Kirobbanó életigenlése, magával ragadó egyénisége és ikonikus turbánjai meg köntösei csodálattal töltötték el a rajongóit. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy borzasztó gyermekkor és szomorú párkapcsolatok jutottak osztályrészéül az örökké csillogó dívának. Hiába a számos elismerés és a közönség szeretete, Psota Irén annyira sokat csalódott, hogy végül a magányt választotta.
Borzasztó gyerekkor
A korszakalkotó művész már 8 éve nincs köztünk, mégis mindannyian emlékszünk mindent elsöprő energiáira, extravagáns megjelenésére, és sokan még dúdoljuk a Tibi, te bitang, ó című slágerét, vagy felidézzük jellegzetes hangját a Frédi és Béni rajzfilmben. Bár az 1929-ben született Psota Irén világéletében színésznek készült, de finoman szólva senki és semmi nem támogatta a vágyait. Egy nyolcadik kerületi cselédházban tengődtek, brutális és alkoholista apja rémuralma alatt. Az apa nemegyszer a családja ellen fordult, volt, hogy részegen egy konyhakéssel nyakon szúrta az édesanyját. Hiába dobta ki azonnal a megsebzett anya, az őrjöngő férfi bosszút akart állni, háromszor is fejbe lőtte gyerekei anyját. Az asszony csodálatos módon ezt a támadást is túlélte, de mondani se kell, hogy az eset örök életre szóló traumát okozott Irénnek és a testvéreinek.
„Emlékszem, amint anyám csodálatosan hosszú haját apám az öklére csavarja, és úgy hurcolja végig a telepen. Gyűlöltem apámat a durvasága és brutalitása miatt, ahogy anyámmal bánt.”
Ő találta meg apja holttestét
Itt azonban még koránt sincs vége a kislány megrázkódtatásainak, akinek végig kellett néznie apja halálát is. A bestiális férfi, miután kiszabadult a börtönből, visszaköltözött a családhoz, és agyba-főbe vert mindenkit. Ekkor a kis Irén egy maréknyi gyógyszert szedett be, de szerencsére csak székletfogót. Végül a bestiális apa egy közeli játszótéren önkezével vetett véget életének, és a gyermek Psota Irén találta meg. A kerületi önkormányzat néhány éve elkezdte lebontani azt a „horrorházat’, ahol a kislány Psota Irén átélte a borzalmakat, ígéretük szerint emlékteret neveznek el róla. A művésznő úgy nyilatkozott a gyermekkori traumáiról, hogy bár sosem sikerült kihevernie, mégis erőt tud belőlük meríteni a színpadon. Már ünnepelt színésznőként mesélte gyerekkoráról, az az egyetlen emléke, hogy mindig éhes volt.
„Az szeret engem igazán, aki enni ad nekem”
– hangzott a híres szállóigéje.
A kezdetek
A háborút a félárva család vidéken vészelte át, majd visszatérve a fővárosba Irén három szakmán is morfondírozott: orvos, kozmetikus vagy színész legyen-e? Természetesen a színpad felé húzta a szíve, de ekkoriban még nem volt túl nagy önbizalma. Nem is vették fel a színművészetire, úgyhogy történetesen egy postára került, ahol önálló számokkal, énekkel és tánccal szórakoztatta a többi postáskisasszonyt. Miközben a bélyegeket nyálazgatta, belépett egy amatőr színicsoportba, ahol megismerkedett későbbi nagy szerelmével, Seregi Lászlóval. A koreográfus már a legelején úgy nyilatkozott, hogy Irén átütő tehetsége mindenen átragyogott.
Az első szerelem
Seregivel valóságos diákszerelem volt az övéké, naplójában a színésznő még azt is leírja, hogy egy csónakház szalmazsákján lettek az egymáséi.
„Én úgy hiszem, hogy akkor igazi egy pár, akkor van igazán találkozás, hogyha hasonlítanak egymásra külsőleg is. Tehát, hogy az ölelésnek minden érintési pontja azonos legyen, a fordulásban, az egymásba gubancolódásban. Seregi is ilyen volt.”
Végül sikerült felvételt nyernie a színművészetire, ahol azonnal őrültnek könyvelték el a rendkívül szélsőséges hangulatú művésznőt. Psota 1952-ben szerződött a Madách Színház társulatához, miután a nagy színésznő, Dayka Margit kiadta az igazgatónak az utasítást, hogy „kell nekünk ez a nő!”
