Az emberek halálról, túlvilágról alkotott hiedelmei sokat változtak az elmúlt évezredek alatt, és rengeteg eltérés található a különböző kultúrákban a halottak rituális búcsúztatását és a holttestek kezelését illetően.
Több mint százezer éves a legrégebbi temetkezési hely
Az ember kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a halottakat méltóképpen búcsúztassa el, és így volt ez már százezer évvel ezelőtt is. Az ősi sírok feltárásával rengeteget megtudhatunk a korai kultúrákról, és elődeink temetkezési szokásairól.
Az emberi temetések legkorábbi bizonyítékai az izraeli Qafzeh-barlangból származnak, ahol 25 ősi sírt találtak, melyek mellett több tucat temetkezési tárgyat is felleltek. A tudósok szerint a csontvázak akár 130 000 évesek is lehetnek.
Ez azért meglepő, mert bár az emberré válás folyamata több millió évet ölel át, de az emberi viselkedés nagyjából 50 000 évvel ezelőtt vált jóval összetettebbé. A temetkezéseket már a fejlett viselkedések közé sorolják a kutatók (más olyan tevékenységekkel együtt, mint pl. a műalkotások létrehozása vagy a ruházat díszítése), ám a feltárások szerint őseink sokkal előbb elkezdték szertartásosan elbúcsúztatni és eltemetni halottaikat, mint ahogyan azt korábban gondoltuk.
A Qafzeh-barlang a Homo sapiens temetkezési helye volt, de a környező régióban a kutatók a neandervölgyi emberek temetkezéseire is találtak bizonyítékot. Az ősemberek körülbelül 120-130 ezer éve élhettek ebben a barlangban és a környékén.
A kutatók szerint az ősi maradványok feltárásánál azt figyelembe kell venni, hogy a holttestek egy helyre gyűjtése nem feltétlenül jelenti elődeink halállal kapcsolatos mély megértését, vagy rituálék kialakulását. Elképzelhető, hogy csak a bomló testekkel kapcsolatos betegségek és szagok távoltartása miatt hordták oda a holttesteket.
A Qafzeh-barlangnál azonban nem erről van szó, a csontokon ugyanis vörös festékmaradványokat azonosítottak.
A festést egyfajta rituálé részeként használhatták, ami arra utal, hogy őseink már több mint százezer évvel ezelőtt szimbolikus temetkezési szertartásokat végeztek. A vörös szín és a temetkezések kapcsolata azt is jelzi, hogy őseink magasabb fejlettségi szinten voltak, miután a színes pigmentet a halálhoz társították.
A jelképek használata az elvont gondolkodás irányába tett nagy lépések egyike.
Azt pontosan nem lehet tudni, hogy a festéshez szükséges alapanyagot a barlanglakók honnan szerezték be, ugyanakkor a feltárások azt igazolják, hogy a rituáléra már a barlangban készültek fel, és ott állították elő a festéket is.
Vitatják a tudósok az ennél jóval régebbi temető létezését
Lee Berger paleontológus kutatásai során ennél is korábbra ment vissza az időben: ő az „emberiség bölcsőjének" tartott dél-afrikai Rising Star-barlangrendszerben végzett feltárásokat, és több Homo naledi-fosszíliát is talált, köztük az eddigi legjobb állapotban fennmaradt ősemberi csontvázmaradvánnyal. Bár Berger állította, hogy a Homo naledi ősember már több mint 240 000 évvel ezelőtt szándékosan eltemette halottait, tehát a rituális temetkezések régebbiek, mint eddig gondoltuk, sok tudós nem osztja a véleményét. A tudományos közösség ugyanis hiányosnak találta a felsorakoztatott bizonyítékokat.
A tudósok azért foglalkoznak ennyit annak megismerésével, hogy őseink mikor kezdték tudatosan eltemetni halottaikat, mert ez a viselkedés komoly mérföldkövet jelent elődeink kognitív képességeinek feltárásában és az ősi közösségek társadalmi összetettségének megismerésében.
Van egy város, amelyben ezerszer annyi sírhely található, mint ahányan lakják. Ebből a cikkünkből megtudhatod, melyik ez a város, és miért nyugszik itt 1,5 millió ember.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
