a tüneteket.

Vajon mit tanulhatunk a kézremegésjárványról?

A kézremegésjárvány esete éppen arra emlékeztet minket, hogy a szorongás és a mentális stressz mennyire képes befolyásolni a testi és lelki egészséget. A pszichológiai tünetek egyfajta tükröt tartanak elénk: elsősorban olyan környezetben jelennek meg, ahol túl magas a feszültség és szorongás kockázata, de nincs rájuk kielégítő megoldás.

Ma már lehet, hogy másképp reagálnánk, ám a tömeghisztéria nem a múlt hagyatéka. Egyfajta tanulság is a mai társadalom számára: rávilágít arra, hogy a kollektív stresszkezelés hiánya miképp vezethet irracionális, de mély emberi reakciókhoz. Fontos, hogy figyeljünk a közösségi és mentális egészségre, mert a szorongás tünetei, ha nem is mindig ilyen látványosak, máig jelen vannak az életünkben.

Tudtad, hogy tényleg megtörtént A Legyek Ura a valóságban? Ha kíváncsi vagy miképp alakult a fiúk sorsa, kattints ide a cikk elolvasásához.