Majd jött a második férfi
Még végzős korában toppant be a nagy szerelem az életébe, Makk Károly végzős rendezőhallgató személyében, akit „igazi dúvadnak” tartott a színésznő. Azonnal össze is költöztek, és úgy éltek, mint egy házaspár. Volt azonban egy „kis” bökkenő: míg Psota rajongott a férfiért, Makk Károlyról ez már nem volt elmondható. A rendező számtalan abortuszra kényszerítette kedvesét.
„Nyolc gyerekem apja lett volna, mindegyiket meg akartam tartani, de ő mindig talált kifogást: »most elsőéves vagy«, »most még csak másodikos«, »előbb végezned kell«, »még nincs saját lakásunk«. Én mindebből csak annyit értettem, hogy ez az ember nem akar tőlem gyereket. Ráadásul titokban kellett mindet elvetetni, mert a Ratkó-korszakban ez tilos volt.”
A történtek ellenére ki is tűzték a házasság időpontját, ám ekkor jött az igazi pofon: néhány nappal az esküvő előtt közölte a vőlegény, hogy mégsem őt, hanem egy csoda szép színésznőt, Krencsey Marianne-t vezeti az oltár elé.
Tragédia a színpadon
Élete következő mindent elsöprő szerelme Molnár János, vagyis Joe, egy ismert belvárosi belsőépítész volt. A férfival egy szőnyegüzletben ismerkedtek meg, ahová Psota az éppen aktuális, újabb férjével jelent meg. Másnap már új szerelmével élt együtt, hatalmas volt közöttük a lángolás. Ekkoriban történt meg, hogy Psota összeesett előadás közben. Komikus módon a színház gégésze állapította meg, hogy méhen kívüli terhessége van. Megműtötték, és soha többé nem lehetett gyereke. Molnár Joe-t az ’56-os forradalom sodorta el a művésznő mellől, aki hiába próbált meg közbenjárni érte, hosszú évtizedekre eltűnt.
Hatalmas szerepeket játszott el
A tragédiák sorozata ellenére Psota Irén folyamatosan játszott: az ’50-es években formálta meg leghíresebb szerepét, Bertold Brecht Kurázsi mamáját, de a fiatal és sugárzó szépség elkezdett paraszti hősöket is alakítani, például Makk Károly Ház a sziklák alatt című filmjében Púpos Tera szerepét, amelyért később a San Franciscó-i Filmfesztiválon Golden Gate-díjat kapott. Ezek után Federico García Lorca Yerma főszerepe jött, amelyben egy gyermekért hiába sóvárgó asszonyt formál meg. Miközben tett egy kis kitérőt a Nemzeti Színháznál, majd visszatért a Madáchba, ismét szerelmes lett.
„Börtönből is sok”
Újabb férje Ungváry Tamás színikritkus és irodalomtörténész lett, akivel 12 éven át éltek együtt. Válásuk után Ungvári megjegyezte, hogy 12 év még börtönből is sok. Mondani se kell, hogy Psota mellett csakis másodhegedűs lehetett. Ráadásul Psota még az esküvőjük előtt a képébe vágta, hogy neki Molnár János volt az igazi szerelme.
A magányt választotta
Utolsó válását követően a legendás színésznő soha többé nem próbálkozott a férfiakkal. Hű társa egy afgán agár lett, akit Fiúnak nevezett el, és majomszeretettel csüngött rajta. Ekkoriban nyilatkozta azt, hogy „a magánnyal jegyeztem el magam”. Egyik utolsó interjújában pedig ezt mondta:
„Gyermekem nem lehetett, én pedig valószínűleg nem voltam alkalmas hosszabb együttélésre.”
Halála előtt néhány évvel még fáradt mosollyal az ablakából fogadta a neki szerenádot adó rajongókat és művésztársakat, de azt már rég nem engedte, hogy lefotózzák. Azt akarta, hogy mindenki úgy emlékezzen rá, amilyen volt: a színészkirálynő. A Nemzet Színésze 2016. február 25-én, életének 87. évében hunyt el.
(Címlapfotó: Fortepan/Szalay Zoltán felvétele)
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
